Beszélgetés Sándor Frigyes evangélikus esperes-lelkésszel
Az enyhe téli napon a belvárosi Evangélikus Templom felé igyekezve épp azon gondolkodtam, hogy bár pontosan tudom, hogy a karácsonyfát Vízkeresztkor szokás leszedni, a szó eredetét és jelentését nem ismerem. De a legjobb úton haladtam, ahhoz hogy megtudjam.
Hogyan lett lelkész?
Olyan családban nőttem fel, amely nagyon komolyan vette a hitét, de nem voltak lelkész elődök. Édesapám a vasútnál, édesanyám pedig a postán dolgozott. Mindig éreztem Isten közelségét, de úgy gondoltam, hogy ha az Úr lelkészi pályára szánt, akkor annak jelét fogja adni. Egy gyülekezeti alkalmon éreztem először azt, hogy Isten megérintett az Ő igéjén keresztül. Ezután mégis a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára jelentkeztem. Felvettek.
Mégis itt ülünk most…
Igen, végül mégis a teológia mellett döntöttem, mert úgy éreztem ebben a hivatásban vagyok a helyemen. Először Nyíregyházán, majd közel tíz évig Nógrád-megyében szolgáltam, majd a gyülekezet hívására 1997-ben Miskolcra kerültem. Meg kell mondanom őszintén, pozitívan csalódtam ebben a városban. Miskolc, mint hatalmas, mesterségesen kialakított iparváros él a köztudatban. Ideérkezve egy kulturális hagyományokban bővelkedő, hosszú történelmi múltra visszatekintő várost találtam. A miskolci evangélikus egyház története is régi időkre nyúlik vissza. A bizánci keresztalapú templom az 1797-ben épült, de ekkor még nem volt tornya. Egyik legnagyobb büszkeségünk a Székely Bertalan kezeit dicsérő oltárkép, Krisztus az Olajfák hegyén. Ez a festmény egyike a kiváló festő azon műveinek, amik vallásos témát dolgoznak fel. A kép a halál gondolatával viaskodó Megváltót ábrázolja.
Hány főt számlál gyülekezetük?
Körülbelül 3 ezer hívünk van, akiknek egy része aktívan részt vesz az egyház életében. Szeretnénk minden generációhoz szólni, mindenkinek olyan formában továbbítani Jézus üzenetét, hogy az eljusson hozzá, megérintse Isten mondanivalója. Ezért a hagyományos istentiszteletek mellett vasárnaponként 17 órakor egy kötetlenebb formájú és stílusú alkalmat is tartunk. Az embereknek szükségük van arra, hogy megértsék őket, hogy elmondhassák problémáikat, kérdéseiket, és ha ehhez az kell, hogy ne „papi egyenruhában” szóljunk hozzájuk, azt hiszem, Istennek ez ellen semmi ellenvetése. Isten szereti a zenét, szóljon ez akár a ma kedvelt irányzatokon is. Ezért vasárnap délutánonként a papi uniformis otthon marad, az orgonát felváltja a gitár, a szintetizátor és a dob, a megszokott liturgiát pedig egy kötetlenebb, családiasabb légkör.
Mi Isten legfőbb üzenete Ön számára?
Számomra és az egész világ számára Isten legfőbb üzenete a szeretet. Isten szeret minket, és azt szeretné, ha mi is szeretnénk Őt, önmagunkat és embertársainkat. Meg kell értenünk azt, hogy a hit nem valami, hanem Valaki. A szeretet Istenből jön. És ha meg tudjuk ragadni ezt a szeretetet, feltöltődünk, és megtanuljuk Istent és egymást szeretni, és elfogadni a másikat.
Fontos, hogy ebben utat mutassunk a fiataloknak…
