2024. 06. 17. hétfő

Laura, Alida
1 EUR 396 HUF
1 GBP 469 HUF

Szeretnénk életet lehelni a holt Tisza ágba is…

Beszélgetés Majdanics László tiszalúci polgármesterrel

A Polgármesteri Hivatal gyönyörű régi épületébe lépve, – amely a felirat szerint 1910-ben épült – is meghökken kissé az ember, ha a Polgármester szobájába érkezik. Olyan a miliő, mintha egy jómódú polgári otthonba lépne az ember, s nem egy hivatalba. Nem hivalkodó ugyan a berendezés, de a régi sötét rusztikus stílbútorok, csendéletek, tájképek, porcelánok, arról árulkodnak, hogy aki itt tevékenykedik nap mint nap, az szeret a régi mesterek keze munkájával készült értékek között dolgozni.

 

Nem is hagyom ezt szó nélkül, mire Majdanics László polgármester, a következőt mondja:

–          Így igaz, nem szeretem ezeket a modern, szögletes, mai gyenge kis bútorokat, így érzem igazán jól magam, s hozzá kell tennem, hogy itt az utolsó szögig a saját tárgyaim vannak. Ezeket mind Én választottam ki, s hoztam ide az évek során.

–          Ön már az előző ciklusban is polgármestere volt Tiszalúcnak, s ez idő alatt sok beruházást sikerült megvalósítania, azt árulja el mire a legbüszkébb?

–          Lokálpatriótaként, – igaz Én szerencsi születésű vagyok, a feleségem lúci, de már több mint 35 éve itt élek – mindenre büszke vagyok, hiszen bármilyen beruházás a település fejlődését szolgálja, de a legkedvesebb nekem az úgynevezett Trianon terünk, amely egyedülálló az országban. Saját erőből, közmunkával építettük, s a szimbólumok mellett az elrendezése is nagyon megkapó. Egyébiránt is fontosnak tartom a parkok és terek rendben tartását, hiszen a sok ápolt zöldfelülettől lesz még élhetőbb, szebb egy falu. Ezért aztán a mostani ciklus egyik legfőbb ilyen beruházása lesz, itt a polgármesteri hivatal előtt teret létrehozni, amellyel ez a szép épületünk látható lesz a főútról és összekapcsolható lesz a mellettünk lévő két már rendben lévő parkosított térrel is. Saját erőből megvettük ezt a romos házat, és pályázati pénzből szeretnénk rendbe tenni a teret és utat építeni.

–          No, jól belecsaptunk a dolgok közepébe… és máris a terveknél a tartunk.

–          Az a helyzet, hogy nem nagyon tudok, és akarok ciklusokban gondolkodni. Nehéz lenne a múltat a jelentől elválasztani, mert szerintem a munkám egy folyamat része, s egy település fejlesztését, csak egységben lehet és kell tekintenünk. A beruházások szükségessége nem a választási ciklusokon múlik.

–          Ebben Önnek teljesen igaza van, az élet nem áll meg négy évente, s nem kezdődik mindig új időszámítás, még ha egyesek úgy is hiszik. Ne válasszuk szét tehát az elmúlt és a mostani négy évet, hanem beszéljünk a folyamatokról…

–          Most 5700-an lakunk Tiszalúcon, és egy milliárd forintos költségvetésből gazdálkodunk. Van bölcsődénk,- 10 gyerekkel- óvodánk,- 180 aprósággal – iskolánk,- 560 tanulóval – gimnáziumunk, művelődési házunk, amelyeknek ebből működnie kell. Van 1370 cigány lakosunk, a lakosság 30 százaléka munkanélküli, s négyszáz embernek fizetünk segélyt. Nincs könnyű helyzetben a nagyközség, de ki van ma abban?  Pályázunk, amire tudunk, – én az elmúlt időszakban elnyert pályázati lehetőségeinket keveslem – de így újult meg, épült fel 250 millió forintból az iskolánk, amelyet éppen két hete adtunk át, így korszerűsödött 50 millió forintból az orvosi rendelőnk, s így lesz 30 millió forintból korszerű piacunk. Ez utóbbi nagyon fontos, hiszen így az őstermelők egy jól kiépített helyen kínálhatják portékáikat.

–          Helyi munkahelyteremtésben nem is gondolkodik?

