2022. 11. 29. kedd

Taksony
1 EUR 409 HUF
1 GBP 472 HUF

Változást az oktatásban! – Magyarázat a 9 ponthoz

Az oktatási változásokért küzdő pedagógusok, szülők és diákok civil és érdekvédelmi szervezetei, szerveződései október 23-án 9 pontos közös követeléslistával álltak elő, amelyben összefoglalták a jelen és a közelmúlt oktatást érintő követeléseit. Cikkünkben szeretnénk világossá tenni, mi indokolja ezeket az elvárásokat, és mit is értünk a szikáran megfogalmazott pontokon.

Követeléseink az oktatás egészére vonatkoznak – az óvodától és az általános iskolától a gimnáziumon és a szakképzésen át az egyetemig.

A magasabb bért, a terheléscsökkentést, a szakmai szabadságot nemcsak a tanároknak követeljük, hanem minden pedagógusnak – tanárnak, tanítónak, szakképzésben oktatónak, óvodapedagógusnak, kollégiumi nevelőnek, gyógypedagógusnak. A pedagógusok mellett fontosak számunkra a nem pedagógusként alkalmazott oktatási dolgozók – a pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensek, iskolatitkárok, könyvtárosok, dajkák, rendszergazdák, a technikai személyzet.

Amikor az oktatási intézmények helyzetét kifogásoljuk, az iskolák mellett nem feledkezhetünk meg az óvodákról és a különféle, az oktatáshoz, neveléshez szükséges intézményekről – kollégiumokról, szakszolgálatokról, gyógypedagógiai központokról, tanműhelyekről stb. – sem.

Külön hangsúlyozzuk, hogy követeléseink a szakképzésre is értendők. A szakképzés szerves része a közoktatásnak, hiszen a tanulók kétharmada tankötelezettségét a szakképzésben teljesíti. Ezen az sem változtat, hogy a jelenlegi szabályozás leválasztotta szakképzést a közoktatásról.
9 pont – Változást az oktatásban!

1. Érdemi és nyilvános párbeszédet az oktatás megújításáról! Hiteles tájékoztatást a kormány és a közmédia részéről!

2. Szüntessék meg a pedagógusok lejáratását, az oktatási szereplők megfélemlítését! A kirúgott vagy leváltott tanárokat azonnal helyezzék vissza! Megbecsülést a pedagógusoknak!

3. Érdekérvényesítő sztrájkjogot a pedagógusoknak!

4. Felelős, hozzáértő oktatásirányítást! Önálló oktatási minisztériumot!

5. Kisebb terhelést a diákoknak és a pedagógusoknak!

6. Esélyteremtő, minőségi oktatást és nevelést mindenkinek – az óvodától az egyetemig!

7. Versenyképes és értékálló bérezést az oktatásban dolgozóknak!

8. Minőségi, 21. századi környezetet a tanuláshoz és a tanításhoz, neveléshez!

9. Szakmai szabadságot és támogatást az oktatásban! Korszerű nemzeti alaptantervet! Szabad tankönyvválasztást!

1. Érdemi és nyilvános párbeszédet az oktatás megújításáról! Hiteles tájékoztatást a kormány és a közmédia részéről!

Probléma: A jelenlegi oktatási kormányzat sem országos, sem tankerületi szinten nem tekinti partnernek az érintett diákokat, oktatási dolgozókat, szülőket, fenntartókat, szakmai és szakszervezeteket, a társadalmat. Ez a működési mód jellemző iskolaszinten is. Nem tájékoztatnak és nem kérdeznek, csak utasítanak, az érdekegyeztetési fórumokat megszüntették vagy kiüresítették. Pedig a vélemények érdemi figyelembe vétele alapvető egy demokráciában. A beleszólás lehetősége feltétele a közös ügy érzésének, a célok elérésének.

Az oktatás problémáit, és a tiltakozásokat is elrejtik, tagadják a kormányzati kontroll alatt álló médiában.

Amit várunk:

Nem formális párbeszédet kérünk, hanem valódi beleszólást, egyeztetést az oktatás résztvevőivel! Semmit rólunk nélkülünk!

