Tisztelt Orbán Viktor Miniszterelnök Úr!
Nem szokásom nyílt levelekkel zaklatni Magyarország kormányfőit, most mégis szükségesnek tartom, hogy levelemmel megkeressem Önt, hiszen az Európai Unió soros magyar elnöksége a végéhez közeledik. Tekintettel arra, hogy ez a rövid idő már nem ad alkalmat arra, hogy kivárjam, amíg a nemzeti konzultáció napirendre tűzi a magyarság megoldásra váró sorskérdéseit, engedje meg, hogy én öntsem szavakba a nemzetben gondolkodó magyarok nagy hányadának érzéseit.
A Fidesz szavazótáborában óriási, a nemzeti tábor szimpatizánsai körében már óvatosabb várakozás előzte meg az Európai Unió soros magyar elnökségét. Az Ön szavazói nyilván azért várták ezt az időszakot nagy lelkesedéssel, mert az éveken keresztül jól felépített marketingnek köszönhetően elhitték, hogy a Fidesz egy kizárólagosan nemzeti párt. Egy nemzeti párttól pedig mi mást várhatna az ember, minthogy a kezébe került európai szintű „lobbierő” segítségével jobbá tegye a világ és elsősorban a kárpát-medencei magyarság helyzetét. Velük szemben a Jobbikosok visszafogottsága az eddigi, a magyarság ügye iránt tanúsított, finoman szólva sem egyértelmű fideszes politikának szólt. Hiszen hogyan is képviselhetné nemzetünket, és ezáltal hogyan is nevezheti magát nemzetinek egy olyan párt, melynek képviselői olvasatlanul, Európában az elsők között szavazták meg a súlyosan nemzetellenes Lisszaboni szerződést? Hogyan képviselhetné a kárpát-medencei magyarságot az a párt, amely feltétel nélkül megszavazta Románia Európai Uniós csatlakozását, elárulva és cserben hagyva ezzel az egész székely-magyarságot?
Valljuk be tisztelt Miniszterelnök Úr, ezek nem túl biztató előjelek azoknak, akik a magyar elnökségtől elsősorban a magyarság, és nem más nép érdekérvényesítő képességének javulását várták. Mert mi jobbikosok, és személy szerint én, ezt vártam Öntől.
Nagyon sajnálom, hogy ehelyett az elmúlt fél év másról sem szólt, mint a médiatörvényről, vagyis a Fideszről és a cigányok erőszakos középpontba állításáról. Sajnálom, hogy Ön ezeket a kérdéseket tekintette stratégiai fontosságúnak. Mindeközben Felvidéken a szlovák nyelvtörvény pénzbüntetéssel sújtja, ha valaki magyarul mer szólni saját szülőföldjén, miközben továbbra is érvényben vannak a magyarságot súlyosan diszkrimináló, és minden alapvető európai értékkel szemben álló Benes-dekrétumok. Kárpátalján nemzettestvéreink csupán ukrán titkosszolgálati megfélemlítések árnyékában igényelhetik magyar állampolgárságukat vissza. Erdélyben Székelyföld autonómiájának megadása helyett a román állam újabb támadást indít a magyarság beolvasztása érdekében, Szerbiában pedig továbbra is börtönben vannak a temerini fiúk, s egymást érik a magyarellenes atrocitások.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelettel megkérdezném: az eltelt hat hónapban mit tettek annak érdekében, hogy a világ elé tárják a kisantant államok, köztük a „szövetséges” szlovák és román állam által a magyar nemzet ellen elkövetett etnikai merényleteket? Mit tettek annak érdekében, hogy Európa ne a tenyerünkön hordozott cigányság vélt hátrányos helyzetét, hanem az emberi jogaiban durván és napi szinten megsértett magyarság jogfosztottságát visszhangozza?
Nem győzök csalódottságomnak hangot adni, hogy Ön a magyar elnökség legfontosabb feladatának nem a magyar nemzet hátrányos megkülönböztetésének kompromisszumok nélküli felszámolását, hanem az Európai Roma Stratégia kidolgozását tekintette, miközben nagyon jól tudjuk mind a ketten, hogy a magyarellenes törekvések egyik legalantasabb eszköze a cigányság uszítása és végnélküli pénzelése. Most, hogy Ön keresztülvitte a roma stratégia elfogadását, nem tett mást, mint ezt az eszközt az unió szintjére emelte, még több ablakon kidobott pénzhez juttatva Magyarország legnépesebb kisebbségét. Mindezt teszi akkor, amikor csonka honban egyre többen élnek létminimum alatt, mikor egyre több családot fenyeget a kilakoltatás veszélye, mikor a munkanélküliség és a megalázó fizetések és a munkanélküliség elől egyre többen menekülnek Nyugat-Európába. Nem véletlenül, hiszen az Unióba való belépésünket megelőzően beígért nyugat-európai színvonalat ma Magyarországon csak az élelmiszer és üzemanyag árak, valamint a közüzemi számlák képviselik, miközben az átlagbérek harmadik világbeli állapotokat tükröznek.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ezek az emberek nem érzik az Orbán Viktor által beígért gazdasági szabadságharcot, ehelyett azt látják, hogy Ön és képviselőtársai önként hódolnak be a hazánk gyarmatosítására irányuló európai törekvéseknek, s az Unióval való konfrontálódásunk elkerülésére hivatkozva egyesével mondanak nemet a magyar föld és vízkincs alkotmányos védelmére, eldobva Magyarország felemelkedésének és a magyarság megmaradásának kulcsát, s nem utolsósorban előkészítve hazánk második Trianonját.
Tisztelt Orbán Viktor Miniszterelnök Úr! Már csak pár nap van az EU elnökségünkből. Ezt a rövid időt tisztelettel kérem, töltse határozott cselekvéssel, szakadatlan munkával, hogy megalkuvást nem tűrő küzdelemmel valamit még visszaadhasson nemzetünknek abból, amit az elmúlt hat hónapban nem sikerült. Tudom, ha a médiatörvény esetében tanúsított bátorság az egyenruhás bűnözés kapcsán véghezvitt BTK szigorítás gyorsaságával társul, akkor nem kérek lehetetlent.
Tisztelettel, az eddigieknél eredményesebb munkát kívánva:
Szegedi Csanád EP-képviselő, a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke
