Minket, embereket az állatokhoz éppoly szoros viszony fűzhet, mint akármelyik barátunk, családtagunk iránt. A köztü(n)k kialakuló kapcsolatot igazán különlegessé is érlelheti az idő, melyet nem egy irodalmi mű dolgozott már fel – ott van például a mindenki által biztosan ismert a Lassie hazatér, vagy a (szintén filmváltozatra is adaptált) Hadak útján. A most bemutatásra kerülő, Terri Farley írta Musztángszív mely a Vágtázó Fantom sorozat első kötete) kötődik mindkét említett regényhez.
A regény egy Blackie nevű ló és a tizenhárom éves Samantha barátságát dolgozza fel. A kislánnyal sajnos megtörténik az, ami a lovaglással kapcsolatosan benne van „pakliban”: balesetet szenved, ráadásul épphogy megússza ép bőrrel. Két év is eltelik az ominózus eseménytől kezdve, mire visszaköltözik a nevadai családi farmra a San Fransiscóban töltött gyógyulást követően. Azonban az emlékek mit sem halványultak: úgy érzi, nem lenne képes beleülni a nyeregbe szeretett musztángja hátára – akit egyébként kiscsikó kora óta ismer, nevel, gondoz, szelídít; így különösen fáj érte a szíve.
A sors eldönti ezt a dilemmát: ugyanis Blackie megszökött a szerencsétlen baleset napján. Természetesen kap egy új csikót, aki szemmel láthatólag nem kedveli Samanthát; sőt, a farmerek sem könnyítik meg a dolgát azzal, hogy a főnök elkényeztetett lányaként kezelik őt. De mindez még csak a kezdet. Egy holdvilágos éjszakán egy musztáng jön el Samhez. Vajon ő az immáron felcseperedett Blackie? Vagy talán a legendás Vágtázó Fantom? S lehetnek-e egy és ugyanaz a ló? Mindezen tudás és rejtély birtokában itt a tettek mezejére kell lépnie: eldöntenie, valóban igazi cowgirlé válás útjára lép-e, kerüljön, amibe kerülnie kell, és akár készen áll-e rá, akár nem.
A Musztángszív egy idilli(kus) történet. Nemcsak a felvonultatott értékek (barátság, család, bátorság, állat és ember viszonya, önmegvalósítás, stb.) okán, hanem a környezet, amelyben játszódik. Terri Farley gyönyörű tájleírásokkal él – melyeket jól kihasznál és érvényre juttat pl. a lovaglások alkalmával –, csodás, számunkra nem megszokott, idegen tájakra repítve minket. Valamint a főbb karakterek is egytől egyig mind szerethetők, könnyen a szívünkhöz nőnek.
A Musztángszív tehát egy kedves, könnyed, de cseppet sem komolytalan történet egy ló és egy kislány kapcsolatáról – de persze ennél azért több. „Lóbolondoknak”, illetve lovasoknak kifejezetten ajánlott nemcsak e könyv, hanem az egész sorozat; továbbá azoknak is, akik felüdülésre vágyva szívesen elmerülnének az élet szépségében, sokszínűségében. S bármennyire is gyermetegnek tűnik a regény, az idősebbeket akár kellemes csalódás érheti, ha rászánják magukat az elolvasására.
