Még sokat hallunk az FTC-DVTK-ról
Hiába mutatott be remek játékot a Diósgyőr, a mérkőzés nem emiatt lesz emlékezetes a játékosok és a nézők számára sem. Végleges eredmény nincs, a Fegyelmi Bizottság kezében a döntés, a Ferencváros súlyos büntetésre is számíthat.
Annak ellenére, hogy a jelenlegi erőviszonyokat elnézve két, kiesés elől menekülő együttes meccséről volt szó, komoly előkészületek előzték meg a nagy presztízzsel bíró találkozót, hiszen a Ferencváros másodosztályba sorolása óta először lépett pályára a miskolci csapat az Albert Flóriánról elnevezett IX. kerületi stadionban.
A Miskolcról érkező szurkolók szervezési nehézségekbe ütköztek, hiszen a rendőrség nem biztosította kellőképpen a népligeti metrómegállót, így a vendégdrukkereknek eggyel korábban, a Nagyvárad térnél kellett leszállniuk a szerelvényről, ahonnan gyalog jutottak el a stadionig. Ez a módszer persze lassabb, mint az eredetileg tervezett, ennek megfelelően a mintegy háromszáz diósgyőri szurkoló zöme csak több mint negyedóra után érkezett meg a vendégszektorba.
Így ők nem láthatták azt sem, ahogy a tizenhatodik percben egy ferencvárosi védelmi hiba után a Miskolcra nyáron visszatért saját nevelésű játékos, Huszák Tamás tíz méterről laposan a zöldek kapujába lőtte a labdát.
A gól megnyugtatta a DVTK-t, akik nehézségek nélkül tartották a félidő hátralévő részében előnyüket, a pénteken edzőváltáson átesett Ferencváros pedig bármiféle lendület, átütő erő, és – talán – lelkesedés nélkül próbált kiegyenlíteni.
Visszatérve a szurkolókra, a diósgyőriek megérkezését a ferencvárosi tábor, jó vendéglátókhoz méltóan, lelkesen üdvözölte – fogadásképpen a miskolciak származását, minőségét, szexuális hovatartozását, és vérfertőző családi kapcsolatait tévesen megítélő rigmusokat kiabáltak a vendégszektor felé, mire válaszul a DVTK szurkolói felidézték azt, hogy hol töltötte az FTC az elmúlt éveket.
Pedig a Fradi-ultrák talán jobban tették volna, ha a pályán történő dolgokkal törődnek, hisz ha olyan minőségű bíztatásban részesítik a zöld-fehér mezben játszó együttest, amilyenre szebb napjaikon képesek – és amilyet a ma pályán lévő Ferencváros egyébként tényleg nem érdemelt volna meg –, akkor talán máshogy alakult volna a mérkőzés végkimenetele.
A gól után leült a mérkőzés, a következő forró pillanatokra a negyvenegyedik percig kellett várni, amikor is a ferencvárosiak ex-válogatott védője, Dragóner Attila kéretlen szájsebészeti beavatkozásban részesítette a DVTK egyik egyiptomi hősét, Balajti Attilát, aki utána percekig ápolásra szorult. A játékvezető nem büntette meg Dragónert a – szándékosnak tűnő – könyöklésért, ám bízunk benne, hogy a közeljövőben meglehetősen elfoglalt Fegyelmi Bizottságnak gondja lesz majd a hátvédre is.
A szünetben – az amerikai sporthangulat homályos felidézéseként – egy négytagú pompomlánycsapat táncolt a pályán. Kicsit sajnáltam őket, hisz az ő egyenruhájuk lényegesen kevésbé meleg, mint az én kabátom – amit fázósan húztam össze magamon a meglehetősen hűvös októberi estén.
Elképzelhető, hogy a Ferencváros focistái kicsit tovább időztek az öltözőben a kelleténél, hiszen a második félidőt tökéletesen kezdte a Diósgyőr: a miskolci csapat montenegrói védője, Vlado Jeknic egy pontrúgást követően tökéletes ütemben fejelte a labdát az FTC kapusa, Megyeri Balázs mögötti hálóba, kettőre növelve a vendégek előnyét.
A ferencvárosi szurkolók az ezt követő időszakban ismét elfordították figyelmüket a játéktól, amelynek eredménye egy, a diósgyőri tizenhatoson belülre berepülő görögtűz lett. Ez azonban nem zavarta meg a DVTK játékosait, és az ötvenhatodik percben Lippai Ákos – egy kissé potyagólszerű találattal – háromra növelte a Diósgyőr előnyét. Ekkor a Fradi-ultrák egy része elindult kifelé a szektorukból.
Bár a hatvankettedik percben Tóth Bence révén szépített az FTC, ennek sem sikerült megnyugtatnia azokat, a szinte közvetlenül alattunk helyet (illetve kerítést) foglaló „szurkolókat”, akik közül néhányan három perccel később beugrottak a játéktérre, míg mások újabb görögtüzeket és egyéb pirotechnikai eszközöket röptettek a játékosok közé.
Miközben a biztonságiak eltávolították a pályáról a különféle bedobált tárgyakat, Sulyok Gergely játékvezető – ekkor még – ideiglenesen félbeszakította a mérkőzést, és a problémás ferencvárosi lelátórész elé rohamrendőrök érkeztek, ám a lelátón őrjöngő fiatalokkal szemben nem sokat tudtak tenni, pusztán azok pályára jutását állt módjukban megakadályozni. Közben láthatóan a rendbontók között sem volt egyetértés – míg néhányan el akarták hagyni a tribünt és a stadiont, mások folytatni akarták, amit elkezdtek.
Bár a hangulat nem lett nyugodtabb, végül kicsivel több mint tizenöt perc kényszerpihenő után, újra útjára indult a labda, azzal a játékvezetői figyelmeztetéssel, hogy a következő rendbontás esetén azonnal, végleg vége a mérkőzésnek.
Erre nem kellett sokat várni, hiszen szinte azonnal a pályára került egy újabb görögtűz, így Sulyok Péter lefújta a botrányos véget ért találkozót.
Sajnálom a Diósgyőr játékosait, hiszen az eddigi legjobb produkcióval rukkoltak elő a bajnokság kezdete óta, és hiába múlták felül a szürkén, ötlettelenül futballozó Ferencvárost, illetve harcoltak ki kétgólos előnyt a pályán, a mérkőzés hivatalos végeredményről az MLSZ Fegyelmi Bizottsága dönt majd. Mindazonáltal minden elismerést megérdemelnek a fiúk.
Vannak azonban még valakik, akik dicséretesen tették a dolgukat, és példaértékűen viselkedtek az este folyamán. Nem mások ők, mint a diósgyőri szurkolótábor, akik – az őket folyamatosan ért atrocitások ellenére higgadtan, csak a játékkal törődve buzdították az együttest, és nem süllyedtek le budapesti ellenlábasaik szintjére. Köszönjük nekik mindezeket.
A DVTK-ra a hosszú, bajnoki szünet előtt vár még egy hazai mérkőzés a Kaposvár együttese ellen, illetve az utolsó őszi fordulóban egy újabb budapesti túra – akkor az MTK otthonába látogat Aczél Zoltán csapata. Bízunk a sikeres szereplésben, és abban, hogy a hátralévő két meccsen már tényleg a labdarúgásé lesz a főszerep.
Dicsuk Dániel