Induljanak el az érdemi sztrájktárgyalások a kormányzat és a szakszervezetek között!
A törvényi kötelezettségnek és az Európai Uniónak tett ígéreteknek megfelelően újra kerüljön minden jogszabálytervezet társadalmi vitára!
Kapjanak újra érdemi jogosultságokat az óvodák, iskolák iskolaszékei, diák- és szülői szervezetei és a tantestület (például az igazgatóválasztás során)!
Működtessenek demokratikus és átlátható érdekegyeztető fórumokat!
A valóságnak megfelelően tájékoztassanak az eseményekről, a követelésekről, a helyzetről!
Nyílvános vitaműsorokat a közmédiában szakmai, pedagógus, diák, szülői és civil szervezetek, független szakértők bevonásával!

2. Szüntessék meg a pedagógusok lejáratását, az oktatási szereplők megfélemlítését! A kirúgott vagy leváltott tanárokat azonnal helyezzék vissza! Megbecsülést a pedagógusoknak!

Probléma: A kormányzati kommunikáció lejáratja a pedagógusokat, tovább rontva a pedagóguspálya vonzerejét. Emellett a pályán lévők mindennapi munkája is nehezebb egy félretájékoztatott, ellenséges közegben. A problémák tagadása, a tiltakozásokat szervezők, résztvevők lejáratása nem hozza el a minőségi oktatást. Ha a gyerekek, az oktatásban dolgozók nem merik elmondani tapasztalataikat, véleményüket, akkor nem látható a probléma, így nincs esély a megoldásra.

Amit várunk:

Megbecsülést a pedagógusoknak!

A polgári engedetlenség miatt kirúgott vagy leváltott tanárokat azonnal helyezzék vissza!
Ne korlátozzák nyíltan vagy fenyegetésekkel az oktatási intézmények a diákok és a tanárok szólásszabadságát!
A kormányzati szereplők ne járassák le a pedagógusokat! A tiltakozásokat ne minősítsék politikai akciónak!

3. Érdekérvényesítő sztrájkjogot a pedagógusoknak!

Probléma: A sztrájk a munkavállalói követelések elérésének nemzetközileg elfogadott eszköze. Akkor hatásos, ha jól látható és érezhető nehézségeket okoz a munkáltatónak. Ezzel kényszeríti ki a sztrájktárgyalásokat, az érdemi változást.

A közszférában dolgozók esetén nem megengedett a teljes munkabeszüntetés. A sztrájk alatt is biztosítandó elégséges szolgáltatás általában a munkáltató és a munkavállalók tárgyalásának tárgya. A tavaszi tanársztrájk után azonban a kormányzat a köznevelési intézményekre vonatkozóan rendeletben, majd törvényben írta elő a minimálisan kötelező szolgáltatásokat. Ezek olyan feltételek, amelyeket sokszor még a normál oktatás során sem tudnak az intézmények teljesíteni: nem lehet összevonni osztályokat, csoportokat, az órák többségét meg kell tartani stb.

Amit várunk:

Követeljük az oktatásban dolgozók valódi sztrájkjogának visszaállítását!
Induljanak el az érdemi tárgyalások a sztrájkkövetelésekről a kormányzat és a szakszervezetek között!

4. Felelős, hozzáértő oktatásirányítást! Önálló oktatási minisztériumot!

Probléma: Az oktatásnak 10 éve nincs önálló minisztériuma, csúcsminisztériumokban bújtatták el az oktatásirányítási feladatokat. Folyamatos a területek szétszabdalása is: az általános képzés, a szakképzés, a felsőoktatás, a felnőttoktatás már más-más minisztérium alá tartozik. Hiányzik a közös koncepció, nehézkes az együttműködés, az eltérő szabályok még ellentéteket is szülnek a területek között. Az oktatás állami feladat, mégis nagy arányban kiszervezik a közoktatás esetében az egyházaknak, a felsőoktatásban alapítványoknak.

