-Milyennek látja a hazai – politikai, gazdasági – közállapotokat?
-Miközben a színfalak előtt megy a cirkusz és megszakítják az országot, semmiben nincs egyetértés, ami az ország számára fontos lenne. Válságkezelésben, a szegénypolitikában, a családpolitikában, a külpolitikánkban, semmiben nincs minimális egyetértés. Aközben a színfalak mögött, olyan területeken, ahol éppen nem kellene egyetérteni, ott pedig egyetértenek, mi több, üzletelnek a háttérben a politikusok.
Az elmúlt években számtalanszor hívtam fel a figyelmet arra, hogy az autópálya építéstől kezdve a legutolsó Margit-híd felújítás, vagy az M0-ás körgyűrű építése kapcsán kimutatható nagykoalíció szerű korrupciógyanús ügyek vannak. A legjobb példa, mikor újságírókkal ülök szemben pont a két zenerádió esete, a Sláger Rádió és a Danubius Rádió esete, ahol névvel, arccal vállalja a cég egyik alelnöke, hogy kik, hogyan, milyen üzlettel keresték meg: törzstőkéjük, tőkéjük 50%át kérték a frekvenciáért cserébe, s amikor ezt nem kapják meg, akkor kihozzák a saját pártrádiójukat győztesnek.
Szóval, ez a korlenyomata ma a hazai közéletünknek.
Polgárjogot nyert az utcai politizálás, a kordon bontás, a beszédnek, a kulturálatlan politizálásnak olyan színtere nyílott meg, hogy már észre sem vesszük, mi folyik az Országgyűlésben.
A másik ember lejáratása…
Szóval azt hiszem, itt ülhetnénk holnap reggelig és sorolhatnám. Viszont közéleti emberként mégiscsak az a legfontosabb, hogy van-e kiút ebből?.. Továbbá hinnünk kell azt, hogy ez a zsákutca rövid időn belül mindenki számára nyilvánvalóvá válik és a politika, közélet elindul azon az úton, ahol a megoldások mentén, a programok mentén alakul ki együttműködés, a józan realitás vezérli őket, nem pedig a düh meg a cirkusz. Végre az ország profitálni tudna abból a közéletből, amiben sokan veszünk részt. Magyarországon mindenki tudja, sokan vagyunk, sokfélék vagyunk, Szent István óta hirdetjük, hogy bizony befogadó nemzet is vagyunk, most már csak úgy is kellene élni, a politikának is mintát adni, meg másoknak is, hogy a szóértésnek, hogy tudatosítsák: az együttműködésnek, a pozitív gondolatoknak nincs alternatívája.
-Mit tart az ország legsúlyosabb problémájának?
– Az, hogy a három parlamenti párt az MSZP, a FIDESZ és az SZDSZ karöltve elfogadta az országgyűlésben a száz napos programot. Ez volt az a száz napos program, amelyik egy olyan lejtőre tette a magyar költségvetést, annyira kipumpálta belőle azt a minimális pénzt, ami még benne volt, hogy azóta – miután nem volt meg az ország teljesítőképessége mögött a sok-sok kifizetés mögött amit a Száz napos program tartalmazott – egy olyan lejtőre álltunk, ahol nem volt megállás. Egyedül az MDF volt az, aki akkor erre fölhívta a figyelmet, hogy nálunk már a válság előtt is válság közeli helyzet volt!
-Hogyan szorítható vissza a korrupció?
-A szóból eredően is a „korrumpále” összetörnit jelent. Összetöri a versenybe vetett bizalmat, a teljesítménybe, a munkába vetett bizalmat. Hát tarthatatlan volt a legutolsó autópálya pályázatnál is… addig ilyen olyan amolyan eljárás, míg a legdrágábban építtető konzorciumot hozzák ki győztesnek. Hogy a kevesebbet ígérőnél 6,5 milliárdot takaríthatott volna meg az ország.
Ezek sajnos lényegtelen kérdések Magyarországon.
Hogy a Margit-híd esetében, hogy kerül kétszer annyiba a beruházási költség, mint ahogy elindultunk. Ezek azok a kérdések, amik dühítik a magyar választópolgárokat. Tönkreteszik a tisztességes versenybe, munkába vetett bizalmat. A közpénzek megcsapolásával olyan magánvagyonok jöttek az elmúlt időszakban létre, amik teljesen joggal háborítja fel a magyar társadalom jó nagy részét.
Az elmúlt tíz évünk arról szólt, hogy a programunk középpontjában a korrupció elleni küzdelem volt. A tiszta kezek mozgalmát meghirdettük. Ilyen hivatalt kellene felállítani. Ma nincs egy hivatal, akinél felemeli a telefont egy ügyintéző, hogy „Tessék mondani asszonyom, önök névvel hanggal vállalta azt, hogy önöket megkeresték pártpolitikusok ezzel az ajánlattal, szeretnénk ismeretlen tettes ellen eljárást indítani”, mert ez kimeríti a korrupciónak a klasszikus formáját Bécstől Londonig, New Yorktól Albániáig, hogy erre valaki figyelne.
– Kit tart alkalmasnak a probléma megoldására?
– Ma mindenki az elosztáshoz ért. Mindenki.
A legkevesebben akarnak érteni ahhoz, hogy hogyan kell a gazdaságban egy olyan változást előidézni, amely a beruházásokat ösztönzi, érdekelté teszi az embereket abban, hogy érdemes munkahelyet teremteni. Én ezért szövetkeztem Bokros Lajossal, aki nem arról híres, hogy rózsaszín felhőket kerget, hanem arról, hogy a nyers gazdasági folyamatok figyelembevételével hogyan lehet elérni Magyarországon. Ezért találtunk mi egymásra, és ez az a politika, ami a józan realitás politikája.
