Aki alaposan nyomon követte a Hunnia-ügy vádlottjai ellen folyó eljárást és a prejudikáló kampány mögé nézett, az láthatta eddig is, hogy egy alapvetően koncepciós, törvénysértésektől hemzsegő eljárás folyik.
Ez Draskovics Tibor hamis videóbizonyítékával kezdődött, folytatódott a jegyzőkönyv nélküli házkutatással és számtalan egyéb szabálytalan lefoglalással, a kommandósokkal teletömött operett-tárgyalásokkal, eltüntetett esetleges mentő bizonyítékokkal. Végül Benkő Györggyel zárult, aki végighaknizta a médiát azzal, hogy neki a telefonján a Magyarok Nyilait lebuktató hangfelvételei vannak, majd a bíróságon – a médianyilvánosságot már elutasítva – kijelentette, hogy az eredeti felvételeit „már törölte, és a memória kártya sincs már meg”.
A bírósági eljárás során már kiderült, hogy a nyomozó hatóságok nem átallottak akár még sértetti tanúvallomást is átírni, hogy a koncepciójukhoz jobban illeszkedjen. Sőt, volt tanú, aki beszámolt arról, milyen tisztességtelen eszközökkel zsaroltak ki belőle hamis vallomást.
És hogy ország-világ lássa, hogy ők nem csak a levegőbe beszélnek, az eljárás áldozatai büntetőfeljelentést tettek az eljárást lefolytató nyomozó hatóságok – a Központi Nyomozó Főügyészség és a Nemzeti Nyomozó Iroda – és annak konkrét tagjai ellen kényszervallatás és hivatali visszaélés miatt. Fontos megjegyezni, hogy a feljelentők között szerepel az az F. Róbert is, aki 2010 őszén visszavonta a teljes addig tett vallomásait. És ezt nem 2011 tavaszi, első tárgyaláson tette, azért mert „megfenyegették”, ahogy azt a több médium hazug módon a mai napig állítja, hanem mert a lelkiismerete nem bírta elviselni, hogy emberi gyengeségét kihasználva a hatóságok egy ilyen tisztességtelen eljárásban használják őt föl magyar hazafiak, köztük családos emberek elítéltetéséhez. Azt hiszem, ezzel a feljelentésével ezt végképp bizonyította is.
A társadalomnak joga van tudni, hogy Magyarországon az adófizetők pénzén milyen, az ’50-es éveket idéző módszerekkel folynak a büntetőeljárások, különösen az ilyen politikai vonatkozású ügyekben, ahol az ügyet „megoldó” hatósági személyek, nyilván a várható jutalom és előléptetések érdekében, ha kell, gátlástalanul áthágják a jogszabályi előírásokat is. A hatóságok az előzetes letartóztatást a törvény előírásaival ellentétben nem a szökés vagy bűnismétlés megakadályozására használják, hanem sokkal inkább kényszervallatási eszközként.
Azért is fontos, hogy mindenki szembesüljön ezekkel, mert amíg ehhez a gyakorlathoz asszisztál a politika és sajnos részben a bíróságok is, addig ez Magyarországon bárkivel megtörténhet.
Zagyva György Gyula országgyűlési képviselő