A hozzáértő döntéshez hiányoznak a kutatások, megszüntették az oktatáskutató intézetet, a kormányzat nem használja az oktatáskutatók szaktudását. A döntések kiszámíthatatlanok, nem átláthatók és oly mértékben központosítottak, hogy már nem is miniszteri rendeletekkel, hanem körlevélben érkező utasításokkal terjednek.

Amit várunk:

Megfelelő súlyt az oktatásnak a kormányzatban!
Felelős, hozzáértő, párbeszédre hajlandó vezetést!
Egységes, minden szakaszra és oktatási területre kiterjedő oktatáspolitikát!
Hosszú távú, kormányokon átívelő, konszenzuson alapuló oktatási koncepciót!
Kutatásalapú, szakértőkre támaszkodó döntéshozatalt!
Kevesebb centralizációt! Ne utasításokkal, hanem a kereteket megadó jogszabályokkal irányítsák az intézmények munkáját!
Minőségi pedagógusképzést!

5. Kisebb terhelést a diákoknak és a pedagógusoknak!

Probléma: Túlterhelten senki nem tud teljes körű, minőségi munkát végezni.

A diákok végletekig túlterheltek. A részletesen előíró tanterv miatt a tananyag egyre nő, emiatt magas a tanulók óraszáma. De még ez sem elegendő a követelmények teljesítéséhez, így a felnőttek munkaidejéhez közelítő (pl. gimnáziumban heti 34) óraszám mellett otthon is kell tanulni, házi feladatot készíteni. A tananyag elavult, nem lehet igazodni a tanulók érdeklődéséhez, lehetőségeihez, igényeihez, ezért a tanulás nem élmény, hanem teher. A tanítás annyira nem hatékony, hogy az érdeklődő, a jobb iskolába, felsőoktatásba bejutni akaró gyerekeknek különórákra kell járniuk.

A pedagógusok átlagosan heti 50 óra felett dolgoznak. A kötelezően tartandó tanórák száma korábban 18 is volt, most 22, de inkább 26 óra. Ezen felül van az órákra való felkészülés, a dolgozatok értékelése, az iskolai adminisztráció, a szülőkkel és tanulókkal való kapcsolattartás, a megbeszélések, az önképzés, az egyéni fejlesztés, az iskolai programok, az osztálykirándulás. Mindehhez hozzáadódik a tanárhiány miatti nagyon magas kötelező helyettesítés.

Amit várunk:

Alacsonyabb óraszámot a diákoknak, a pedagógusoknak, a segítő munkatársaknak!
Kisebb létszámú óvodai, iskolai csoportokat, osztályokat!
Segítő szakembereket a pedagógusok és a tanulók mellé, hogy ne mindent a pedagógusnak kelljen csinálnia, a gyerek pedig kapjon segítséget! Legyen kellő számú adminisztrátor, pedagógiai asszisztens, fejlesztő pedagógus, iskolapszichológus, iskolai könyvtáros, gyógytornász, rendszergazda, digitális asszisztens, szabadidő-szervező – és akire még szükség van.)
Kevesebb lexikális ismeretet, inkább elérendő és reálisan elérhető célokat a tantervekbe!
Kevesebb előírást, lehetőséget a tanulókat és a pedagógusokat motiváló, így kevésbé fárasztó oktatásra!

6. Esélyteremtő, minőségi oktatást és nevelést mindenkinek – az óvodától az egyetemig!

Probléma: Egyre nő az oktatásban az egyenlőtlenség, egyre kevesebb alapvetően járó szolgáltatást kapnak a gyermekek, a diákok.

A PISA-mérések tanúsága szerint Magyarországon kirívóan függenek a tanulmányi eredmények a családi háttértől, és itt a legnagyobb a különbség az iskolák között a tanulók társadalmi helyzete szerint. A oktatás nemhogy nem segít a társadalmi hátrányok leküzdésében, hanem tovább mélyíti azokat.

Nagyon nagy nehézséggel küzdenek a sajátos nevelésű gyermekek és szüleik, illetve a beilleszkedési, tanulási zavarral küzdők, akik még a jogszabályban előírt szolgáltatásokat sem kapják meg. Nagyon kevés a szakember, gyógypedagógus, pszichológus, pedagógiai asszisztens, fejlesztő, mind az iskolákban, mind a szakszolgálatoknál, illetve a gyógypedagógiai intézményekben.

