Az elmúlt napokban több rosszullét is előfordult az MVK járatain, alighanem az időjárás(változás)nak betudhatóan. A cég és járművezetői fel vannak készülve rá, mit tegyenek, ha egy utas rosszul lesz.
– Az elmúlt napokban többször is volt rá példa: kopogtak a fülke ajtaján, hogy baj van. A sofőr kolléga ilyenkor a lehető leghamarabb, amint a forgalmi helyzet engedi, megállítja a járművet, és hátramegy, hogy megnézze, mennyire súlyos a helyzet – avat be az előírt intézkedés folyamatába Kocsis János, az MVK Zrt. villamos-forgalmi osztályvezetője. – Természetesen a munkatársunk nem orvos, nem képzett egészségügyi szakember, de neki adott esetben eldöntenie, hogyan tovább. Ha ő maga úgy ítéli meg, illetve az érintett utas kéri, akkor mentőt hív. Ezt megteheti a sofőrállásban lévő URH-rádión, vagy telefonon, a menetirányító vagy a diszpécser bevonásával.
A mentőszolgálattal a közlekedési társaságnak értelemszerűen régi, jó és szoros a kapcsolata. Így prognosztizálható, hogy a rohamkocsi talán még gyorsabban, hamarabb kiér az adott helyszínre, mint egyéb esetekben. Természetesen ilyenkor a busz vagy villamos nem megy tovább, megvárja az érkező mentőt, orvost. Ez nem egy esetben életet menthetett a múltban, noha csak a riasztásokról vezet statisztikát az MVK, arról nemigen van tudomása, hogy a kórházba vitt utasainak később hogy alakult a sorsa.
Az „utas rosszullét” címszó alatt elkönyvelt esetekből 2009 eddig eltelt első félévéből 26-ot tartalmaz a céges statisztika, közel ugyanannyit, mint tavaly hasonló időszakban. Van köztük felszálláskor a lépcsőn elbotló idős asszony, hirtelen megszédülő és eleső idős férfi, kit a helyszínen elegendő volt ellátni, kit kórházba kellett szállítani, kit otthonába. Hamar kitűnik a listából: majd’ minden alkalommal idős emberekről van szó. Egyetlen eset volt a közelmúltban (idén januárban), amikor mindezen eljárás dacára a Városház térre kihívott mentők ugyan gyorsan érkeztek, de az újraélesztési kísérletek már hatástalannak bizonyultak a szintén idős férfi utas tekintetében. Ez az elmúlt évekbeli statisztikában az egyetlen fekete folt.
Előfordulhat ugyanakkor, hogy bár a járművezető a rosszullét, netán elesés, a járművön bekövetkezett kisebb-nagyobb baleset nyomán indokoltnak érezné az orvosi segítséget, de maga az utas nem; ekkor az MVK-sok arra szolgáló formanyomtatványt íratnak alá az illetővel, ami kizárja, hogy később mégis a cégen akarjon valaki jogosulatlanul kártérítést követelni.
– S végül más kategóriát képviselnek azok az ügyek, amikor valakinek egészségi állapota miatt, az utazási feltételek előírásai értelmében, a járművezetőnek kell megkérnie, hogy szakítsa meg utazását – egészíti ki fentieket Kocsis János. – Itt súlyosan fertőző betegre, erős vérzésre kell gondolni. Ha az illető ilyen állapotban is használni kívánja a tömegközlekedést, fel kell hívnunk a figyelmét, hogy nem teheti, mert a többi utast veszélyeztetné. Ezeknek a szituációknak a megítélése, persze, a valóságban nem könnyű, nem mindig egyértelmű.
