Pontosan két éve indult az Etnofotó , a Néprajzi Múzeum fotó- és filmblogja. A platform azóta rendszeres időközönként frissül olyan fénykép-válogatásokkal, rövid cikkekkel,tanulmányokkal, izgalmas képekkel, amelyek a múzeum Fényképtárának és Mozgóképtárának anyagait, az ahhoz kapcsolódó kutatási eredményeket teszi elérhetővé és érthetővé az érdeklődők számára.
Emellett a blog más hazai és külföldi vizuális gyűjtemények, kutatók és kortárs művészek néprajzi, antropológiai témájú anyagainak
bemutatkozására is törekszik. Az elmúlt két esztendő során 93 bejegyzés került fel az oldalra
és 65 566 látogatót regisztrált a felületen.
A Néprajzi Múzeum nemcsak az online tereiben fókuszál arra, hogy a fényképgyűjteményei
hozzáférhetőek legyenek, hanem az ősszel nyíló gyűjteményi állandó kiállítás rendezési
munkálatai mellett számos fotó kiállítással várja a látogatókat. A kiállítások között a
nemzetközi fotósvilág tehetségei épp úgy megtalálhatóak, mint a hazai néprajzi fotózás
témái.
2024. május 9-én nyílik Peru egyik legjelentősebb és legtehetségesebb fiatal fotósának, a
shipibo-konibo amazóniai indián közösség büszke tagjának, David Díaz Gonzales-nek a
kiállítása. A művész 1992-ben született Peruban, az Ucayali tartományban fekvő Nueva
Saposoa őslakos faluban. A Néprajzi Múzeumban látható Shipibo-konibo. Népem portréi
című sorozatának szabadtéri és műtermi felvételein a környező települések és Pucallpa
városának lakosait örökítette meg, ahol maga is felnőtt. Díaz tudatosan eltávolodik az
amazóniai indiánok sztereotip ábrázolásától, és a közösség tagjaként, belülről igyekszik
újraalkotni a róluk és kultúrájukról kialakított képet. Munkája egyben tisztelgés a shipibo-
konibo ősök és a perui fotográfia úttörői: Martín Chambi és a Vargas fivérek emléke előtt.
Külön érdekesség, hogy a perui kiállítással párhuzamosan a Néprajzi Múzeumban egy másik
dél-amerikai művész kiállítása is megtekinthető. Az Indiánok. Lelkek. Túlélők. Claudia
Andujar fotókiállításon szereplő 124 fotográfia, nagy méretű analóg nagyítások és digitális
nyomatok, illetve a további vetített képanyag egyedi megvilágításban tárja a látogató elé a
nemzetközileg is kimagasló életmű egy fontos szeletét. A látogató eljuthat a kronologikus
felépítésű kiállításon a magyar származású művész Brazíliába érkezést követő magazinfotós
időszaktól és kísérletezésektől az évtizedeken át a janomami indiánok között készített
művészi és aktivista képekig, majd az életmű időskori feldolgozásáig. A tárlat kihagyhatatlan
élmény az etnográfia, a távoli kultúrák és a kortárs fotóművészet kedvelőinek is, miközben
az amazóniai esőerdők világáról is megrázó üzenetet hordoz.
Az etnográfiai fényképezés, a terepmunka kerül fókuszba az Együtt. Inaktelki képek
2000–2002 című időszaki fotókiállításon, amely egy kalotaszegi falu életét, a falut működtető
közösségi kapcsolatokat mutatja be. Winter Erzsébet, a Néprajzi Múzeum fotográfusa
dokumentációs céllal nagyjából ezer diapozitívot készített a településen. Ebből válogatva
olyan kurátori konstrukció jött létre, amely elsősorban a hétköznapi életre, a közösséget
fenntartó és működtető kapcsolatokra, az egyén és közösség viszonyára, a közösségi
normákra és szabályokra koncentrál.
Végül, de nem utolsó sorban továbbra is látogatható a Néprajzi Múzeum az Istennel talállak,
testvérem! – Cigány történetek c. kiállítás, melynek középpontjában a cigány közösségekben
„álruhában járó” legendás kutató, a „szőke cigány”, azaz Erdős Kamill (1924-1962)
etnográfus, nyelvész alig ismert fényképei, a kevésbé kutatott kézirataiból,
magnószalagjaiból kibomló történetei állnak. A tárlat külön érdekessége, hogy a budapesti
helyszín mellett folyamatosan vándorol: utazó vátozata Tiszakeszi után április 30-tól május 7-
ig Bajóton lesz látható a Petőfi Kulturális Program részeként.
A Gonzales Cairuna család nőtagjai. Yarinacocha, Ucayali. 2022
Fotó: David Díaz
