John Sandford egyszerűen képtelen kifogyni a brutális bűntényekből: A Lenyúlt préda a Préda-sorozat már a huszonkettedik kötete, s a szerző mindeddig megunhatatlanul meg tudott újulni. Ezúttal pedig a fenekestül felforgatás művészetét új szintre emeli; regényében egy rázós útra számíthatunk, amely során senki és semmi sincs biztonságban. A sokadszorra visszatérő Lucas Davenport ezúttal a másik oldalon találja magát: ő válik áldozattá.
Mégpedig egy egészen hétköznapi eset folytán: egy ATM-nél pénzt vesz fel, és pár pillanat múlva fegyverrel néz farkasszemet. A rövid összetűzésben alulmarad: pénzét elveszik, de szerencsére megússza épségben, „csupán” leütik, és eltörik a csuklóját. Lucas eltökélt szándéka megtalálni az elkövetőket, és rács mögé juttatni. Úgy néz ki, a város peremvidékéről származhatnak; a megfigyelési feladatot Virgil Flowersnek osztja ki, amit nyomon is követ. Ezzel egy időben egy minneapolisi külvárosban kegyetlenül megkínoznak- és gyilkolnak egy családot – Lucas életében nem látott még ilyen szörnyűséget. A tettesek aláírása, üzenete mexikói drogbandára utal. Legutoljára a családapa halt meg, aki spanyol nyelvű szoftvereket Mexikónak eladó cég tulajdonosa volt.
Az imént említett két szálon (legalábbis egyelőre legyen elég ennyi) futó Lenyúlt prédában feltárul az alvilág egy köre: a drogoké és a maffiáé. E kettő tipikus elemei a krimi és thriller műfajának, így akár tucattörténet is lehetne Sandford regénye – de mégsem az. Mert egyrészt komplex, érdekfeszítő bűncselekmény áll a sztori hátterében, másrészt egy rengeteg csavarral és fordulattal megspékelt izgalmas hajtóvadászat ível végig. A főhős pedig valósággal elemében van az ügy felgöngyölítésében, és eddigi a legagyafúrtabb manőverére készül – amelyre szüksége is van.
Jómagam hosszú évekkel ezelőtt találkoztam először Sandford egyik regényével, amely az akkoriban még (?) forróbb témának számító orosz (egykori szovjet) kémek, ügynökök és diplomaták világában játszódott, mely egy Amerikában történt gyilkosság révén esett Davenport látókörébe. Ott is az egyének viszonyain keresztül mutatott rá a szerző a „nagypályán” zajló eseményekre – azaz a rendőrök és kémek életét és tevékenységét bemutatva göngyölíttette fel közkedvelt főhősével saját történetét.
Sok jó regényt olvashatunk a műfajban, és mindezek alapján kijelenthető, hogy Sandford művei ezt a sort gyarapítják. Ráadásul a modern módszerek és cselekményszálak mellett a Lenyúlt prédában megtalálhatók a klasszikus krimikre jellemző elemek is, melyeket az író körmönfont módon illeszt egymáshoz, ami ahhoz vezet, hogy – legalábbis ha valaki krimirajongó – képtelenség letenni könyvét. Sandford ráadásul alapos és részletes módon írja le az események hátteréül szolgáló (olykor valós) viszonyokat, önmagát hiteles szerzővé emelve ez által, művét pedig a „ponyvakrimik” fölé helyezve.
