Alapvetően mindenkinek van valami rejtegetnivalója, valami titka, s talán ennek metaforájaként a két világ közti vagy világon belüli kétlaki élet mint alapmotívum a szórakoztató irodalomban mindmáig kifogyhatatlan ötletforrásként szolgálnak a szerzők számára.
A természetfeletti lények – akár rájuk, akár köréjük épül a regényvilág – mindig is az érdeklődés középpontjában álltak, mert annál fogva, hogy mások, mint mi emberek, egyrészt kíváncsiak vagyunk rájuk, másrészt kiragadnak minket a hétköznapokból – még ha csak pár oldal erejéig is. Benjamin Percy Vörös Holdjával éppen ezeket az igényeket hivatott kiszolgálni. Nem akármilyen íróval állunk szemben: nem egy irodalmi-könyves díjat zsebelt már be munkáival, így előre bizalmat szavazhatunk a könyvnek.
Előzetesen előrebocsátandó, hogy a Vörös hold cselekménye több nézőponton keresztül bontakozik ki, így olvasása a műfaji átlaghoz képest elég komoly odafigyelést igényel. A narrátor-szereplők mindegyikének köze van valamilyen formában – a könyvben likánoknak nevezett – farkasokhoz, akik az emberek felügyelete alatt tartott Likán Köztársaságban élnek. Ők valaha emberek voltak, de egy vírusfertőzés következtében vérengző vadállatokká változnak, ha nem állnak megfelelően gyógyszeres kezelés alatt. Tőlük kell megvédeni az Egyesült Államok (mily meglepő…) lakosságát, miközben a vörös hold éjszakája egyre csak közeleg…
Percy az eseményeknek rögtön a közepébe vág: egy farkasok általi repülőgép-támadással indít. (Akinek az Amerika-ellenes terrorcselekmények és kormányközi konfliktusok jutnának eszébe, megjegyzem, nincs ezzel semmi gond, felfedezhetők párhuzamok.) Ennek egyes egyedüli túlélője a tinédzserkorú Patrick Gamble (aki egyben a legfőbb szereplő is). A politikai vonalat az elnöki babérokra törő, karrierista, hataloméhes és a likánok ellen felesküdött Chase Williams, oregoni kormányzó képviseli, akit farkastámadás ér. A „menekülős figurát” Percy Claire Forresternek osztotta, aki szintén középiskolás, viszont likán, és szülei gyilkosság áldozatául esnek. A likánok által (bizonyos okokból kifolyólag) megfigyelés alá vont és számukra igen fontos kapcsolati tőkével bíró Miriam (aki egyben Claire nagynénje, s a lány nála keres menedéket) testesíti meg a rendszerükre potenciálisan veszélyes karaktert.
Nem vitás, Percy érti a dolgát: a Vörös Hold tipikusan az a regény, amely előidézi az olvasónál a „csak még egy fejezetet, aztán befejezem”-szindrómát – garantálva a másnapi kialvatlanságot, legalább a katarzis jóleső-kielégítő érzésével teszi azt. (Kezelés gyanánt nem biztos, hogy egy másik Percy-regénnyel javallott.) A regény letehetetlenségéért a „bűnös” nem is maga a történet – hiszen az jól ismert elemekből építkezett, de azt legalább jól csinálta –, hanem inkább az író személyiségének lenyomata: az írásmódot az élénk stílus, a választékosság és komolyság jellemzi, a leírást pedig naturalista- és részletgazdagság. Mindezek nem kis kreativitással és képzelőerővel vannak megspékelve, amit az izgalmas-felkavaró akciójelenetek, a hihető karakterek, a logikai bukfencektől való mentesség és a kétségek közt való hánykolódás igazol. A történetvezetésért is piros pont jár: a szerző in medias res kezdettel indít, ráadásul nem feledkezett meg az olvasóban felmerülő temérdek kérdés megválaszolásáról, csak győzni ki kell várni.
A könyvborítón olvasható „Urban fantasy & love story” első benyomásra azt az érzést keltheti az olvasóban, hogy ismét egy egyszerű tucatkönyvvel áll szemben. Nos, a könyv rácáfol erre, ugyanis a szó szoros értelmében nem is igazán fantasyről (legfeljebb a misztikus lények miatt) van szó, a szerelmi szál pedig a vártnál kevésbé hangsúlyos. Igazából a Vörös hold egy vérbeli társadalomkritika, amelyben a farkasok inkább (metaforikus) eszközök, kellékek az író által elrejtett mögöttes kérdések tálalását illetően. Ennek tudatában pedig egy megkönnyebbült sóhajjal kísérve nyugtázhatjuk, hogy a megszokottnál egy igenis másabb, egyedibb művet kapunk.
A fantasy regényekre nem annyira jellemző módon, a Vörös hold képes elgondolkodtatni az olvasót: a sok-sok vérontás mögött ott rejlik a kérdés, kik is vagyunk valójában. Az író olyan világot teremtett meg regényében, amelyben a farkasok nem lógnak ki az emberi világból, hanem mindig is annak részét képezték – olyan érzést keltve ezzel, mintha a likánok emberiek lennének. Ebben a rejtett olvasatban pedig olyan témák kerülnek boncolgatásra, mint az elnyomás, lázadás, fajgyűlölet, kisebbség, hatalom, politika. A többszereplős nézőpont pedig pont emiatt remek választás, hiszen a történetben ezek (a kényes) kérdések így több irányból is körüljárhatóak, megvilágíthatóak. Mi több, ezáltal tágabb teret nyer a karakterazonosulás lehetősége is – ami valljuk be, nem elhanyagolandó tényező egy könyv sikerességével kapcsolatban.
Summa summarum, nem nagyon lehet belekötni a Vörös holdba. Készüljön arra a leendő olvasó, hogy velős olvasmányra vállalkozik, és nem is ajánlatos egy falatra elolvasni, mert az többet árt, mint használ. A farkasok kedvelőinek, akik hihető, valóságos, következetesen felépített világra és karakterekre vágynak, remek választás Benjamin Percy szóban forgó műve. Természetesen azoknak is, akik szeretnek aktuális kérdéskörökkel foglalkozni – számukra a téma csomagolása nyújthat újdonságot.
Bártfai Eszter
