A minap egy nem egyenruhás, de postássapkát viselő férfit láttam futni a járdán. Három kutya volt szorosan a nyomában.
Elnevettem magam, amikor meghallottam, mit kiáltott oda nekik a férfi:
– De én ma szabadnapos vagyok!
Egy kisváros polgármesterét meghívják egy házibuliba. Amikor késve
megérkezik, már nagyon emelkedett a hangulat. A házigazda beinvitálja
a vendéget, és elmondja neki, hogy a vendégek egy pikáns játékot
játszanak.
– Bekötjük egy hölgy szemét, és az a feladata, hogy benyúl a férfiak
alsóneműjébe és megpróbálja kitalálni, hogy ki az illető.
– Inkább hazamegyek! – háborodik fel a polgármester. – Az én
pozíciómban ezt nem engedhetem meg magamnak!
– Jöjjön csak, uram! Biztos élvezni fogja a játékot, az ön nevét már
négyen is emlegették!
Két gyerek látja a fiatal házaspárt, amint éppen jönnek ki a templomból.
Megszólal az egyik:
– Rájuk ijesszek?
– Inkább majd én.
Odafut a vőlegényhez, és így szól hozzá:
– Gratulálok papa, jól választottál…
Egy nő elmegy a fogorvoshoz. Amikor beül a székbe, megmarkolja a doki
férfiasságát.
– De hölgyem, ön a nemi szervemet fogja!
– Így van, és most mindketten nagyon óvatosak leszünk, hogy ne okozzunk
fájdalmat a másiknak!
Turista házaspár betér a vidéki étterembe.
– Mit gondolsz, milyen lehet itt a csiga? – kérdezi a nő.
A szomszéd asztaltól átszól egy férfi:
– Pincérnek van öltözve asszonyom.
Színházba indultunk a férjemmel, és taxit hívtam. Mielőtt a kocsi megjött, kiraktam a macskát a házból, de azonnal visszaszökött, és felrohant a lépcsőn. A férjem a macskát kereste, amikor megjött a taxi.
El akartam titkolni a sofőr elől, hogy a ház őrizetlenül marad, ezért azt mondtam:
– A férjem rögtön jön, csak felment elköszönni az anyámtól.
A férjem néhány perc múlva jött is, beült mellém a taxiba, és azt mondta:
– A vén dög az emeleti szobában az ágy alá bújt. Egy fogassal kellett kikergetnem.
Réges régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel a mesemondásra.
– Szervusztok, gyerekek! – köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas figura.
– Fecske anyó vagyok… – folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől.
A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta:
– …és épp a tojásaimon ülök… – a korabeli kollegák szerint ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót:
– …és a fészekből kilóg a szép villás farkam…
Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stressz-mentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni.
„Persze, ott leszek” mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba.
A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb.
8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellől, és jól lemostam magam „ott”.
Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra,a fejemet a fal fele fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok… A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
– Hú-ha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés…
Nem tudtam, hogy miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam „Párizsban”.
Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése, stb.
Délután fele a lányom ijedt hangon kérdezte:
– Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
– Kidobtam, vegyél elő másikat. – mondtam neki.
Mire a lányom:
– De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!
A szilveszteri ünnep környékén Kertváros valamelyik kies 10 emeletes panel zugában egy erősen beitalozott egyetemista társaság úgy gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis gyakorlással előkészíteni.
Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő „síelés” (léceken, ahogy kell) egészen addig jól működött, amíg a kicsit nagyothalló Mari nénit el nem kaszálták az egyik fordulóban.
Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket hívták ki hozzá – bátorságuk már nem volt el is vállalni az esetet.
Igen ám, teltek a napok, nőtt a bűntudat s nem volt mit tenni: irány a 400 ágyas (az egyetemi kórház), Mari nénit megkeresni, bevallani, jobbulást kívánni, virágot átadni… A nyomozás sikerrel járt, megvolt az emelet-, kórterem-, ágyszám de ahogy beléptek a helyszínre, ott már csak egy üres ágyat találtak, behúzva – friss/tiszta ágyneművel.
A társaságon eluralkodott a rémület:
– Mari nénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosokká lettünk! Jaj-jaj!
Kis idő múlva, egy nővér érkezett s természetesen kíváncsi volt, hogy a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben.
Egyikük erőt vett magán és megkérdezte, vajon hova került el innen kedves öreg hölgyismerősük, akihez látogatóba érkeztek? Mire a nővér:
– Áá, szegény Mari nénit keresik? Épp most vitték át a pszichátriára, mivel napok óta azt hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el a lépcsőházban…
Buszos osztálykirándulás keretében viszik a diákokat a kaposvári Csiky Gergely Színház, Dózsa György c. színdarabjának előadására.
A baranyai megyeszékhelyről az út – busszal- kb. 1-1.5 óra. Időben el is indulnak, ám a busz defektet kap és a szókimondó buszsofőrnek egy órájába telik kicserélni a kereket. Így már természetesen nem érnek oda időben, csak amikor már javában folyik az előadás.
Nosza, annyi baj legyen, a jegyek ki vannak fizetve, a helyek fenntartva, mind a negyven ember, élén sofőrünkkel megpróbálja laposkúszásban elfoglalni a székeket.
Az előadásnak pont ebben a pillanatában ér a szövegkönyv ahhoz a részhez, amikor a jobbágysereget verbúváló Dózsa így kiált fel:
– Hol késtetek, Parasztok?
Mire hősünk magára véve a felszólítást, így vág vissza:
– Hát b… m.., lerobbant a buszunk, te kö…g!!!
