2024. 07. 17. szerda

Endre, Elek
1 EUR 391 HUF
1 GBP 466 HUF

Ez talán a korral jár?

Nem tudom a velem egyívásúak, hogy vannak vele, de Én úgy érzem, ahogy telnek ez évek, egyre nehezebben tudom feldolgozni az emberek okozta csalódásaimat.

Korábban drága Édesanyám mindig mondta nekem, hogy milyen szerencsés alkat vagyok, mert ha bármi gondom van valakivel, olyan hamar túl teszem magam rajta. Igaz Én sohasem őrizgettem a sérelmeket, s nem hagytam elgennyedni a tüskéket, hanem ami „a szívemen, a számon”, gyorsan elmondtam, s igyekeztem megoldani, túl lenni a problémán. Ez ma sincs másként, s mégis, valahogy nehezebben élem meg a történéseket.

Tessék mondani? Ez talán a korral jár?

Főként azt nem tudom megemészteni, ha valaki buta, irigy, rosszindulatú, s egyébként többnyire e három tulajdonság együtt jár. Buta, mert ennyire telik neki, de az még hagyján, hiszen nem mindenkinek egyformán osztotta a teremtő az észt, de ezt még megnyilatkozásaival súlyosbítja. Irigy mert Ő sikertelen, s ezért mások sikere főben járó bűn az Ő szemében. S még mellé rosszindulatú is, vagyis ahol tud, ott ártani akar. Többnyire ebben is sikertelen, de akár még a törvénytelenségig, tisztességtelenségig, hamis vádaskodásig is elmegy. Szóval ezt az „állatfajtát” valahogy már nem tudom tolerálni.

Ugye ráismert a Kedves Olvasó?! Mi miskolctapolcaiak mostanában sok ilyennel találkozunk. Ezeknek semmi sem jó, ezeknek savanyú a szőlő, s nem egyéneknek ártanak vele, hanem egy közös ügynek, akár egy terület fejlődésének. Összefogás helyett, a cél csupán az egyéni érdek, de az aztán mindenáron. Nem tudom, hogy ez hely specifikus dolog-e, vagy azzal jár együtt, hogy az elmúlt időszakban a romló gazdasági helyzet, a politikai változások, vagy a szakmai kóklerség sokakat a perifériára szorított. S ezen egyesek nem tudnak túllépni. Persze többen azt mondják, hogy ez országos jelenség, hogy ez sajnos magyar mentalitás. Mindenesetre, ha az ember ezt a szűkebb pátriájában tapasztalja meg, akkor rosszabbul érinti. Mondhatná most a Kedves Olvasó, hogy ne beszéljek már résbuszokban, bökjem ki, ami a szívemet nyomja, s aztán spongyát rá! Igaza is lenne, de most szándékosan nem mondok konkrét példákat, mert Én a jelenséggel birkózom, s nem egy emberrel. Ezért nehezebb magam túltenni rajta, hiszen itt ezt a szemlélet kellene tűzzel, vassal irtani, hogy másoknak, a valamit tenni készeknek ne árthasson.

Bizony kérem, ez a korral jár, de hála Istennek nem az Én korommal…

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

-Mit főzöl Nagymami, csak nem Jókai bablevest? Toppan be a 12 éves, a konyhámba, beleszagol a levegőbe, és már az illatokról megállapítja mi lesz az e…
A Mount Everesten a nyomkövetője alapján mért 8795 méteres elért magassággal Suhajda Szilárd a legmagasabbra jutott magyar hegymászó palack és serpák …
Ahogy közeledik a karácsony, sülnek a sütik, készülnek az ételek, szépül a ház, előkerülnek a karácsonyfa díszei, csomagolom az ajándékokat, egyre töb…

További cikkek