Sarah Lark tovább időzik a 18. században, a helyszínileg azonban Jamaicából a Hispán-félszigetre repíti olvasóit. A vörös mangrovefákban folytatódik az előző részben elkezdődött konfliktus, csak ezúttal a következő generáció kénytelen szembenézni egy sor útjukba kerülő akadállyal. Eldől, hogy sorsukat saját kezükbe véve képesek-e leküzdeni A tét ismét a szerelem – az örök kérdés pedig: vajon mindent kibír?
A vörös mangrovefák kicsit olyan, mint az angol Rómeó és Júlia amerikai átirata: adott két egymásnak tetsző jómódú fiatal, akik a kor adta társadalmi korlátok-szabályok miatt nem lehetnek egymáséi. Ez az alapfelállás, amelyet megannyi tény nehezít. Például, hogy Deirdre Fortnam egy törvénytelen gyermek, ráadásul egy fekete rabszolga a vérszerinti édesapja, míg nevelőapja egy zsarnok jamaicai cukornád-ültetvényes, aki képes volt angol feleségét évekig rabságra ítélni a feketék falujában büntetésből. A ráadás, hogy a fiatal – és egyébként gyönyörű – lány múltjában mindezek homályos foltok. A másik oldalon ott van egy – szintén jómódú – férfi, francia Victor Dufresne, aki a szülei által kijelölt út helyett végre a sajátjáét járná, azaz a birtok irányítása-igazgatása helyett orvossá szeretne válni.
Kettejük találkozása sorsdöntő: első látásra szerelembe esnek, azonban – ahogyan az lenni szokott – minden csoda három napig tart. Ugyanis Hispániában az immáron hitvesi szenvedélyes és idillikus kapcsolatát egy idegen fekete férfi zavarja meg, aki egy alig élő lányt hoz magával.
A vörös mangrovefák összetett olvasmány, az érintett témák miatt, amelyek önmagukban egyáltalán nem bonyolultak, viszont együttes rendszerben már azért komplexebb képet alkotnak. Egyrészt, mert korabeli társadalmi kérdéseket taglal, úgymint az eltérő rasszok-kasztok és társadalmi osztályok közti kapcsolat; másrészt a fiatalok pedig a konzervatív konvenciók és szabályok elleni lázadást és az önmegvalósítás és önérdek-érvényesítést jelenítik meg a személyes szabadság tükrében. Mindemellett pedig ott lebeg egy probléma, mely mai napig is aktuális: elég bátrak vagyunk-e változtatni az életünkön, hogy ne kövessük el szüleink hibáit, illetve érünk-e magunknak annyit, hogy saját vágyainkat-álmainkat kövessük és valósítsuk meg, ne pedig másokét? Végül pedig ott van a mindent átszövő, örökzöld motívum: a szerelem – mint egyfajta Rómeó és Júlia-vonal.
A regény jóval izgalmasabb – a bonyodalmak és a háttérben feszegetett kérdésekből kifolyólag – a megelőző résznél, továbbá tükröződik a szerző igényes háttérmunkája is. Így akinek az tetszett Az ezer forrás szigete, az minden bizonnyal nem fog csalódni ebben a (műfaját tekintve történelmi és romantikus kaland-)regényben sem. A vörös mangrovefák olvasható önmagában is, ugyanakkor természetesen ajánlott-érdemes a(z ugyanazon címet viselő) sorozat első részével kezdeni, melyben Deirdre édesanyjának, Norának a történetét ismerheti meg az olvasó.
