A kormány által benyújtott, zömében adótörvényekről szóló javaslatcsomaggal a legnagyobb gond nem az, ami benne van, hanem ami kimaradt. Nincs benne szó a Matolcsy György által bejelentett különböző pontokról, csomagokról – nem tudni, miért. Az elmúlt két és fél év kormányzati gyakorlata alapján vélhetően azért, mert minden lehetséges módon gátolni akarja a kormány az érdemi országgyűlési vita lehetőségét a megszorító intézkedésekről.
Nincs benne továbbá az ország jövője, túlélése sem. Hiányzik belőle, hogy miként kívánják orvosolni azt a szomorú tényt, hogy 2010-ben és 2011-ben is trendszerűen tovább csökkent a megszületett gyermekek száma, ezzel párhuzamosan nőtt a legfeljebb 8 osztályt végzett szülők aránya, és csökkent a felsőfokú végzettséggel rendelkezők gyermekvállalási hajlandósága, akik pedig jellemzően ki tudják használni a gyermekek után járó adókedvezményt is.
Ahogy arra sem kínálnak megoldást az adótörvényekben – akár munkahelyteremtés, akár szabályozás-szankcionálás szinten –, hogy a közel kétmillió gyermekből alig egymillió szülei látszanak az adórendszerben legalább egy nullás bevallás erejéig. Tehát a másik egymilliót szüleikkel együtt ennek az egymillió gyermeknek a dolgozó, adózó szülei tartják el, a megnyomorító mértékű bérterhek révén. A dolgozó, értékteremtő szülők pedig emiatt nem tudnak több gyermeket vállalni.
A Jobbik továbbra is a megélhetési gyermekvállalás felszámolását, a pénzben maximum két gyermekig járó családi pótlékot, a valódi családi adózást, a negatív adó formájában is igénybe vehető gyermekkedvezményt és a már dolgozó gyermek adójából juttatott, a szülő öregségi nyugdíjat kiegészítő szülőtámogatási életjáradék bevezetését tartja kívánatosnak.
Bertha Szilvia, a Jobbik országgyűlési képviselője
