Beszélgetés Bócz Sándorral, az Egressy Béni Zeneiskola igazgatójával
Az életben sok apró dolog van, ami kicsit könnyebbé, boldogabbá teszi mindennapjainkat, ami által önmagunk lehetünk, amiben megmutatkozik valódi énünk. A zene ilyen. Ezért nagyon fontos az, hogy arra tanítsuk gyermekeinket, ne féljenek kifejezni önmagukat, és az általános művészeti műveltség mellett saját magukat is megtalálják a zenében.
Az alapfokú zenei oktatás egyik fellegvára az Egressy Béni Zeneiskola, mely növendékek százait indította el útjukon.
* Iskolánk története az 1800-as évek végére nyúlik vissza. – kezdi elbeszélését Bócz Sándor igazgató úr. – Abban az időben a város és annak művészeti élete dinamikus fejlődésnek indult. 1820-ban megalakult a Zenepalota, mely az alapfoktól egészen a felsőfokig készítette fel tanulóit a zenei pályára. A polgári élet soha nem látott pezsgésnek indult, az emberek élvezték és igényelték a zenét. Kamarazenekarok tucatjai alakultak, az emberek saját örömükre otthon zenéltek. Ekkor alakult meg a Miskolci Szimfonikus Zenekar elődjének tartott Vasgyári Szimfonikus Zenekar is. A kóruskultúra és vele együtt a zenei élet a fénykorát élte.
* 1952-ben a három oktatási szint szétvált…
* Iskolánk ekkor vált önállóvá, és mint alapfokú zeneoktatási intézmény a gyerekeket 8 éves koruktól 14 éves korukig hivatott a művészet alapjaira tanítani és a zene szeretetére nevelni. Önállóvá válásunk óta mindösszesen két igazgatója volt iskolánknak, jómagam vagyok a harmadik. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert az iskola életének és tanárjainak nem kellett gyors változásukhoz alkalmazkodniuk, vezetőiknek mindig volt idejük elképzeléseik véghezviteléhez, országos és nemzetközi kapcsolatok kialakítására.
* Kezdetek óta vallják, hogy mindenkinek joga van a művészethez.
* Nagyon fontosnak tartjuk, hogy mindenkinek alkalma legyen kifejezni magát a művészetekben, legyen az rajz, dramatika vagy épp pont a zene. A művészetet szerető és ismerő ember esztétikai érzéke sokkal kifinomultabb, érzelmi élete gazdagabb. A tapasztalatok azt támasztják alá, hogy akik szeretik és művelik a zenét, rendszeretők, memóriájuk jobb, és könnyebben tanulnak társaiktól. A zene rendre, önfegyelemre és kitartásra tanít.
* Egyes nézetek szerint a csoportos hangszeroktatás sokkal hatékonyabb.
* Ennek teljességgel ellent kell mondanunk. Nálunk egy tanár egy növendékkel foglalkozik. Ez egy nagyon személyes kapcsolat. A tanítvány a zene hatására teljes mértékben kitárulkozik. Nem vezet túl jó eredményre, ha különböző érzelmi állapotú és tudásszintű gyerekeket egyszerre tanítunk. Nem tudnak annyira koncentrálni, nem egyszerre fejlődnek, így egyikük lemarad, még a másikat visszafogja a fejlődésben.
* Hány tanulójuk van jelenleg?
* Az iskola létszámát 750 főben maximálták. Jelenleg 680 növendékünk van, de sajnos a demográfia hullám nálunk is érezteti hatását. 18 tanszakot működtetünk, amiből 15 hangszeres. Az oktatás hat éves, és a gyermekek 8 éves korában kezdődik. Kivételt képez ez alól az énekoktatás, hiszen ennek tanítása 15-16 év alatt nem lehetséges. Iskolánkban szabad tanárválasztást biztosítunk, így kezdetben a szülőkön és a gyerek érdeklődésén múlik, hogy milye szakot választ. Néhány szülők eltökélt szándéka, hogy a gyermekükből profi zenész legyen. Mi elsősorban zeneszerető, -hallgató és -értő embereket szeretnénk nevelni. Természetesen a kiemelkedő tehetségekből sincs hiány, és az ő ambícióikat teljes mértékben támogatjuk. Azt azonban nem szeretnénk, hogy a tanulók kényszerből és megfelelési vágyból foglalkozzanak csak a zenével.
* A mostani nyugodt kerékvágást azonban el hagyni kényszerülnek…
* 2007. szeptembertől a három zeneoktatási intézményt ismét integrálni fogják. Teljesen különböző metodikájú és hozzáállású intézmények összevonása nem épp a kívánt hatást eredményezi. Iskolánk múltja elveszni látszik, az eddig elért eredmények névtelenné válnak. Szomorúan látom, hogy érveink süket fülekre találnak, vezetőink és pedagógusaink megkérdezése nélkül kényszerülünk egy olyan helyzetbe, ami sem a növendékeink, sem iskolánk számára nem előnyös. A feltett kérdésekre a válasz az iskola kihasználtsága, a délelőtt folyamán üresen álló termek feltöltése. Így válik a tanszaki hangversenyeinknek otthont adó Díszterem osztályteremmé, és maradnak az állítólag üresen álló termekben gyakorló diákjaink és pedagógusaink felkészülési hely nélkül. Csak reménykedünk benne, hogy az Egressy Béni Zeneiskolának tekintélyt parancsoló múltja és jelene mellett a jövőben sem kell a névtelenség homályába burkolóznia, és továbbra is tárt ajtókkal várhatja a zene szerető gyerekeket.
