Nagyjából elérkeztünk a hétkötetesre tervezett Sikoltók sorozat közepéhez, a harmadik részhez. Az a hír járja, hogy Rachel Vincent a sorozatot a hét főbűn jegyében tervezi megírni. Az eddig megjelentek közül az elsőben a kevélységé, a másodikban a fösvénységé, míg a harmadikban a falánkságé a főszerep. Ennek tükrében az elkövetkezendő kötetek témái már sejthetők – de csak ennyi, hiszen a köréjük sztoriról nyilván olvasáskor hull le a lepel. A Lélekőrzőkben a függőség kerül a középpontba, amely kapcsán hőseinknek kellőképpen meggyűlik a baja – ami mellett saját ügyes-bajos problémáik is ott vannak.
Kaylee-t, mint bármely normális és hétköznapi tinédzsert, a fiúk nagyon is foglalkoztatják, talán túlzottan is. Illetve pontosan egyvalaki, a pasija: Nash – akivel van egy közös vonása, titka is: mindketten lúdvércek. Így érthető, hogy szoros a kapocs közöttük, hiszen egyazon sorsban osztozkodnak. Ebből adódóan van egy másik, a démonvilághoz kapcsolódó élete is. S ezúttal van is min aggodalmaskodnia, ugyanis egy akár halálos kimenetellel is járó, Démonleheletnek hívott drog átkerült az emberi világba. Kaylee és Nash mindent elkövet, hogy felszámolják az addiktív keverék terjesztését, valamint megtalálják a forrását. Barátaik, szeretteik veszélyben forognak; mi több, egyvalaki közülük már rá is kattant a szerre.
Rachel Vincent koncepciója a harmadik részre (illetve a már említett főbűnökre épülő koncepcióját tudvalevőleg) világosság vált: önálló történeteket mesél el a kötetetekben, melyeket a szereplők természetesen egybefűznek; s az alapszituáció mindig ugyanaz: az alvilág valamilyen módon veszélyezteti a földit. Ez azért is praktikus, mert probléma nélkül olvashatjuk az éppen aktuális részt akkor is, ha esetleg megkopott volna emlékezetünk a megelőző részek tartalmával kapcsolatban.
Még tovább ragozva a szerzőnek ezt az originális ötletét: ily módon okító-tanító jelleget nyer sorozata, ugyanis (nemcsak) a fiatalokat fenyegető veszélyekre, problémákra irányítja a figyelmet, megmutatva, hogy miféle csapdákba futhatnak bele, s ezeknek milyen áruk van. Ez azért is fontos „misszió”, mert manapság nehezebb a fiatalokat elérni, illetve szót érteni velük; Vincennek pedig sikerült megtalálnia a közös hangot és felületet.
A harmadik részt illetően, a történet bővelkedik – igen meglepő – fordulatokban; egyik ott következik be, ahol nem is számítanánk rá. Továbbá sötétebbre, komorabbra is sikeredett az eddigiekhez képest, ami alapján sejthető, hogy ez a tendencia fenn is fog állni a sorozat hátralevő részét tekintve. Ráadásul – spoiler elsütése nélkül ennyit még talán elárulhatunk –egy szerelmi háromszögre is fény derül ezúttal, ami csak még izgalmasabbá teszi a sztori romantikus vetületét.
Az elviekben fiatal felnőtteknek (de valójában inkább a tiniknek) szóló történet ezüsttálcán kínál mindent, amely csak érdekelheti a korosztályt. A Lélekőrzők nem múlja alul az elődjeit, s várhatóan a következő részek is izgalmakkal tele lesznek, hiszen egyre sötétebbé válik. S bár részben kaptafára illeszthetőek az epizódtörténeteket elmesélő részek, mindig tudnak újat hozni, ezért nem válnak unalmassá.
