Szomorúan kell megállapítanunk, hogy az oktatás és a tudomány világát is megérinti az erkölcsi hanyatlás. A felsőoktatás értékrendjét is eluralta a pénz: csak a gazdaságosság számít, a szellemi értékrend háttérbe szorul. Az intézmény számára a hallgatók elsősorban az anyagi támogatás megszerzésének eszközei. A hallgatói fejkvótarendszer az intézményt a minőség leszállítására ösztönzi.
Csökken a diploma és a doktori fokozat színvonala, ellenőrizetlenül növekszik a professzorok száma. Az egyetem oktatási nagyüzemmé vált, a tanárok túlterheltsége a tudományos tevékenység rovására megy, ami visszaüt az oktatásra is. A jelenleg érvényben lévő felsőoktatási törvény lehetővé teszi a magasabb vezetői beosztás túlfizetését és túl hosszú birtoklását. Ez az állami intézményekben egy kiváltságos vezetői réteg kialakulásához vezethet, amely számára nagy kísértés, hogy az intézmény érdekei helyett a politikát szolgálja ki. Mint már évekkel ezelőtt egy alkotmánybírósági beadványunkban rámutattunk, visszaszorulóban az autonómia, egészségtelenül megnőtt a csúcsvezetők hatalma. Indokolatlanul nagy különbségek alakultak ki az egyetemi vezetői jövedelmek és az oktatói fizetések között. Elfogadhatatlanok a hallgatói önkormányzat tagjai által élvezett kiemelt ösztöndíjak és más kedvezmények, melyek anyagilag függővé teszik őket az egyetemi vezetéstől. Nagy befolyásra tettek szert a rövid távú érdekekre figyelő ,,pénzszerzők a kikezdhetetlen integritású és szakmai kvalitású professzorok rovására.
A romlást megállítani nem lesz könnyű. A felsőoktatás csak akkor tud visszatérni a modern körülményekhez alkalmazkodó, évszázados hagyományaira épülő erkölcsi rendjéhez, ha a változás belülről és kívülről egyidejűleg megindul. Ehhez legalábbis a következőket kell tenni:
– Helyre kell állítani az autonómia értelmét: minden döntést az arra kompetensek hozzanak meg. Bővítendő a vezetők választóinak köre, ebben növelni kell a professzori kar szerepét. Újragondolandók a felsőoktatási törvény irányítási rendszerre vonatkozó rendelkezései, különös tekintettel a hallgatók és a gazdasági tanácsok szerepére a vezetésben.
– Azonos mércét kell alkalmazni minden intézmény és tanár esetében. Szigorítandó az egyetemi tanári kinevezések, felülvizsgálandó a felsőoktatási intézmények akkreditációjának gyakorlata.
– A felsőoktatási intézmények bevonásával szakterületenként értékelni kell a bolognai folyamat eddigi tapasztalatait, és haladéktalanul intézkedni kell, ahol szükséges.
– Az oktatás és a kutatás minőségének javítására ösztönző bérezést kell bevezetni. A minőségi szempontokra építve át kell alakítani hallgatói fejkvótán alapuló finanszírozási rendszert.
– A felsőoktatásnak segítenie kell a közoktatás rendbe hozásában, mindenekelőtt a tanárképzés helyreállításával, mert enélkül a hanyatlás nem állítható meg.
Kiadó: Professzorok Batthyány Köre
Forrás:/OS/
