A magyar kormány nevetséges szituációba manőverezi magát, ha uniós
sereghajtóként, az EU energiareformjának örökös szabotőreként most megpróbál
a karmester szerepében tetszelegni. A kabinetnek fogalma sincs, milyen
stratégiára, ellátórendszerre lenne szüksége az országnak, és a lobbi
érdekeknek engedve összevissza rögtönöz. „Olyan dolgok kezdődnek a magyar elnökség alatt, amelyek hosszú időre
meghatározzák az európai energiapolitika jövőjét” – hangsúlyozta Fellegi
Tamás nemzeti fejlesztési miniszter a magyar EU-elnökség energia- és
klímapolitikai prioritásai kapcsán az Európai Parlament ipari, kutatási és
energiaügyi bizottsága előtt. A perspektíva ígéretes lenne, ám a kormány
jelenleg rossz kezekben van: egy olyan ország kíván diktálni Európának,
amely saját energiapolitika híján az Uniótól lemaradva rendre csak sodródik.
A magyar kormánynak a választások óta eltelt nyolc hónap még arra sem volt
elég, hogy eldöntse, idehaza milyen energiapolitikát szeretne. A kampányban
zöldenergia-reformról, az orosz gázimport-igényt jelentősen csökkentő
százezer energiatakarékos otthonról beszélt, a költségvetésből és az Új
Széchenyi Tervből viszont következetesen kihagyta az ehhez szükséges
forrásokat. Tavaly év végén meghosszabbították a széntüzelésű Vértesi Erőmű
támogatását, így az adófizetők továbbra is évi többmilliárd forinttal
támogatják az elavult fosszilis erőmű fenntartását. A kabinet az egyik
kezével decemberben meghosszabbította a távhőszolgáltatókat kedvezményező
kötelező áramátvételi tarifa (KÁT) rendszert, a másikkal – Lázár János friss
törvénymódosító javaslata révén – a távhőszolgáltatókat és a fatüzelésű
erőműveket kizárná a kedvezményezettek köréből. Mindeközben pedig zajlik az
illetékes tárca által benyújtott energiatörvény-módosítás vitája is, amely
tovább bonyolítaná az átvételi rendszert. Ez a maga a teljes fejetlenség.
A kormánynak szemmel láthatóan fogalma sincs róla, milyen
energiastratégiára és energiaellátási rendszerre van szüksége az országnak.
A jelek inkább arra utalnak, hogy mindig annak a lobbi csoportnak próbálnak
kedvezni, amelyik mögött utoljára csukódott be az ajtó a Szentkirályi
utcában. Ezzel aligha arat sikert Európában. Az LMP szerint a kormánynak
először Magyarország számára kellene egy kiszámítható és fenntartható
energiapolitikát alkotnia – lehetőleg valódi nemzeti együttműködéssel, a
civil társadalom és az ipar képviselőinek bevonásával. Amíg ilyennel nem
rendelkezünk, ne akarjunk irányt mutatni Európának.
