Június első felében, egy hét leforgása alatt három kis dámszarvassal gyarapodott a Miskolci Állatkert. A dámborjak – a patások utódaira jellemző módon – már pár órásan lábra tudtak állni, és követni tudták anyjukat. A dámszarvasokra azonban alapvetően az a jellemző, hogy a tehén az első hetekben egy biztonságos rejtekhelyen hagyja a borját, és csak a szoptatás idejére keresi fel őt. A Miskolci Állatkert két-három hetes dámborjai már egyre többet mutatkoznak anyjuk társaságában, így a látogatói is könnyebben felfedezhetik őket kifutójukban.
A dámszarvas (Dama dama) eredetileg egész Európában elterjedt faj volt, a jégkorszak után azonban a Földközi-tenger vidékére szorult vissza. Az elmúlt évszázadokban az ember segítségével a kontinens nagy részére visszatérhetett, ugyanis kedvelt vadászzsákmányként sokfelé betelepítették. A dámszarvasok barcogása ősszel, októberben és novemberben zajlik, amikor a bikák úgynevezett barcogó teknőket kaparnak, és ide várják a teheneket. A világra jövő borjak pöttyös mintázatúak, amely a gímszarvasokkal és őzekkel ellentétben a felnőtt állatoknál is megmarad.
A dámszarvasoknak többféle színváltozata is van, a fehértől a feketéig. A Miskolci Állatkert egyik nősténye is sötétebb színű, mint a többi egyed, a borja pedig még az anyjától is sötétebb, csaknem fekete színű. Éppen ezért búvóhelyét is sötét színezetének megfelelően választotta meg, ugyanis egy kivágott, odvas fatönkben szokott megbújni. A másik két borjú általában a növények között, fák tövében rejtőzik.