Amit várunk:

A jogszabályban járó szolgáltatások biztosítását!

Szakképzett pedagógusokat az óvodában, iskolában tartózkodás teljes idejére!
Segítő szakembereket a pedagógusok és a gyerekek mellé, hogy a gyerekek hozzáértő, egyénre szabott támogatást kapjanak! (Pl.: pedagógiai asszisztens, fejlesztő pedagógus, iskolapszichológus, iskolai könyvtáros, gyógytornász.)
Ne a szülő tájékozottságán múljon, hogy az iskolaéretlen gyermekek maradhatnak-e az óvodában!

Átlátható, átjárható, széles körben hozzáférhető, zsákutcamentes iskolarendszert az óvodától a felnőttképzésig minden gyermek és fiatal számára!

Hozzáférést minden településen az állami/világnézetileg semleges oktatáshoz!

7. Versenyképes és értékálló bérezést az oktatásban dolgozóknak!

Probléma: Az oktatásban dolgozók bére még hazai viszonylatban sem arányos a munkájuk értékével és szükségességével, így tömegesen hagyják el a pályát. Pedig az oktatásba fektetett összeg megtérül(ne) – ezt Magyarországgal ellentétben sok országban tudják. Az alacsony bér már önmagában is elriasztja a fiatalokat a pedagóguspályától, és sok elhivatott szakembert is a pálya elhagyására kényszerít. Az oktatásból 16 ezer pedagógus – a pedagógusok 10 %-a – és rengeteg egyéb szakember hiányzik és a hiány egyre nő. Hamarosan már nemcsak a minőségi oktatás, hanem a szülők számára elengedhetetlen gyermekfelügyelet sem lesz biztosítható.

A kezdő pedagógus alapbére a garantált bérminimum, ami jelenleg bruttó 260 ezer Ft – ennél kevesebb bért senki nem kaphat, aki szakmunkásvizsgával vagy érettségivel rendelkezik. Ehhez járul 52 ezer Ft ágazati pótlék. Ez nem elegendő a megélhetéshez. A pedagógusok átlagbére a diplomás átlagbér 60%-a – ez a fejlett világban a legrosszabb arány. A 2013-ban adott és azóta is sokat hangoztatott béremelést 2015-ben gyakorlatilag elvették azzal, hogy az ígéret ellenére a bér nem emelkedett automatikusan a minimálbér emelkedésével, vagyis a bértábla 2014 óta nem változott! A nem pedagógus dolgozók (pl.: pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztens, rendszergazda, iskolatitkár, könyvtáros, dajka) pedig más közalkalmazottakhoz – pl. a szociális dolgozókhoz – hasonlóan a garantált bérminimumot, vagyis 260 ezer Ft-ot kapnak nyugdíjazásukig, akár egyetemi diplomával is.

A szakszervezetek számítása szerint az első évben kb. 350 milliárd Ft-ból megoldható lenne a béremelés – amely összegnek legalább a negyede visszajut adók és járulékok formájában az államhoz. Összehasonlításképp: a Vodafone megvásárlása 780 milliárd Ft-ba került!

Amit várunk:

Azonnali béremelést a szakszervezeti követelések szerint!
Értékálló bérezési rendszert!

8. Minőségi, 21. századi környezetet a tanuláshoz és a tanításhoz, neveléshez!

Probléma:

Az állam nem biztosítja minden gyereknek az egészséges, biztonságos körülményeket és a modern pedagógiai módszerekhez szükséges épületeket, berendezéseket. Az épületek sok helyen omladoznak, nem biztonságosak. A berendezés unalmas, börtönhöz hasonlatos. A szülők festik az épületet, varrják a függönyt és veszik a digitális eszközöket, WC-papírt. Hiába szeretne a tanár a tanulók együttműködésére, önálló tevékenységére alapozva foglalkozni a diákokkal, ha a tantermek, az informatikai háttér, a rendelkezésre álló eszközök nem teszik ezt lehetővé.

