Katona Klári: „Egyre többször keresnek olyan embereket, akik végre egy
igazi véleményt tudnak mondani a gyermekről. Azok a vélemények, amiket
kimondunk bizonyos pontokon, nem biztos, hogy segítenek – lehet, hogy az
pont megfog valakit. Nagyon nagy jelentősége van annak, hogy egy vélemény,
nem okoz-e olyan törést, amitől kezdve valaki egészen máshogy fog
gondolkozni magáról.
Nagyon egyszerű azt mondani egy gyereknek, hogy hamisan énekelsz. A gyerek
ilyenkor csak annyit ért, hogy valamit nem jól csinált. Nem magyarázzuk el,
hogy az mit jelent, így megértés hiányában nem marad más, mint
visszahúzódni az egész területtől. Ha bírálunk, meg kell tudni mutatni,
hogy a hamis ellenében mi az, ami tiszta, és hogyan kell azt elérni.
Egyébként sem kritikának, sem véleményezésnek nincs helye. Pontosan tudjuk,
hogy általában az oktatóinkat, és nagyon sokszor a szüleinket is túlnőjük,
mert ez a fejlődés természetes útja.
Nagyon sokféle tehetségünk van, nem csak egy. Tehetségesek vagyunk abban,
hogy hogyan oldunk meg helyzeteket, hogy könnyedén tudunk mások felé
fordulni – az élet teljes megéléséhez tehetség kell, s valamennyiünknek van
is hozzá. Az alkotások mindig a saját adottságok használatából jönnek
létre. Amit létrehozunk, az teremtés. Sokféle teremtés létezik, s nemcsak a
művészet területén.
Amikor először pár évvel ezelőtt létre hoztam egy zenei anyagot, ami
Óvodás dalaim címmel jelent meg, az volt a cél, hogy a népdalokat a
gyerekek – a többi gyerekkel együtt – megtanulják, és utána az ott hallható
vonósnégyes kísérettel, saját örömükre énekeljék. Ez az anyag igazán
alkalmas arra, hogy együtt-éneklésre a szülők, a nagymamák ölbe vegyék a
gyermeket. Sok mama van, akinek gyerekkorában elvették a kedvét az
énekléstől, most a picivel együtt megtanulhatja a dalokat. Olyan
pedagógusok is használhatják, akik zenei kísérettel szeretnének dalokat
tanítani, de az óvodában, vagy egy általános iskolában máshogy ezt nem
tudnák megoldani.
Ne gondoljuk, csak mert felnőttek vagyunk, nagyobbak vagyunk, és
tapasztalataink vannak, az mindenre elég. Nagyon sokszor rossz dolgokat,
vagy alacsony színvonalon tapasztaltunk… Nagy hiba lenne félelmeinket,
gátjainkat érvényes tanításként továbbadni. Hosszan magyarázzuk, hogy a
gyerekekkel mennyi baj van, hiperaktívak, figyelemzavarosak – ezt én mind
nem hiszem el. Az örömben eltöltött órákban sohasem történik meg az, hogy
valaki túl sok a környezetének.” A teljes beszélgetés ide kattintva
meghallgatható:
http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasde=ld-id-321
