A mikrogravitációs kutatásoknak sok formája létezik. A legismertebbek és egyben a leglátványosabbak a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén folyó kutatások, ám más és olcsóbb módszerek is kínálkoznak mikrogravitációs környezetben végzendő kísérletekhez. Az ESA (Európai Űrügynökség) is több „vasat” tart a tűzbe e kutatások frontján. Az egyiket az a speciálisan átalakított Airbus-300-as repülőgép jelenti, amelynek parabola repülései alkalmával a fedélzetén 20-22 másodpercig ZERO-G, vagyis mikrogravitáció hozható létre.
Mint emlékezetes 2006 szeptemberében egy magyar diákokból álló csapat is részt vett az ESA egyik parabola repülésén. Az első magyar súlytalansági repülésre készülő SpaceBeer (Űrsör) csapat alumíniumból fémhabot szeretett volna előállítani a rövid, alig 20 másodperces mikrogravitációban. Bár az ELTE, BME és a Miskolci Egyetem diákjaiból álló csapat részt vett a súlytalansági repülésen, a kísérletük sajnos technikai okokból nem sikerült.
Az ESA diákoknak meghirdetett ZERO-G repülési kampánya idén elmaradt, így a SpaceBeer csapatnak nem volt alkalma megismételni a nemzetközi érdeklődésre is számot tartó kísérletet.
A SpaceBeer csapat munkáját tavaly még Berlinből irányító Dr. Babcsán Norbert, idén már mint a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány üzletfejlesztési igazgatója és anyagfejlesztési csoportjának vezetője vett rész német kollégái fémhab kutatási programjában. Az európai tudósok és mérnökök az ESA 46. Parabola Repülési kísérletén tizenegy különböző technológia kísérlet végeztek az Airbus-300-as fedélzetén. A zömében fizikai- és biológiai kísérletek között sikeresen végrehajtották az első alumínium fémhabos parabola repülést. Az alumínium fémhab előállításán túl, sikeresen teszteltek egy röntgenkamarát is, amely képes mozgó képet rögzíteni a mikrogravitációs olvasztótégely belsejében végbemenő folyamatokról.
– Ez volt ez első alkalom, hogy mikrogravitációban fémhab előállítása során röntgen sugarakat használtunk – mondta Vladimir Pletser, az ESA Parabola Repüléseinek vezetője, s így beleláttunk a kemencében végbe menő folyamatokba.
A berlini Műszaki Egyetem Hahn-Meitner Intézete (Technical University and Hahn-Meitner Institute) és a svéd Space Corporation kísérleti programjában a magyar Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány is részt vesz, Dr. Babcsán Norbert vezetésével. A november 13-án a Bordeaux-Mérignac repülőtérről felszálló Airbus-300-as fedélzetén végzett fémhab készítést az ipar több területe is érdeklődéssel figyelte, hiszen a fémhabok iránt komoly érdeklődés mutatkozik a repülőgép iparban és az autógyártásban is. Olyan alkalmazott kutatásról van szó, amely előtt komoly ipari háttér és felvevő piac áll.
Az alumínium fémhab előállítás és a röntgen (X-ray) kamera tehát jól vizsgáztak az Airbus-300-as fedélzetén a 22 másodpercig tartó mikrogravitációs környezetben. A magyar részvétellel folyó kutatások most folytatódnak. A kamerát ugyanis szeretnék kipróbálni hosszabb idejű súlytalanság alatt is.
Erre ad lehetőséget az ESA svédországi rakétakísérleti telepéről indítható MASER-11 rakéta. A két fokozatú, szilárd hajtóanyagú rakéta mintegy 250-320 km-es magasságot ér el, s fedélzetén hét percig hozható létre mikrogravitáció. A rakéta 395 kg hasznos terhet, vagyis tudományos berendezéseket szállíthat a fedélzetén, ez repülésenként általában 4-5 kísérletet jelent, melyek ejtőernyővel térnek vissza a hét perces repülés után.