A pedagógushiány miatt sok helyen a tantárgyhoz nem értő tanárok vagy pedagógushallgatók tartják az órákat – vagy tanítás helyett csak vigyáznak a gyerekekre. Az óvodákban már hivatalosan is megengedett, hogy délután ne legyen szakképzett óvodapedagógus a csoportokkal. Az egyéb dolgozóhiány miatt a működtetés is gond. Például nincs aki karbantartsa az épületet, a technikát, beállítsa az informatikai eszközöket, kinyissa a könyvtárat, nincs aki takarítson.

Amit várunk:

Karbantartott és felszerelt épületeket, biztonságos körülményeket fenntartótól függetlenül!
Rugalmas és változatos tanulási, nevelési tereket!
Modern oktatást módszereiben és technikában egyaránt!
Szakképzett pedagógusokat az óvodában, iskolában tartózkodás teljes idejére!
Megfelelő létszámú segítő és technikai dolgozót!
Modern taneszközöket, informatikai szolgáltatásokat, a tankönyvek mellé iskolai könyvtári választékot, digitális előfizetéseket!

9. Szakmai szabadságot és támogatást az oktatásban! Korszerű nemzeti alaptantervet! Szabad tankönyvválasztást!

Probléma: A közoktatásban az iskolák önállósága teljesen megszűnt, mind gazdasági, mind munkáltatói, mind szakmai szempontból. A központból irányított tankerületek döntenek minden egyes számláról, teendőről. Megszűnt a tankönyvválaszték. Általában két államilag előállított, így tankönyvi engedélyeztetési folyamaton át nem esett tankönyvből lehet választani, amelyekben megjelennek a kormánypropaganda elemei is.

A Nemzeti Alaptanterv és a kötelező kerettantervek teljes mértékben megkötik a tanárok kezét. Olyan mennyiségű tananyagot, tudást írnak elő nagyon nagy részletességgel, ami lehetetlenné teszi a helyi sajátosságokhoz, a tanulói igényekhez, a tanulók személyiségéhez, a tanár erősségeihez, a szülői igényekhez való alkalmazkodást. Ez teljes mértékben szembe megy a mai nemzetközi tendenciákkal.

Az egyre több pedagógusi feladattal párhuzamosan építették le a pedagógusok iskolán belüli és iskolán kívüli támogatási rendszerét. Egyre kevesebb a segítő szakember. Megszűntek a megyei pedagógiai intézetek, nincs minden megyében minden területnek szaktanácsadója, szakemberhiánnyal küzdenek a szakszolgálatok, leépültek az iskolán kívüli munkaközösségek, a szakmai civil szervezetek nem kapnak támogatást, szerepet.

Amit várunk:

Több bizalmat, jogosultságot az intézményvezetőknek!
A tankerületi és intézményi vezetők kinevezési rendjének demokratikusabbá tételét!
Önálló intézményi költségvetést!
Szakmai szabadságot a pedagógusoknak, az intézményeknek!
Adják vissza az óvodapedagógusok szerepét az iskolaérettségi eljárásban!
Kevésbé korlátozó, csak a szükséges kereteket előíró Nemzeti alaptantervet!
Gondolkodásra, önállóságra, tanulásra képessé tevő, választható tanterveket és módszertani lehetőségeket!
Formális, számonkérő minősítési rendszer helyett segítő szakmai támogatást, segédanyagokat, informatikai lehetőségeket!
Korszerű, az igényekhez igazodó továbbképzési rendszert, szakmai fejlődési lehetőséget!
Lehetőséget a pedagógusoknak az egyéni igények figyelembevételére, egyéni tanulási utakat!

Összeállította a Civil Közoktatási Platform munkacsoportja

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

Karácsonyi manók bűvöletében
Az elmúlt években egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek hazánkban is a manók. Ahogy közeledik az év vége, egyre több üzlet kínálatában bukkannak fel…

További cikkek

Tömény árverés a NAV-nál
Az igazán bátrak a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól (NAV) vesznek alkoholt, például Merész barackot, Bükki vegyesgyümölcsöt, Avasi Keserűt, esetleg Hat k…