Kérdés – válasszal…
– Mi az? Ha feldobod Józsi, és nem esik le semmi?
– ???
– Józsi megfogta az Isten lábát.
Kérdés – válasszal…
– Miért állsz ki a a teraszra amikor az anyósod énekel?
– Azért, hogy ne higgyék azt, hogy verem.
Verseny…
Mi hárman vagyunk otthon. Mindenkinek van saját tányérja, saját bögréje, és saját kanala! – újságolja büszkén az egyik óvodás a másiknak.
– Az is valami? – mondja a másik. – Mi öten vagyunk testvérek, és mindenkinek van külön szobája.
– Az semmi – veszi át a szót a harmadik. – Mi nyolcan vagyunk, de mindenkinek van saját papája.
Kaland…
Múlt éjjel nagyon magam alatt voltam, felhívtam a Lelki Segély vonalat. Egy pakisztáni call-centerhez kapcsolt. Mondtam, hogy öngyilkos leszek. Erre nagyon izgatottak lettek, és megkérdezték, hogy tudok-e teherautót vezetni.
Tarifa…
Elmegy az özvegy a rabbihoz:
– Meghalt az én jó uram, el kellene búcsúztatni.
– Na, mondok én az urad felett egy olyan búcsúztatót, hogy zokogni fog az egész gyülekezet, ha nem sajnálsz érte húszezer forintot.
– De hát én egy szegény asszony vagyok!
– Jól van, lehet tízezerért is búcsúztatni, nem fog ugyan zokogni a gyülekezet, de az is nagyon szép beszéd lesz.
– De rabbi, én egy nagyon-nagyon szegény zsidó asszony vagyok!
– Hát végül is ötezerért is lehet… de abban már egy-két viccet is mondok.
A segítőkész…
A férj borotválkozik, morog magában:
– A francba ezzel a borotvával, ezzel még a nyakamat sem tudnám elvágni!
Beszól a feleség:
– Drágám, beadjam a nagy kést?
Szemrehányás válasszal…
Egy fiatal lány szemrehányóan mondja a szép szavakat suttogó lovagjának:
– Azt hiszed, nem tudom, hogy egyszerre több nőt is bolondítasz?
– Esküszöm, drágám, hogy csak téged!
Barátok őszintén…
Két barát találkozik. Az egyik látja, hogy a másik össze-vissza van verve, karmolva. És megkérdezi tőle:
– Mi történt vele?
– Egy hölgy becsületéért harcoltam.
– És?
– Mindenáron meg akarta őrizni.
Megállapítás…
– A jó lányok csak a mennybe jutnak, a rosszak bárhova…..
A JÓ KISLÁNY VERSE
Modern kislány vagyok, nagy hibákkal teli,
A foglalkozásom: nem háztartásbeli.
Főzni én nem tudok, mosáshoz nem értek,
A házimunkához csöpp kedvet sem érzek.
Viszont egyet büszkén be merek vallani,
Sok mindent nem tudok, de van ám valami:
Amihez én olyan pompásan értek,
Mint kevés asszony ezen a vidéken.
Mert tudom azt bármiféle pózban,
közepes, gyors és lassú tempóban.
Tudom oldalt, fekve, bedőlve vagy háton,
Mindig úgy csinálom, ahogy jónak látom.
Tudásom e téren több, mint tökéletes,
S hogy hason is tudom, az csak természetes.
Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én,
Mivel tanítóm volt egy fiatal legény.
Fiatal volt mégis jól megtanított ő,
Igaz, én sem voltam olyan tudatlan nő.
Bevallom nekem is borsódzott a hátam,
Mikor a fiúval először próbáltam.
Eleinte azt hittem leszakad az ég is,
Lihegtem, szuszogtam, de csináltam mégis.
Idővel rájöttem, mi ennek a titka,
S feltárult előttem mindennek a nyitja.
Később már oly rutint szerezhettem,
Hogy tudásommal pénzt is kereshettem.
Csináltam én reggel, jó korán felkelve,
Ilyenkor van ám az embernek rá kedve.
És nagyon boldogan vidáman műveltem,
még estefelé is, míg el nem szédültem.
Lehullt rólam a ruha, mint fazékról a zománc.
A testem olyan volt, mint a fénylő topáz.
Akad, aki gumisapkát húz fejére,
Viszont ez a gyönyört csökkenti felére.
Ez az én gyengém, ezt el kéne hallgatnom,
én a nedvességet érezni akarom.
De hát mit nevettek, nem kell ezt megszólni,
és nem is kell mindjárt a rosszra gondolni.
Nincsen abba semmi, amit elmeséltem,
Ha hiszitek, ha nem: az úszásról beszéltem.
