Tudom nem novum, amit leírok, – hogy a múltat, majd egyszer csak megszépíti az emlékezet, – de valahogy ez új év beköszöntével, amikor éppen azt hallom a hírekben, hogy nem sikerült egyességre jutni a gázvitában, hogy a válság miatt, dolgozók ezrei kerülnek utcára, hogy sokaknak nap, mint nap meg kell harcolniuk a létfenntartásért, a melegért, a kenyérért a munkáért… csak reménykedem. Most még úgy érzem, hogy a lehető legrosszabb korban születtünk.
Hallgatom a 85 esztendőt megélt ősz hajú, törékeny asszonyt. Folyik a szó belőle. Választékosan beszél a múltról, a családjáról, az országról. Ma már történelem az a kor, amelyben Ő aktív munkavállalóként dolgozott, hiszen 30 éve nyugdíjas. Szép emlékei vannak az akkori időkről! Pedig…! – „Négyen voltunk testvérek, s bizony ritkán jutott új ruha ránk, egymásét örököltük, de a Weiss Manfrédban, – hogy áldja meg még az utódait is a sors – minden karácsonyra kaptak a nagycsaládosok az öt-öt kiló liszt, cukor, só mellé, a gyerekek csokoládét, szaloncukrot, s még ruhautalványt is, hogy egy gyerekre egy családból új ruha juthasson. Anyám ügyes volt, mert mindig legalább kettőnket vitt a vásárlásra, hiszen nagy luxus lett volna egy gyereket tetőtől talpig szépen felöltöztetni, amikor egyikünknek a kabátból lógott ki a feneke, másikunknak a cipőből a lába. Szóval az ünnepre mindenünk meg volt. Így aztán, mindig nagyon boldog karácsony kerekedett”
Kicsit elgondolkodva hallgatom, s az jut eszembe, hogy ha megéljük/!/, bizonyára mi is így mesélünk majd dédunokáinknak, ismerőseinknek erről a napi gondokkal teli időszakról. Majd azt mondjuk, hogy rettegtünk a kemény téltől, az energiaválságtól, a tőlünk keletre folyó villongásoktól, – amelyek ránk is kihathatnak – attól, hogy elveszthetjük a munkánkat , attól, hogy az ország csődöt jelent, hogy nem tudjuk fizetni a hiteleinket, de mégis szép karácsonyunk volt, hiszen díszkivilágítás volt a településeken, jutott az asztalunkra pulyka, hal, beigli, elmehettünk síelni a hegyekbe, korcsolyázni a Balatonra, vagy a környékbeli tavakra, vagy eltölthettünk egy-egy wellness hétvégét valamelyik hazai szállodában. Egyszóval szép karácsonyunk, s ünnepünk volt.
Mert az idő bizony nagy úr, s még talán az emlékeket is megszépíti egyszer. Ahhoz, hogy ezt mi is megélhessük, kívánok az Rmagazin olvasóinak békés, sikeres,válságmentes új esztendőt!
Kicsit elgondolkodva hallgatom, s az jut eszembe, hogy ha megéljük/!/, bizonyára mi is így mesélünk majd dédunokáinknak, ismerőseinknek erről a napi gondokkal teli időszakról. Majd azt mondjuk, hogy rettegtünk a kemény téltől, az energiaválságtól, a tőlünk keletre folyó villongásoktól, – amelyek ránk is kihathatnak – attól, hogy elveszthetjük a munkánkat , attól, hogy az ország csődöt jelent, hogy nem tudjuk fizetni a hiteleinket, de mégis szép karácsonyunk volt, hiszen díszkivilágítás volt a településeken, jutott az asztalunkra pulyka, hal, beigli, elmehettünk síelni a hegyekbe, korcsolyázni a Balatonra, vagy a környékbeli tavakra, vagy eltölthettünk egy-egy wellness hétvégét valamelyik hazai szállodában. Egyszóval szép karácsonyunk, s ünnepünk volt.
Mert az idő bizony nagy úr, s még talán az emlékeket is megszépíti egyszer. Ahhoz, hogy ezt mi is megélhessük, kívánok az Rmagazin olvasóinak békés, sikeres,válságmentes új esztendőt!
Orosz B. Erika
