A következő Sztárportréban: Felkérések, munkák, munkakeresés – Váczi Eszter és Berkes Gábor riportja.
Váczi Eszter: „Lehet, hogy valakinek ez furcsa, vagy kiábrándító, de én nem szeretek munkák elé menni. Azt gondolom, ha arra van szükség, amit én képviselek, akkor megtalálnak – tehát én nem szeretem magam rátukmálni másra, vagy hívogatni a koncertszervezőket, klubokat, helyeket.
Mindig úgy vagyok vele, hogy ahol nem játszunk, annak oka van. Nagyon ritka volt az olyan eset, hogy én felvettem a telefont, vagy írtam, mert nekem sokkal megnyugtatóbb az, ha úgy hívnak el, hogy valakik úgy érzik, szükségük van rám. Ezt sokkal tisztábbnak, elegánsabbnak tartom, és úgy érzem, hogy akkor tényleg helyén van az, amit csinálunk a zenekarommal. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy várom a sült galambot, és nem csinálok semmit, viszont meg vagyok sértődve, ha nem hívnak fel – mert én úgy
gondolom, hogy én is, és a zenekarom is keményen dolgozunk egész évben. Minden alkalommal, amikor meghívást kapunk egy helyre, akkor a tőlünk telhető maximumot nyújtjuk, és igyekszünk megújulni. Úgyhogy, nyilván ez nem lébecolással párosul, hogy az ember otthon ül, és várja a telefonokat, hanem nyilván alkot, csinálja a dolgokat, és ezek a dolgok generálják azt, hogy jön erre felfűzhető több felkérés.
Mindig is ebből éltem, nem volt úgynevezett civil foglalkozásom, és természetesen ennek az a velejárója – miután mi rétegzenét képviselünk -, hogy vannak uborkaszezonok, amikor sokkal kevesebb a fellépés. Mivel én így élek már 15 éve, most már olyan nagy meglepetést nem tud ez okozni. Mindig úgy vagyok vele, hogy majd jön egy jobb időszak, és ez mindig is elkövetkezett. Ha pedig van egy olyan időszak, amikor kevesebb koncertünk van, akkor azt megpróbálom kiélvezni, és például ilyenkor sokkal többet
lehetek a kislányommal. Én az alkotói fázist szinte mindig jobban szeretem, mint a már kész dolgokat, úgyhogy mindig nagyon várom azokat az időszakokat, amikor egy új lemezre készülhetünk, amikor új dalok születnek, próbálhatunk, kitűzhetünk célokat – ez egy nagyon izgalmas periódus.”
Berkes Gábor: „Én még a klasszikus iskolát jártam, idézőjelesen, tehát azt gondoltam: Ha az ember szakmailag megpróbál jól dolgozni, és minőséget produkálni, az önmagában elég. De ma már tudom, hogy nem elég, a mai világ egy kicsit másról szól, mindenki egy kicsit jobban kell, hogy mutassa magát – tehát a marketing sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint ami aztán mögötte
van. Nekem is muszáj felvenni a versenyt, és egy kicsit kelletni magam, hogy kelendőbb legyek.
Elég sok ipari jellegű munkát végzek, ami azt jelenti, hogy megrendelésre dolgozom – ezt hívom én ipari jellegű zenének, mert itt megmondják, hogy mit kell csinálni, hogy mi a feladat. Nagyon sokszor találkozom azzal, hogy olyan feladatokhoz hívnak, amit már megpróbált egy úgynevezett jó marketinges, olcsó árú jelentkező megoldani, de nem sikerült. Ilyenkor hívják a tűzoltóságot, amikor rendszerint nálam cseng a telefon, és meg kell oldani a problémát gyorsan, mert a fiatal versenyzőnek nem sikerült…
Különleges módon adódó feladatok:
Volt egy filmes csapat, akikkel régen dolgoztam együtt 10-15 éve, azután a munkakapcsolat megszakadt. Évekig nem dolgoztunk együtt, és aztán egyszer találkoztunk egy áruházban a mozgólépcsőn – az egyik irányba ment ő, a másik irányba én. Az egyik oldalon bevártuk egymást, egy pár mondatos beszélgetés volt, és én egy ilyen mondatot elejtettem: Miért nem hívtok évek óta – én még mindig ugyanolyan tehetséges vagyok, mint régen!? De mindezt ilyen jópofán, és elköszöntünk. Ezután 5 évig dolgoztunk
folyamatosan együtt.” Hallgasd itt: http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasd=ld
