A megmentő és A bankár után, többhónapos várakozást követően végül megjelent Frei Tamás könyvsorozatának harmadik, befejező része is, mely a 2015 címet viseli. Az előzőekhez képest Frei ezúttal sokkal több konkrét magyar politikai párhuzamot von, így, míg az előző két rész szereplői csak utaltak a magyar gazdasági és politikai elit ismert alakjaira, a 2015 már inkább egy alternatív jövőváltozatot ír le, mintsem a valóságtól elvonatkoztató krimiként szórakoztat.
Nehéz a dolgom, két okból is. Egyrészt mert megfogadtam, hogy semmilyen „spoilert” nem fogok elejteni a cikk során, hisz gyanítom, sok olvasónk tervezi hamarosan kezébe venni a trilógia befejező kötetét, így az ő meglepetésüket semmilyen szinten nem szeretném elrontani. Másrészt pedig azért, mert megfogadtam, hogy semmilyen szinten nem (aktuál)politizálok – és ezt talán most még nehezebb betartani, mint a spoilermentes cikket. De akkor az alapvetések után lássuk a 2015-öt.
A történet szerint, főhősünk, André, miután az első két részben megmentette Magyarországot, most boldogan húzódik vissza Adriennel és kislányukkal, Fruzsinával. Ám mégsem tud eltűnni Budapesten, valakinek nagyon szúrja a szemét, így ismét fel kell tennie az akcióhős-álarcot. Vagy épp az igazi arcát – ezt mindenkinek a fantáziájára bízom. Maradjunk annyiban, hogy akár álarc, akár igazi, mindenesetre elég jól áll neki az aktívabb szerep, ennek jegyében használja is eleget.
Eközben Magyarországon kitör a káosz – és itt jön a képbe Frei alternatív valósága. A korábbi regényekben sokkal kevesebb konkrétummal találkozhatunk, bár megismerhettünk egy nyugatbarát, majd egy keletbarát miniszterelnököt – most azonban számos nevesített valódi karakter jön elő. Frei átírt történelme szerint Gyurcsány Ferenc 2007-ben lemondott, az őt követő Orbán Viktor pedig a válság miatt bukott meg – így egy szélsőséges új kormány jut hatalomra, amely diktatórikus eszközöket alkalmaz, szabadságharcot hirdet az EU ellen, elszigetelődik a világon, trafikokat oszt, hajléktalanokat kriminalizál, stb. Vagy most mégis aktuálpolitizáltam?
Ha én is – akkor Frei is, de nem olyan mértékben, amely elfogadhatatlan lenne. Tény azonban, hogy pl. Amerikától eltérően, ahol az írók erőteljesen érzékeltetik pártpreferenciákat a műveikben is, hazánkban a legtöbben szűzlányként pironkodnak attól, hogy akár csak távolról is utaljanak egy fiktív regényben bármilyen konkrét történésre. Frei sem foglal egyértelműen állást, leírásait két, egymástól gyökeresen eltérő módon is lehet értelmezni (a királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz…), szóval a fentebbi dogma nagyobb része most sem dől le, de legalább ismerős helyzetekkel találkozhatunk a 2015-ben. És ettől semmivel sem lesz kevésbé élvezhető a regény – sőt…
A sorozat új kötete sem nem jobb, sem nem rosszabb, mint A megmentő és A bankár. Akiket azok megnyertek, azok a 2015-ben sem fognak csalódni, így alighanem méltán várták sokan a trilógia befejező részét. Azaz… tényleg befejező? Bár a szárak elvarródtak, még azon se lennénk meglepve, ha André még visszatérne…
