A valóságtól elrugaszkodott sikerpropaganda jegyében kezeli a kormány a vörösiszap-katasztrófában érintett területek megtisztításának kérdését. A katasztrófaelhárítás során valóban óriási eredményként könyvelhető el a Rába és a Duna jelentős szennyezésének megakadályozása, a helyreállítás során azonban sokszor az időhúzás és a félretájékoztatás dominál. A környezetügyi államtitkár múlt heti nyilatkozata szerint „tiszta a Torna patak, nem szivárog többé a gát”. A valós helyzet ezzel szemben az, hogy a Torna vízminősége csupán az időjárás függvénye. Jóllehet, az LMP már a balesetet követően a legsürgetőbb feladatok közt említette a szétterült vörösiszap összegyűjtését a patak vízgyűjtőjének 10 négyzetkilométernyi külterületi részéről, ez a mai napig gyakorlatilag el sem kezdődött. Következményeként a földeket beborító szennyezés az eső vagy a hóolvadék közvetítésével bármikor újra megjelenhet a vízben – sőt, ahogyan a december első napjaiban készült fényképfelvételek (http://javorbenedek.blog.hu/2010/12/06/hetvegi_fotok_a_torna_patakrol) bizonyítják, időről időre meg is jelenik, nem csak színváltozást, hanem a pH-érték jelentős emelkedését is magával hozva.
További környezeti problémák is vannak, amelyekre nem kapunk kielégítő válaszokat. A katasztrófát követően annyi gipszet szórtak a Torna, a Marcal és a Rába vizébe, amennyivel meg lehetne tölteni egy 8 kilométeres kamionsort. Ennek az anyagnak a jó része – az általa megkötött nehézfémekkel együtt – jelenleg is ott van a folyóvizek iszapjában, és csak idő kérdése, hogy mikor jelenik meg a táplálékláncban, illetve áradások esetén a Rábában, a Dunában, majd a környező földeken.
A MAL Zrt. közben folyamatosan gondoskodik a szennyezés utánpótlásáról: a technológiai vizek semlegesítésére a szakértők javaslata ellenére a vegyiparban melléktermékként keletkező, bizonytalan összetételű, veszélyes hulladéknak számító sósavat (és nem szerves ecetsavat) használnak.
A katasztrófa óta ugyanakkor a helyben lakók alig kapnak tájékoztatást a szennyezett területen szétterült mérgek hosszú távú élettani és környezeti hatásairól, a folyóvizek medrének kotrásáról, a hullámterek megtisztításától, és arról sem, hogy a remélt pénzsegélyen túl – melynek elosztása körül is sok a tisztázatlanság –, milyen szakmai támogatást kapnak a helyi gazdálkodók ahhoz, hogy a megváltozott környezeti feltételekhez alkalmazkodó, hosszú távon is fenntartható gazdálkodásba foghassanak. A tervezett energiaültetvények nem tudnak számottevő munkahelyet teremteni a szennyezett területeken korábban mezőgazdasági munkát végzőknek. A kormány ehelyett azzal van elfoglalva, hogy a terület rehabilitációjára szánt 29 milliárdot pályáztatás nélkül juttassa el kiválasztott vállalkozásoknak, mindenféle külső kontroll nélkül.
Az LMP tudományosan megalapozott, társadalmilag folyamatosan ellenőrzött, az érintett lakosság érdemi bevonásával zajló kárenyhítést, az ökológia és a környezetbiztonság szempontjait messzemenőkig figyelembe vevő rehabilitációt tart kívánatosnak, amely a helyi közösségek újraépítését is magába foglalja.
