Most úgy tűnik, a Pegazus kém szoftver használatából kipattant botrányról, nem sok újat lehetne írni és azt is el lehet mondani hogy, alapvetően nem rázta meg a társadalmat sem.
Pedig egy jelentős elemében ismét visszatért az 1948-1990 közötti korszak. Arra fogadni mernék, hogy a Pegazust alkalmazó lehallgatások mögött nincs nemzetbiztonsági érdek, a célszemélyek nagyobbrészt nem bűnözők és kizárólag azért hallgatták le őket, mert egy pártnak nem tetsző tevékenységet folytattak és az általuk (a lehallgatottak, ha ez a jó szó). Vélhetően a megismert információk kizárólag egy párt hatalomban tartását segítették.
Kétség ne férjen hozzá, hogy bárkire, bármikor sor kerülhet, mert nincsenek törvényi korlátok erre megszabva és még, ha lennének is, a betartatása a gyakorlatban szinte lehetetlen lenne. A már említett 1948-1990-es időszakhoz képest most technikailag sokkal súlyosabb a helyzet, mert az érintettnek, illetve a kiszemeltnek nem csak a beszélgetéseit ismerik meg, hanem a telefonján rögzített teljes információs bázisát is. Ami inkább egy hordozható számítógép, semmint csak telefon, hiszen folyamatosan össze van kötve a neten tárolt adatokkal, ezáltal a kémkedő korlátozás nélkül hozzáfér valamennyi tárolt adathoz. Ahhoz is, ami beérkezik a mailfiókba, a facebook profilra, stb. Azt is, amit akár kikapcsolt telefon mellett beszélget az ember egy másikkal egy padon valahol. Ez bővebb kör, mint amit az államvédelmi hatóság a maga idejében meg tudott ismerni.
Kétségtelen, hogy egy államnak meg kell tudni védenie magát, ez a nemzetbiztonság alapja. Azonban, egy ilyen kém szoftvert csak a valóban nagyon veszélyes bűnözők ellen szabadna bevetni. A már szintén említett törvényi biztosítékok hiánya azonban melegágyként kínálkozik a visszaélés szerű alkalmazására. Egyébként a bíró engedélyhez kötöttség sem adna semmilyen biztosítékot, hogy valóban csak a különlegesen veszélyes bűnözők esetében vetnék be. A kétségtelenül csúcskategóriás szoftver, nagyon jó példa arra, hogy a fejlesztők, előállíthatnak a jövőben olyan eszközöket, amelyekkel nem csak a veszélyt lehet elhárítani, de ennek égisze alatt vissza is lehet élni. Például egy adott rezsim vélt vagy valós politikai ellenfeleinek megfigyelésére. Ami azért különösen veszélyes, mert így senki nem érezheti biztonságban magát. Ma még Magyarországon senkit nem visznek el fekete autókkal vagy börtönözik be, de az államvezetésben már kétségkívül jelentkező diktatúra-elemek azért léteznek. Sőt az okos-telefonok annyira általánossá váltak a lakosság körében, hogy, ha valakit megfigyelnek és az felhívja bármely ismerősét, akkor már ő is akár bekerülhet a megfigyelendők körébe, nem automatikusan, de megvan rá az esély.
Az sajnos tény, hogy a kb. ezer fős tüntetés nem volt riasztó mértékű a kormányzatnak. Sajnos az emberekben nem tudatosul, hogy akinek okos-telefonja van (és sokaknak van) az már évek óta ki van téve megfigyelésnek. Nem azt írjuk, hogy akkor most rettegni kell, vagy eldobni a drága pénzen vett telefonokat, de az óvatosság még azoknak sem árt, akik fennhangon hirdetik maguk körül, hogy ők egyáltalán nem politizálnak, sőt még a politikai híreket sem hallgatják meg. Először is érdemes átgondolni, hogy tényleg minden adatunk rajta legyen a készülékünkön?
Nagy valószínűség szerint a lakosság teljes létszámához képest nagyon kevés az „állam által” megfigyelésre érdemesnek tartott személy. Azonban a nyilvánosságra került (egyébként biztosan nem teljes) névsorban érdekes módon újságírók, nagyvállalkozók és még a hatalom saját emberei is megtalálhatók.
Ezért is lenne feltétlenül bírói és nem igazságügyi miniszteri engedélyhez kötni a lehallgatási, tulajdonképpen telefon-feltörési engedélyeket, és utána kötelezően értesíteni kellene az érintetteket. Így sok találgatásnak lehetne az elejét venni, sőt magát a beavatkozást legalább utólag és az engedélyben szereplő indoklást is az érintettel kötelező lenne közölni. Mert ameddig a kormány valamely tagja, – aki egy adott politikai oldal hű katonája – határozhatja meg az akciókat, addig ott lebeg a hatalom kezében a lehetőség, hogy a politikai ellenfelek és a másképp gondolkodók telefonjait hatalomtechnikai és nem az ország védelme érdekében feltörjék.
Kertész Z István
(akinek nincs okostelefonja)
