2021. 10. 23. szombat

Gyöngyi
1 EUR 364 HUF
1 GBP 431 HUF

„A jókedvű adakozót szereti az Isten!”

„A jókedvű adakozót szereti az Isten!”A statisztikák azt mutatják, hogy mi magyarok szeretünk gyűjteni, adakozni, adományozni. Igaz azt is mutatják, hogy nem a leggazdagabbak – tisztelet a kivételnek – akiknek a nyomor, vagy a rászorultság hallatán megnyílik a bukszájuk, hanem a szerényebb körülmények között élő egyszerű állampolgárok. Még a mise szövegében is benne van, hogy „ a jókedvű adakozót szereti az Isten.” Év közben is partnerek vagyunk ebben, pláne, ha valami szívhez szóló történetet olvasunk, hallunk a médiában, a sokgyerekes családról, vagy a hirtelen egyedül maradó gyerekekről, vagy a külföldi életmentő műtétben reménykedőkről. Emlékezzünk csak rá, hogy volt olyan időszak, amikor a tévében vetített szappanopera rabszolgalányának felszabadítására, vagy a másik szemműtétjére gyűjtöttek pénzt ezrek ebben az országban. Igaz ezt inkább negatív példaként szoktuk előcitálni.

Akkor apad a kedv, amikor egy-egy alapítványi vezető visszaéléséről, vagy a pénzek magán célra való felhasználásáról terjed a hír, de azért tegyük szívünkre a kezünket, ezeket hamar elfelejtjük, s egy-egy jó cél, vagy a szánakozás újra megnyitja a pénztárcánkat. Ennek okán például az egykori bulvár hetilap szerkesztősége – amelyik sok-sok ilyen visszaélést leleplezett – egy-egy nyereséges rendezvény, bál után sohasem pénzt adott, hanem mindig valamilyen hasznos eszközt vásárolt a kórházaknak, gyermekintézményeknek. Például vettünk műtéti monitort, ambu – ballonokat, játékokat, ruhákat, ágyneműket, édességeket stb. és azt vittük a rászorulóknak.

Ilyenkor az ünnepek táján aztán még inkább adományozunk. Sokan mondják, inkább csak a lelkiismeretünket nyugtatgatjuk, de azért Én hiszem, hogy nem csupán ez az oka, hanem valóban a segíteni szándékozás.

Azoknak a szingliknek pedig semmiképpen nem a lelkiismeretünk megnyugtatása volt a céljuk, akik összefogtak, összejöttek, bevásároltak, s nekiláttak muffint sütni. Ami elkészült az becsomagolták, és szétosztották az aluljáróban lévő hajléktalanok, az egyedülálló öregek között. Ők a muffin kommandó! Persze mondhatják most a rosszindulatúak, hogy jó dolgukban már azt sem tudják, mit csináljanak ezek az elkényeztetett fruskák. Én viszont nagyra tartom az ötletüket, hiszen valljuk be őszintén, hogy ez a generáció már a rendszerváltás után nevelkedett, a majdnem vadkapitalizmusban, s bizony más körülmények között szocializálódott, mint mi ötvenesek, arról már nem is szólva, hogy mert nagyon sokat dolgoznak a pénzükért, s sokszor vannak bizonytalanságban, kiszolgáltatott helyzetben főként a mostani válságos gazdasági helyzetben, így a szociális érzékenységük is tompult kissé.

A szkeptikusok szerint, ez csak egy jó kis buli sokuknak. Nem vagyok ebben biztos, de ha így van is, gondoljunk csak a címbéli mondásra… Gondolom, hogy sokan közülük jobban szeretnék saját családjuk körében eltölteni a szeretet ünnepét, de vagy nem adatott meg nekik, vagy a saját döntésük szerint most így élnek. Ez a magánügyük.

Azt kívánom viszont, hogy minél többen csatlakozzanak hozzájuk, mert ezekből az apró dolgokból lesznek az igazi nagy ötletek, s amíg vannak, akik haszonélvezői /sajnos/ ennek, akiknek örömet szereznek, addig jó ügyet szolgálnak.

Hajrá muffin kommandó, 2010-ben is!

Orosz B. Erika

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Share on facebook
Facebook

Kapcsolódó cikkek

„Ha naponta csak egyetlen mesét olvasol gyermekednek, az ötödik születésnapjáig 1825 mesét fogsz elolvasni neki. Minden szó számít. Minden mese számít…

További cikkek

Hírek, kék hírek, zöld hírek, gazdaság, sport, életmód, medicina, ezo és még sok minden más…

Menü

Archívum