Nemcsak a miskolci Búza téri, hanem a telekommunikációs is, s ezzel együtt az életünk is. Igaz ez utóbbi is elég nagy csinnadrattával, reklámkampánnyal. Olvasom a statisztikai jelentésekben, hogy világszerte csökken a vezetékes, s növekszik a mobil előfizetők száma, – kivéve Japánt -, s hogy kishazánkban ez év áprilisában az eladott telefonok száma meghaladta a lakosság lélek számát. Persze ahogy a lakosság száma fogyatkozik, ez már lehet, hogy nem is nagy csoda. / No, de ez már egy másik történet./
Sétálok az utcán, benézek a piros lámpánál mellettem álló autóba, leülök a játszótér mellé a parkba, hallgatok egy előadást, fekszem a tenger, vagy a tó partján, felszállok a villamosra s mindenkinek a kezében a mobil, vagy fülében a fülhallgató. Az egymás után felcsendülő csengőhangok arról is árulkodnak, hogy milyen sokfélék vagyunk mi emberek. A választott telefon színek, a rajta lógó kütyük, a színes tartók, és a formák is leginkább a jellemünkről árulkodnak. Azt mondják a kutyus is előbb utóbb küllemében is a gazdijára hasonlít, vagy fordítva. Így van ez a mobillal is!? Az ezt a kort kutató pszichológusok, ezekből a szokásokból egyszer majd messzemenő következtetéseket vonnak le a 20-21. századforduló kétlábú egyedeiről.
Az is megér majd egy külön tanulmányt, hogy melyik korosztály mire használja, mire tudja használni a telefonját. Idős néni meséli, hogy Ő a gyerekeitől kapta, mert lemondta a vezetékest, s kell ennyi biztonság. Ha csörög, akkor felveszi, de hívni ritkán tud, hiszen tárcsázni nehéz, mert olyan apróak a billentyűk. A másik véglet a tini, aki beszél, sms-t, multimédia üzenetet küld, internetezik, fotózik, videózik, hangfelvételt készít, benne van az MP3 lejátszója is, így zenét is azon hallgat, az – az órája, az ébresztője, s azzal is alszik.
A csúcsot, e sorsunkat megkönnyítő technika ötletes felhasználásában számomra mégis a következő történet jelenti. Egyik ismerősöm a következőképpen oldotta meg az egyetemen vizsgadolgozatát a modern technika segítségével. A tételek kidolgozása után egy olyan programmal vette fel a számítógépére az anyagot, amely szépen hangosan beolvasta a gépbe. A gépről a mobiljára került, s ehhez már csak egy aprócska blootooth headset kellett, amely a fülébe illesztve duruzsolta egymás után a kidolgozott tételeket. Így neki egy feladata volt, szépen odalapozott az éppen hallott kérdéshez, s beírta a helyes választ. Szervezésből, telekommunikációból, ötletgazdagságból biztosan jelest kapott volna.
Nekem pedig azok a boldog békeidők jutnak eszembe, amikor Szilágyi Erzsébet galambpostán küldte a levelet fiának Prága városába, vagy amikor még a messzi Amerikából meg kellett várni, amíg kiköt a gőzös, s elhozza postát, vagy amikor még apróra összehajtogatott puskát rejtettünk a hosszú ujjú blúz mandzsettája alá.
Mennyivel nyugodtabb, s főleg olcsóbb volt az élet…
Orosz B.Erika