–          Nem látok különösebb lehetőséget. Szerencs, Miskolc, Bőcs, Tiszaújváros nagyon közel van hozzánk, és elszívja azt a munkaerőt amit érdemes. Megépült a Tiszalúc-Kesznyéten közötti út, megindul a rendes buszjárat Tiszaújváros és Tiszalúc között, – ezt itt is szeretném megyei elnökünknek megköszönni, mert Mengyi Roland segített ebben – és akkor még több ember tud majd Újvárosban munkát vállalni. Persze minden polgármester álma, hogy legyenek helyben üzemek, munkahelyek, de sajnos erre itt szerintem kevés lehetőség van.

–          Ha már az álmoknál tartunk, akkor hadd kérdezzem meg, hogy milyen álma van a tiszalúci Polgármesternek a faluval kapcsolatban?

–          Nem könnyű a kérdés… Az egyik, hogy  a saját vízbázisunk mellett saját szennyvíz tisztítónk és csatorna-hálózatunk legyen már nem is annyira álom, hiszen a két milliárdos pályázatunk a második fordulóhoz érkezett. A másik álom, hogy jobban kihasználjuk vízi sportokra, horgászatra, a holt Tisza ágat, amely itt nálunk nyolc kilométer hosszú, még valóban csak vízió. A harmadik pedig, hogy Tiszalúc városi rangot kapjon, s ezzel nagyobb lehetősége legyen fejlődni az valóban álom, de azt remélem, hogy még az Én regnálásom alatt beteljesedik, még ebben a választási ciklusban, vagy legkésőbb a következőben…

–          Köszönöm a beszélgetést!


 

Név: Majdanics László

Kor: 65 év

Eredeti foglalkozás: lakatos-hegesztő, majd vállalkozó,

Család: feleségem már nyugdíjas a MÁV-nál dolgozott, két fiunk és négy unokánk van, kettő fiú, és két lány, mindannyian itt élnek Tiszalúcon,

Hobby: sport, főként a labdarúgás,

Kedvenc könyv: politikusok életrajzai, önéletírásai,

Kedvenc zene: a nóta, a cigányzene, és főként a magyar muzsika,


Egy kis történelem:

Miskolctól 20 km távolságra, a Harangod mező délkeleti részén található, a Takta holt-tiszai torkolatánál. A település ‘Élő-Tisza’ partján alakult ki. A Tisza-szabályozása után a nagyközség szerepe a vízi-közlekedés szempontjából háttérbe szorult. A szeszélyesen kanyargó folyószakasz a Tisza-mente egyik legárvízveszélyesebb szakasza volt. Innen zúdultak le az áradások az Alföld felé.

A település határában a kőkorszak korai szakaszából, Kr. e. 5000-ből származó sírokat tártak fel a régészek. A rézkor középső szakaszában pedig már valóságos falu alakult ki ezen a területen. A település létezésére Anonymus Gesta Hungarorum című munkában is utal, amikor a magyarok honfoglalásáról írott fejezetben már név szerint említi a helyet: Árpád vezérküldöttei: Ősbő meg Velek a Tisza folyón, a Lucz-révnél átúsztattak.

Nagy-Lúc elnevezés 1642-ben jelent meg annak következtében, hogy a két településrész egybe olvadt. A XVlll. sz. végére alakult ki a mai elnevezése: Tisza-Lúcz, majd pedig Tiszalúc, ahol a Tisza előtag a folyó mellékére utal. A XlX-ik század elején Felsőluc elpusztult hely volt, csak az Andrássy család majorsági épülete állott rajta. 1849-ben az orosz haderő hadiellátás címén erősen megkárosította a község lakosságát.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményei elkerülték a falut. A katonák között lúci önkéntesek neveivel is találkozhatunk.  1858-59-ben megépült a vasút Tiszalúc érintésével Szerencs és Miskolc között. A vonal építése Szerencs irányából történt. Az állomás azokban az időkben még pár perc járásra esett a településtől.

A XlX. század folyamán növekedésnek indult a település népessége: 1804-ben mindössze 804 főt számlált, de a század végére, 1896-ra már 1801 főt ért el. A XX. században, még gyorsabb gyarapodást mutatott, hiszen 1982-ben már 5159 volt a nagyközség lélekszáma.

Ma 5700 lakosa van a nagyközségnek, akik közül kevesen dolgoznak helyben, hiszen a három nagyobb város vonzásereje itt is érvényesül.

 

 

 

Orosz B. Erika

Fotó: Orosz László

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

A putnoki Polgármester válasza
TájékoztatásPutnok Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 2019. szeptember hó 30. napján tartott Képviselő-testületi ülésén állást foglalt egy …

További cikkek