Az 1987 március óta folyó MASER-program már számos, később űrhajók, űrállomások fedélzetén folytatódó kísérlet bölcsője volt. A német és svéd, s velük a magyar kutatók is most abban bíznak, hogy a 2008 áprilisában esedékes rakétakísérlet hét perces súlytalansági állapota elegendő időt biztosít majd az alumínium fémhab kísérletek és az azokba bepillantást engedő röntgen kamera tesztelésére. A rakéta jó ugródeszka lehet egy későbbi, már a világűrben –pl. a Nemzetközi Űrállomáson– végzendő kísérlethez is.
A Magyar Űrkutatási Iroda, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal és az Európai Űrügynökség által támogatott SpaceBeer (Űrsör) néven ismertté vált kísérlet sorozat tehát folytatódik. S csak remélhetjük, hogy újabb sikereket hoz majd a magyar kutatóknak is.
Fotók: ESA, Google Earth, Németh Csaba
 |
 |
| A magyar diákok által készített SpaceBeer berendezés (jobbra Dr. Babcsán Norbert) | |
 |
 |
| A MASER-7-es rakéta startja (1996.05.03-án) az észak-svédországi rakétakísérleti telepről | MASER rakéta start előtt |
 |
|
| MASER rakéta startja |
Egy régió stabilitása alapvetően a régióban működő KKV-k (kis- és közép vállalkozások) stabilitásától függ. Ebből adódóan a régió KKV-éinek támogatása mind rövid-, mind pedig hosszú távon stratégiai fontosságú bárhol a világon. A hazai, és különösen az észak-magyarországi régióban bejegyzett KKV-k számottevő részénél a tőkeszegénység általános, következésképpen a fejlesztés alapfeltétele is hiányzik. Különösen igaz ez a tudásintenzív területekre, hiszen egy-egy új, modern termék létrehozása meglehetősen sok és előzetes mérlegelést igényel. Ezek eszközei pedig általában a nagy szoftvercsomagok, amelyek numerikus szimulációval lehetővé teszik a „mi van akkor, ha?” kérdések megválaszolását. Ezek beszerezése és eseti felhasználása egyrészt jelentős terhet ró a KKV-k tulajdonosi körére, másrészt az emberek kiképzése olyan humán erőforrást köt le, amely általában ugyancsak meg nem térülő beruházás. Ebből adódóan egy olyan „iparág” létrehozását és hatékony működtetését kell megvalósítani, amely hathatósan elősegíti a KKV-k paradigma váltását. Ennek eszköze a „tudás- és technológia intenzív szolgáltatói struktúra” kiépítése az egyetemek, mint tudásközpontok bevonásával és non-profit üzemeltetése.
A Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány Logisztikai és Gyártástechnikai Intézetének (BAY-LOGI) hosszú távú stratégiája az előzőkben említett „tudás- és technológia intenzív szolgáltatói struktúra” kiépítése és üzemletetése.
Ennek első eleme a „szoftvercentrum” létrehozása a Miskolci Egyetem Mechanika Tanszékével és Mechanikai Technológiai Tanszékével közösen. A Mechanika Tanszéken rendelkezésre áll az a tudás háttér és szoftver rendszer, amely a szilárd testek mechanikai viselkedésének elemzéséhez kötődik, a Mechanikai Technológiai Tanszéken pedig mindazon tudás és szoftver csomagok állnak rendelkezésre, amelyek a technológiai folyamatok szimulációjára alkalmasak, míg a BAY-LOGI hosszú évekre visszanyúló tapasztalattal és eszközökkel rendelkezik a szerkezetek megbízhatóságának elemzésében. A fentieken túlmenően pedig rendelkezésre áll az az alkalmazástechnikai piacismeret, elsősorban a nagyvállalatok területén (General Electric, Paksi Atomerőmű, MOL Rt, Furukawa, MIHŐ, ZOLTEK, stb.), ill. nemzetközi projektekben vállalt feladatokkal kapcsolatban melyek versenyképes tudás és technológia transzfert biztosítanak a KKV-k felé.
A szoftvercentrum tervezett működésének első két évében a szolgáltatást 50%-os támogatással nyújtják a projekt partnerei non-profit módon, a projekt lezárását követően pedig a piaci viszonyoknak megfelelően fenntartják. A partnerek meglevő szoftvercsomagjaikat közös rendszerbe állítják, az igényeknek megfelelően kiegészítik és professzionális használatukhoz szakembereket képeznek ki.
