Keresztes Ildikó: „Ahhoz, hogy az ember alkosson – teljesen mindegy, hogy milyen művészeti ágban – biztos, hogy valahol sérültnek kell lenni.
Különben, a Rózsadombon ülve, körmöt reszelve – ha a legnagyobb probléma az lenne, hogy a szolárium bérletet hogyan kellene egyeztetni a fitness bérlettel, úgy lehet, hogy nem jönnének ki művészeti alkotások az emberből.
Nem vagyok túlságosan optimista ember – nem is értem, hogy miért. A baráti köröm ezért mindig le szokott szidni, hogy annyi jó dolog történik velem folyamatosan, évek óta – biztos megérdemlem. Remélem, hogy így van. Isten hívő emberként remélem, hogy jókat teszek, és ezért kapok jókat. Nagyon sok öröm ért az utóbbi években – kezdve a lemezeim sikereitől, az X-Faktor teljesen új tapasztalatáig. Öröm a színház – hogy még mindig jelen van az életemben -, a fellépéseim, a zenekarom, a családom…
Éltem a hétköznapi életemet – mentem a zenekarral fellépni, mentem a színházba -, és egyszer csak felhívtak a tv csatornától, hogy szeretnének behívni egy Castingra – arra már nem emlékszem pontosan, hogy akkor már elhangzott-e a név, hogy X-Faktor, vagy csak az, hogy valami tehetségkutató. Bementem egy Castingra, ahol találkoztam három másik személyiséggel – itt azért a színészektől kezdve, a rendezőn át, a koreográfus, és a rádiós személyiségen, énekeseken, zenészeken keresztül mindenki megfordult. Leültettek minket, négyünket egy televízió elé, lejátszottak tehetségkutatókat, és nekünk értékelni kellett a produkciókat.
Engem igazán fel sem zaklatott ez az egész, valahogy úgy voltam vele, hogy bemegyek szívesen, de nem tudom mit kell ezzel kezdeni. Gyanús volt, amikor már ötödször is visszahívtak, és kezdték pedzegetni, hogy akkor lehet, hogy én lennék az az ember, akit ki szeretnének választani… Akkor én természetesen elkezdtem egy őrült szervezést a színházzal, felhívtam az igazgatónőmet, és mondtam, hogy itt van ez a lehetőség, és ez azt jelenti, hogy nem fogom tudni elvállalni a szerepeket, stb. Majd azt mondták nekem,
hogy köszönik szépen, nagyon jó voltam, de mégsem. Akkor vissza az egész, megint felhívtam az igazgatónőt, aki nagyon cukin állt a dolgokhoz – és tényleg nagyon hálás vagyok neki, hogy ezek után nem rúgott ki -, mert azt hitte biztos, hogy egy Kész átverés show-n vesz részt. Mondtam neki, hogy akkor mindent vissza, mert mégsem én. Eltelt egy hét, és felhívtak újra, hogy mégis csak én kellek. Akkor azt mondtam, hogy tudom, hogy ugyanennél a csatornánál mennek az átverős műsorok, úgyhogy jó lenne ha… Mondták, hogy
nem, ez most már komoly. Így csöppentem ebbe bele, de én nem tudtam, hogy mivel jár ez az egész.
Csináltam egy új lemezt, ami már nem feldolgozás, hanem teljesen önálló lemez – ez már nagyon váratott magára. Egy svéd zeneszerzővel, és Horváth Attilával, akire 20 éve vágytam – azóta, hogy megérintett a zene. Most ez is megvalósult, és nagyon boldoggá tesz, bár a sors iróniája, hogy a kiadóm pont ezzel a lemezemmel nem túlságosan foglalkozik.” A teljes beszélgetés
ide kattintva meghallgatható:
http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasde=ld-id-320
{module Forrás sztárportré|none}
