Rendkívül elszomorodtam azon a híren, hogy feltalálták a „Webolvasó-t”. Nem azért mert maradi vagyok, – hiszen ha így lenne, akkor most nem egy online újságban publikálnék, bár szerintem Gutenberg óta senki sem talált ki jobbat, és szebbet, mint a nyomtatás – hanem mert azt a kis hitet is elvették ezzel tőlem, hogy nem baj, ha a gyerekek sokat ülnek a számítógép előtt, mert legalább olvasnak meg írnak.
Így hirdetik: “Köztudott, hogy a képernyőről való olvasás lényegesen fárasztóbb és a szemet jobban is rontja, mintha papírról olvasnánk. A legtöbb ember nem hajlandó, vagy nem képes az Interneten apróbetűs, nehezen látható szöveget böngészni. Gondoljon csak a vásárlásoknál a szerződési és szállítási feltételekre vagy egy-egy terjedelmesebb magyarázó szövegre, valamint érdekes, de hosszú cikkekre, illetve egyéb statikus tartalmakra! Ezeken a legtöbbször inkább továbblépünk.”
A találmány szerint a webolvasó-val majd minden, ami a monitoron megjelenik hallgatható lesz, s nem kell fárasztani a szemet az olvasással. Ez persze jó, és nem újdonság, hiszen a vakok és gyengén látók már régen használnak ilyen beolvasó programot. Emlékszem még a ’80-as évek végén írtam egy rudabányai illetőségű, tehetséges ifjú jogászról, aki vak volt, s így végezte el az egyetemet. Az első években minden tananyagot a család és a testvére olvasott föl neki, s később sikerült egy ilyen beolvasó szerkentyűre szert tennie, s egyszeriben könnyebbé vált az élete. Egyszóval a találmány ilyetén felhasználásának jómagam is híve vagyok, de ami a lustaságot, butaságot, tudatlanságot erősíti, annak nem. Szóval, egyáltalán nincs ínyemre az a kép, hogy ül a gyerek a képernyő előtt megtetszik neki valami, rábök, s azonnal felolvassák neki a tartalmat. Már az sem tetszett igazán, amikor egyik újságíró kollégám azt erősítgette, hogy nemcsak a könyv, a nyomtatott sajtó, hanem az írott szöveg ideje is lejárt, ezért jobban járunk, ha az anyagokat filmre vesszük, s úgy tesszük föl a portálra, mert arra talán van esély, hogy megnézik. A fenébe is, nem kényelmesedhet el ennyire ez a világ!
A program majd arra is képes lesz állítólag, hogy azt is kiválaszthatjuk, hogy hölgy vagy férfi interpretálásában szeretnénk hallani a hírt, s még azt is, hogy melyik neves bemondó esetleg színész hangja búgja a fülünkbe. Ez igen!
Az is eszembe jutott a hírt olvasva, hogy ma pl. hazánkban annyi az analfabéta, mint a háború előtt volt, pedig évente milliárdokat költünk az oktatásra. Meg az is eszembe jutott, hogy az értő olvasás tekintetében a néhány éve zajló európai felmérésben nagyon hátul kullogtunk, hiszen az, ha valaki ismeri a betűket, még nem azt jelenti, hogy érti is amit olvas. Meg az is eszembe jutott, hogy néhány napja még hogy örültem annak a hírnek, hogy az Észak-magyarországi Régió 8 milliárd forintot költhet a közeljövőben iskolák felújítására meg korszerű eszközök beszerzésére. Ezek után minek, nem is kell majd olvasni tanítani a gyerekeket, meg a betűket sem kell ismerniük… Persze mondhatja a Kedves Olvasó, hogy ez már demagógia.
Én inkább azt mondom szomorú víziója a jövőnek.
