Régen azt mesélték nekem a radványi öregek, hogy a Károlyi család egykori főkertésze, nagyon hozzáértő ember volt, s úgy tervezte meg a csaknem 15 hektáros parkot, hogy abban részben szerepet kapjanak az örökzöldek, másrészt a színek. Az angolkertben órákat barangolhat az ember anélkül, hogy kétszer ugyanazt az utat járná be, a franciakert csodálatos panorámát enged láttatni, a két óriási több száz éves platán nyugalmat áraszt, s a vérbükk sötét bordó színben pompázik.
Mindez mindig a romantika hangulatát keltette bennem, de az-az elmúlt heti látvány, amikor a hatalmas tulipánfa virágba borulva állt, mint egy sárga díszbe öltözött zöld hercegnő, mindent fölülmúlt. Belépve a füzérradványi kastélyba, a rendbehozott termekben már hamisítatlan itáliai reneszánsz fogadja az érkezőket. Míves kőfaragványai, márványkandallói, ajtókeretei, domborművei a 16-17. századi firenzei mesterek munkái. A 19. század végén a kastély ura, Károlyi László és hitvese úgy döntött, hogy eredeti reneszánsz világot varázsolnak otthonukba. Csaknem két évtizedig gyűjtötték a reneszánsz és kora barokk díszítő elemeket és berendezési tárgyakat. Ebből bizony kevés maradt meg az elmúlt évtizedekben, amikor is meglehetősen hányatott sorsa volt a kastélynak, mint sok értékes műemléknek hazánkban.
Azt megtudtam, hogy a tető faszerkezetét rongáló könnyező gomba terjedését sikerült megakadályozni a szakembereknek, de azért az épületen látszik, hogy nagyon sok tíz millió forint kellene még a rendbetételére. Reménykedünk, hogy egyszer majd régi teljes pompájában áll, kívül, s belül egyaránt.
