A címbeli kérdés, költőinek, sőt meglehetősen naívnak látszik, főként a 2009 első félévi magyar átlagbér – havi 198 100 ft. bruttó, 122 100 ft. nettó – nagyságát tekintve. Hogy mégsem felesleges erről beszélnünk, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szakemberek nem tartják jónak, sőt bírálják az állami és önkormányzati cégek vezetői fizetésének bruttó 2 millió forintra való korlátozását.
Azt mondják, hogy nem hiszik, hogy ez a jó megoldás, mert hiszen a közszférában már így is alacsonyabbak a bérek, mint a versenyszférában… No, ez az indoklás kicsit nálam is „ kicsapta a biztosítékot”, hogy ma divatos szlenggel éljek. Hogyan hasonlítható össze ez a két oly messze álló terület. A versenyszférában nincs munkaidő vége, nincs három évi GYED, nincs ünnepnap, ha a munka úgy kívánja, nincs biztonság, és főként nincs pardon. Ha valaki valamit elszúr, az megkapja a „munkakönyvét”, s gyakorta meg kell fizetnie az okozott kárt.
Hallott már a Kedves Olvasó olyat, hogy valakit elbocsátottak, mert 30 napnál tovább ült egy ügyön? Vagy talált már benn valakit a hivatalban este hat órakor, ha véletlenül arra vetemedett, hogy hivatalos ügyet ilyenkor intézzen? Soha. Tudunk olyat szűkebb pátriánkban is, hogy a hivatali útvesztőben, – kézen, közön – még az ügyiratok is eltűnnek a hosszú ügyintézés alatt. No és? Ha a versenyszférában egy vezérigazgató veszteségesen gazdálkodik, röpül. Ha ugyanez az állami, vagy önkormányzati cégnél fordul elő, jutalmat kap a vezető, majd borsos végkielégítést, ha önszántából egy másik jól fizető céghez távozik. Ha nem kap, akkor kiutal magának… Itt soha semmilyen teljesítményt nem kérnek számon, ha nem megy a vállalat az adóforintjainkból megtámogatja az állam, az önkormányzat. Mire hát ez a fene nagy megbecsülés?
Mindenesetre a kutatók nem tartanak attól, hogy a visszanyesett fizetések miatt elvándorlás indulna meg a nagy állami és önkormányzati cégektől a magánszférába. Viszont a megkérdezett vezetők azt prognosztizálják, hogy ez így lesz. Miért nem vagyok Én ezen meglepődve?
No, lássuk hát végre, azt a nagy vándorlást! Csak egyet nem szabadna elfelejteniük a tisztelt közszférában tevékenykedőknek, hogy magánszférában elsődleges szempont a teljesítmény, míg az állami cégeknél a lojalitást díjazzák. Már pedig a „hitvallás”, meg a szakértelem nem ugyanaz a kategória…
Orosz B.Erika