Balázs Klári: „A legbizalmasabb, legközelebbi barátom a férjem – annyi mindent soha senkivel nem beszélek meg mint vele. Van, aki ezt helyteleníti, de nekünk ez így alakult, így van – hozzá vagyok a legnagyobb bizalommal. A férjem után a másik legközelebbi barátom az öcsém.
Van egy gyerekkori osztálytársam, akit nagyon szeretek – ő a barátnőm volt kicsi koromban is, és most is. Első osztályos korom óta végig kísérte az életemet, és ha volt úgy, hogy két évig nem is tudtunk beszélni egymással, amikor újra beszélgettünk, és találkoztunk, ugyanott tudtuk folytatni. Neki elég nehéz élete van, úgyhogy amikor vannak problémáim, én nem hívom fel, és nem sírom el neki azokat, amikor tudom, hogy neki nagyobb bajai vannak.
Nagyon érdekes, hogy a beteljesületlen szerelmek milyen barátsággá tudnak alakulni: Van egy ilyen barátunk – a férjemmel közösen -, akivel végül szomszédok is lettünk. Iskolás koromban kísérgetett, a kézfogásig eljutottunk, és nagyon édes volt ez a diákkori kis szerelem – ami inkább lelki volt. Felnőtt korban találkoztunk, és olyan jó, hogy nem volt köztünk semmi, mert most olyan jó barátok tudunk lenni.
Több közismert barátunk is van, időnként össze szoktunk járni, jót vacsorázunk együtt, beszélgetünk, és aztán megy tovább az élet. Három hónap után újra telefon: Na, együnk egy jót? Megint összejövünk – vagy náluk, vagy nálunk – több ilyenünk is van. Nem énekesek, inkább tévések.
A múltkor pókereztünk Zoltán Erikával, és Robival. Őket annyira közelről nem ismertük, kétszer egymás után találkoztunk, és Erika meg én hamar feladtuk a pókert – elvesztettük a zsetonjainkat. Hosszú órákon át beszélgettünk, és nagyon jó volt – nagyon aranyos nő.”
Sipos Péter: „Vannak olyan témák, amiket nem viszek be a zenekarba, de vannak olyan zenekari dolgok, amiket nem viszek be az úgymond családi barátaim közé. Nem gondolom, hogy van egy barát, akire mindent rá lehet zúdítani, vagy akire minden tartozik – bár lehet, hogy tévedek. Rengeteg haverja van az embernek, de olyan igazi őszinte barát, szerintem mindenki úgy van vele, hogy egy-kettő-három van – akivel tényleg mindent meg lehet beszélni.
Volt olyan barátom, akivel évekig nem is tartottuk a kapcsolatot, de ő is sokat változott, én is sokat változtam, és aztán egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Valamikor együtt zenéltünk, ő külföldre került, és most már akármikor jön Magyarországra, mindig meglátogat. Én is meglátogatom, ha arra felé járok – és azért ez jó, hogy van egy harminc évvel ezelőtti barátom.
Nemrég megismerkedtem egy sráccal, a környezetünkben lakik, és bemutatott az ő barátainak. Én is bemutattam az én barátaimnak, és találtam az ő barátai között olyan szimpatikus embereket, akivel szívesen tartom a kapcsolatot – nagyon szimpatikus figurák.”
{module Forrás sztárportré}
