A kormány nyilvánosságra került felsőoktatási koncepciója fiatalok tömegeit zárná ki a felsőoktatásból. A tervezett intézkedések élesen szemben állnak európai uniós kötelezettségeinkkel és az ország érdekeivel. Ha a Fidesz végrehajtja, amit tervez, akkor joggal mondhatjuk, hogy hazugsággal került hatalomra. A Fidesz a sajtóban nyilvánosságra került tervek szerint az előző kormányhoz hasonlóan a felsőoktatáshoz való hozzáférést korlátozná. Az eszköz korábban a tandíj volt, most a hallgatói létszám mesterséges csökkentése. A kormánypárt nyelvvizsgához kötné az egyetemi jelentkezést, miközben a közoktatásból is forrásokat vonnak ki és nem biztosítják a megfelelő színvonalú nyelvtanítást. Így csak azok jutnának be az egyetemre, akiknek telik magánnyelvtanárra. A hallgatók induló tudás- és kompetenciaszintjének emeléséhez az LMP szerint csak a közoktatás színvonalának javításán át vezet az út.
A kormánypártok elitizmusa, autoriter hajlamai és neoliberális politikája az egyetemek számának drasztikus csökkentésében talál egymásra. A hallgatói keretszámoknak a Széll Kálmán Tervben meghirdetett csökkentése, a költségtérítés megduplázása, az egyetemek számának felére csökkentése egyaránt a bejutás szándékos akadályozásának tekinthető és kizárólag a spórolást szolgálja. A kormánypárt a szegények és az alsó középosztály kárára biztosítja a gazdagoknak kedvező egykulcsos adó pénzügyi fedezetét. Ezzel azonban a Fidesz százezrektől venné el a társadalmi felemelkedés esélyét. A nagyon különböző feltételeket kínáló duális hallgatói státusz a felsőoktatáshoz való hozzáférésben egyébként is messzemenően igazságtalan; az LMP ezért biztosítaná a jól teljesítő költségtérítéses hallgatók átkerülésének lehetőségét az államilag finanszírozott oktatásba.
A tervezett intézkedések élesen szemben állnak az ország európai uniós kötelezettségeivel, hiszen a diplomások arányának növelésére vállaltunk kötelezettséget. Uniós vállalásunk és nemzeti érdekünk a kutatás-fejlesztés támogatása is. Ehhez képest az egyetemek kutatási forrásait a felére akarják csökkenteni; így azonban legfeljebb tudatlanság-alapú társadalom épülhet. Emellett felszámolnák az egyetemi autonómiát, ami helyett tervutasításos rendszer jönne létre. A Fidesz nagyon gőgös, ha azt képzeli, hogy előre látja a jövőt, és el tudja dönteni, pontosan hány mérnökre, munkásra, nyelvtanárra lesz szükség 30-40 év múlva.
A kormánypárt önmagának is ellentmond, hiszen a képzési normatíva csökkentésével épp azt a kapcsolatot veszíti el az egyetem a munka világával, amit a Fidesz számon kér rajta. Minden ellenkező híreszteléssel szemben a magyar felsőoktatás a körülményekhez képest jól igazodik a munkaerőpiac elvárásaihoz; ezt bizonyítja az alacsony diplomás-munkanélküliség. Az LMP őszintén reméli, hogy a kormány meggondolja magát, és nem saját rövid távú, hanem az ország hosszú távú érdekeinek megfelelően alakítja át a felsőoktatást. A „szociális népszavazás” során a Fidesz az ellenkezőjét ígérte annak, amire most készül. Ha ezeket a terveket végrehajtja, akkor joggal mondhatjuk, hogy hazugsággal került hatalomra.
