Határtalan kapcsolatok
A 2009-2010-es évadban szorosan együttműködik a Kassai Állami Színház és a miskolci teátrum. Opera és balett, zenés és prózai előadásokat cserélt és cserél egymással a két színház a magyar és a szlovák közönség nagy örömére. Most az együttműködés egy új, fontos állomáshoz érkezett: közös munka eredményeként alakul, formálódik Nino D’Introna – Giacomo Ravicchio műve, a Robinson & Crusoe.
Az ellenséges viszony és a nyelvi különbségek ellenére és azzal együtt kialakuló együttműködés és barátság történetét egy kassai és egy miskolci színész, Michal Soltész és Molnár Sándor Tamás előadásában ismerheti meg a közönség. A bemutató előadás a Színházi világnapon, március 27-én 19 órakor lesz a Kassai Állami Színházban, a miskolci közönség pedig az előbemutatón, március 26-án 19 órakor a Játékszínben tekintheti meg először a színjátékot. Az előadás rendezője Štefan Korenči.
Az előadás a „Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013” keretén belül, az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával jött létre.
Nino D’Introna – Giacomo Ravicchio:
ROBINSON & CRUSOE
színjáték egy részben
Első férfi
Michal Soltész
Második férfi
Molnár Sándor Tamás
Díszlet- jelmeztervező:
Bozóki Mara
Színpadmester:
Balázs András
Súgó:
Reiter Krisztina
Rendezőasszisztens-ügyelő:
Pöltz Júlia
Rendező:
ŠTEFAN KORENČI
A pusztítás után csak egy tető látszik ki a vízből, rajta két katonaruhába öltözött férfi. Nem értik egymást, de meg kell érteniük egymást, ha túl akarják élni a megpróbáltatásokat – ez a két olasz sikerszerző művének rövid története.
A szerzők – ők is ketten vannak ugyebár – Daniel Defoe híres regényhőséből két színpadi szereplőt kreáltak. A mi darabunk két férfialakja is hasonló módon – tudniillik egy „szigeten” – találkozik egymással, mint a regénybeli Robinson Crusoe és Péntek. Ez a sziget ugyanakkor egy „civilizációs sziget”, vagyis nem más, mint egy háztető, ami a katasztrófa után még kilátszik a tengerből, ahová a két szerencsétlenséget szenvedett pilóta kimenekül. Ellenséges hadseregek katonái, ráadásul nincs olyan közös nyelv, amin megértethetnék egymást. Mégis meg kell próbálniuk a túlélést a megmaradt kis területen. Végül szavak nélkül is megtalálják a közös nyelvet, és mély barátság szövődik közöttük.
A színdarab tanulsága pedig az, hogy ha nem is beszéli két ember egymás nyelvét, a közös sors(csapás), az egymásra utaltság összehozza őket. Az ellenségeskedés, a bizalmatlanság helyébe a barátság lép. Ám minden idilli állapotnak vége szakad egyszer. A két embernek külön sorsa van. Ezért amikor a chipsük elfogy, két különböző irányba eveznek a maguk élete felé. Útjaik elválnak, de barátok lettek.
*
A szerzők
Nino D’Introna
(1955, Villasor, Szardínia/Olaszország)
A turini egyetemen tanult színház- és filmművészetet. 1976-ban a turini Teatro dell’ Angolo társulatához szerződött, ahol színészként, szerzőként, dramaturgként és rendezőként dolgozott. 1998 óta a Teatro dell’ Angelo művészeti igazgatója. Emellett 1991 óta Franciaországban, Olaszországban, Svájcban és Kanadában is dolgozik. Montrealban az ismert rendező, Robert Lepage oldalán dolgozott. Rendezett Svájc egyik legismertebb cirkuszában, Rolf Knie társulatában. 2003/2004-ben helyettes rendezője volt a Las Vegas-i Cirque du Soleil egyik előadásának. Művei közül a Pinocchio Circus (2000) aratta a legnagyobb sikert.
Giacomo Ravicchio
(1958, Germagno, Olaszország)
A turini Teatro dell’ Angolo egyik alapítója (1974). A színházban 1995-ig szerzőként, színészként, rendezőként és komponistaként több mint 40 produkcióban működött közre. Különböző eladásokkal végigturnézta a világot. Rendezett többek között táncelőadást Michel Hallet-Eghayan társulata számára Franciaországban. 1995-ben Elise Müller és Lars Begtrup Dániában alapított színházat: Meridiano Theatre.
Közös munkák:
Nino D’ Introna és Giovanni Raviccho darabok sorát hozták létre közösen a Teatro dell’ Angolo társulatával, közülük a Robinson & Crusoe, a Pigiami, a Terra promessa a legismertebbek. Ezek a díjakkal elismert művek a világ számos színpadán láthatók ma is. Nino D’ Introna és Giovanni Raviccho a legtöbbet játszott olasz drámaírók közé tartoznak.
