2024. 07. 12. péntek

Dalma, Izabella
1 EUR 392 HUF
1 GBP 466 HUF

arttérben a panellétről

A panellétről arttérben a Lézerpont Látványárban
Közeli ismeretlenek

…többemeletes magasságban élni a betondzsungel kellős közepén. A panel olyan, mint egy nagy család, csak mindenki más, elkerekített kis „lakosztályban” lakik. Mindenki tud mindent, mindenki hall és lát mindent. Itt a kicsi zaj is nagy. Aki élt már panellakásban, ismeri minden előnyét és hátrányát. A panellakásokat sokan az elmúlt rendszer ittfelejtett emlékeinek tartják, miközben ma Magyarországon az emberek egyötöde él ilyen otthonokban…
Kertes házban élők és panellakók csaptak össze tehát legutóbb attértben, a Lézerpont Látványtárban. Felvezetésképp Mács Ildikó szerkesztő-riporter jegyzete hangzott el a szerző tolmácsolásában „Mi tizedik emeleti lakók” címmel. Az írás a nyolcvanas évek elején született és azokat az állapotokat idézte, melyeket akkor egy magas ház lakói a legfelső emeleten megtapasztalhattak. Ellenpontként a házigazda Barna György arról mesélt, milyen volt egy bérház földszintjén lakni, annak minden hátrányával.
Szunyogh László építész arra emlékezett milyen benyomást keltett benne gyerekkorában a lakótelepek világa, milyen emlékei vannak arról az ingerszegény környezetről, amely mégis felcsigázta és az építész pálya felé sodorta. Szóba került Miskolc emblematikus lakótelepének, az Avasinak létrejötte, az hogyan született és vált sokak otthonává. Többen azok véleményét idézték meg, akik évtizedekkel ezelőtt komfort nélküli házaikból költöztek az akkor kényelmes panelbe. Pankucsi Márta szociológus lefestette a típuslakásokat: „…a panelek a tömegtársadalom művei, egy-egy ilyen házban minden egyforma volt, ha minden kulcs, minden lakást nyitott volna az ember észre se vette volna, hogy nem otthon van. Jobbra kis szoba, balra nagyszoba, a hűtő is csak egy helyre fért be… Futószalagon ment minden.” Az egyetemi tanár néhány történetet is elmesélt arról, hogy milyen nehéz volt kizárni másokat – akár szomszédokat, vagy barátokat  – egy-egy család bensőséges szférájából. Ugyanakkor valamennyien meséltek arról a jelenségről, mely a falunyi közösségeket befogadó bérházak lakóit jellemzi ma, miszerint hiába élnek oly sokan egymáshoz közel, rendszerint egy lépcsőház lakói sem ismerik egymást. Hosszas megbeszélés tárgya volt például a köszönés, melynek gyakorlását hiányolták többen is. Szóba került, hogy másként köszönnek a falusiak, akik nagyobb távolságban laknak egymástól és azok, akik szorosan egymás mellett élnek. Ezzel is összefüggésben került szóba, hogy milyen következményei vannak annak, ha az emberek intenzíven építik személyes kapcsolataikat, vagy ha egy panelrengetegben bezárkóznak és anonimmé tudnak válni.  Előkerült egy aktuális hír arról, hogy mit tud tenni egy bérház közössége egy, az elhasznált pelenkákat az ablakon kidobáló család ellen. Mács Ildikó riporter szerint régen ilyesmi nem fordulhatott volna elő, ma pedig az emberek nem tudnak összefogni, mert hiába a közös érdek ha a lakóközösség az elszigeteltség miatt nem tud összeszerveződni. „A panel, egy nagy szürke épület, ahol el lehet tűnni” – jelentette ki a rádiós. Az építész ugyanakkor arra világított rá, miként törekszik mégis mindenki arra, hogy különbözzék – a lakók nagy része más-más színű ajtó mögött lakik. Szunyogh megidézte, ő miként festette egykor a sablonos fehér ablakokat méregzöldre hasonló megfontolásból.
Szóba került hogy tűnt el a konyha, mint a családi lét központi színtere és ezzel a kommunikáció is a családtagok között. Majd hosszas vita kerekedett a spontán vagy irányítottan szervezhető lakótelepi közösségekről, melyek léte vagy hiánya kardinális társadalmi kérdés. Nem született egyöntetű vélemény arról, hogy az újabb és újabb generációk számára hasonlóan fontos-e valami tevékenység vagy elv mentén összeszerveződni, pusztán szabadidős tevékenységek okán találkozni. Hangsúlyosan a pedagógusok, így például Kóródy Judit és Erdős Judit taglalták tapasztalataikat a témával kapcsolatban. A beszélgetés végén az is szóba került, hogyan törekszenek a világban mindenhol és már egyre gyakrabban Magyarországon is arra, hogy a panellakásokat luxusotthonokká varázsolják és ezzel új divatot teremtsenek.
Legközelebb a Szinva-patak, mint a város lelke, ökológiai folyosója szolgáltatja a témát arttérben.  November 19-én szerdán 17 órától zajlik az újabb találkozó a Lézerpont Látványárban.  (A program szervezője a BluePixel Kommunikációs és Produkciós Iroda. Cikkek, fotók és filmes beszámolók a www.artermiskolc.hu oldalon. Ugyanitt valamennyi beszélgetést élőben sugározzuk.)

…többemeletes magasságban élni a betondzsungel kellős közepén. A panel olyan, mint egy nagy család, csak mindenki más, elkerekített kis „lakosztályban” lakik. Mindenki tud mindent, mindenki hall és lát mindent. Itt a kicsi zaj is nagy. Aki élt már panellakásban, ismeri minden előnyét és hátrányát. A panellakásokat sokan az elmúlt rendszer itt felejtett emlékeinek tartják, miközben ma Magyarországon az emberek egyötöde él ilyen otthonokban…folytatás a mellékelt cikkben!

Közeli ismeretlenek címmel a legutóbbi arttér-estről olvasható cikk a csatolmányban, melyet néhány fotó kíséretében küldünk szíves felhasználásra!

Legközelebb a Szinva-patak, mint a város lelke, ökológiai folyosója szolgáltatja a témát arttérben.  November 19-én szerdán 17 órától zajlik az újabb találkozó a Lézerpont Látványárban. 

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

További cikkek

...címmel Kiss Gabriella népi iparművésznek nyílik kiállítása 2024. július 15-én, hétfőn 16 órától a József Attila Könyvtárban (Miskolc, Szentpéteri k…
Anziksz Finnországból
Most, hogy itt ülök 36 C fokban, az elsötétített szobában, még nagyobb örömmel, s kissé visszavágyakozva gondolok arra a két hétre, amit Finnországban…