Egy pszichiátriai pácienst csak akkor vethetnek alá kényszerkezelésnek, ha veszélyt jelent magára vagy a környezetére, és a pszichiáter az, akinek jogában áll erről dönteni. Többek között ezzel a hatalommal élt vissza éveken keresztül Brian Hyatt pszichiáter, az Arkansas államban található Northwest Medical Center volt orvosigazgatója – írta meg a napokban a DailyMail. Pácienseit – akik közül sokaknak eleve nem is volt szükségük beavatkozásra – igyekezett minél tovább bent tartani az intézményben, hogy a 75 ágyas „Magatartási-egészségügyi osztály”, amit ő vezetett, mindig rendesen fel legyen töltve betegekkel. Hogy csúcsra járassa a hatásfokot, szinte minden páciensére a legmagasabb térítési kategóriába eső kezeléseket jelentette le az egészségbiztosító felé, így napi 1367 dollár landolt a pszichiáter kasszájában.
Hyatt természetesen tagadja az ellene felhozott vádakat, azonban komoly bizonyítékok szólnak még ellene a fentieken túl is. Ilyen például a folyosókon rögzített kamerafelvétel, melyeken jól látható, hogy többnyire még csak be sem lépett páciensei szobájába, így volt, akit úgy „kezelt”, hogy gyakorlatilag személyesen egyszer sem találkozott vele.
Terror a gyógyítás álcája mögött
Az amúgy is közel 2 méter magas Hyatt hatékony módszert fejlesztett ki arra, hogy szükség esetén engedelmességre bírja pácienseit. „Ápolószemélyzet” gyanánt hozzá hasonlóan nagy termetű férfiakat alkalmazott, akik olykor mögötte álltak, és szigorúan néztek a riadt páciensre, míg ő meggyőzően vázolta neki, hogy mire számíthat, ha nem hajlandó együttműködni. Az egyik „ápoló” például egy 203 cm magas kosárlabdajátékos volt.
Az arkansasi törvények szerint (akárcsak Magyarországon) a betegeket 72 órán át bent lehet tartani, ha úgy ítélik meg, hogy veszélyt jelentenek magukra vagy másokra nézve. Ezt követően azonban bele kell egyezniük a kezelésbe, vagy bírósági végzés szükséges a további bent tartásukhoz.
Aaron Cash, a Northwest Medical Center elleni pert vezető ügyvéd szerint a betegeket erőszakkal nyugtatózták, megfélemlítették, és olyan reakciókat provokáltak ki belőlük, amelyekre hivatkozva akár újabb két hétig is bent tarthatták őket az osztályon. „Több mint száz volt beteggel találkoztam, és megdöbbentő számomra, hogy történeteik mennyire hasonlítanak egymásra” – mondta Cash a DailyMail.com-nak.
Néhányan a sértettek közül azt állítják, hogy a személyzet lehallgatta a telefonbeszélgetéseket, és ha olyan szavakat hallottak, mint a „hozzanak ki” vagy az „ügyvéd”, akkor lekapcsolták a telefonhoz való hozzáférést. És ez volt az egyetlen kapcsolat a külvilággal, mivel ez egy elzárt egység.
Az egyik volt páciens így nyilatkozott az ottlétéről: „Ez semmilyen módon nem volt terápia a számomra. Nem volt semmi értelme annak, hogy ott voltam. Inkább büntetésnek éreztem, mint terápiának.”
A rendszer teszi lehetővé, hogy ez megtörténhetett
Csakúgy Arkansasban, ahogyan Magyarországon is, a pszichiáternek jogában áll, hogy egymaga döntsön arról, hogy egy személy közvetlen veszélyt jelent-e önmagára vagy a környezetére nézve. Minthogy a „közvetlen veszély”, mint fogalom, sosem volt megfelelően definiálva, így egész egyszerűen a pszichiáter szubjektív megítélése alapján kerülnek emberek zárt osztályra mind a mai napig. Ez pedig gyakorlatilag azonnali szabadságmegvonást jelent, méghozzá ítélet és tárgyalás nélkül.
És bár tény, hogy Magyarországon 72 órán belül egy ún. bírói szemlének kell megállapítania, hogy a pácienst indokolt-e akarata ellenére a pszichiátrián tartani, ez a gyakorlatban nem jelent túl sok garanciát a számára. A bírói szemlék jellemzően ma is szinte „futószalagon” történnek, a „beteg” gyakran úgy le van gyógyszerezve, hogy beszélni sem nagyon tud, és sokszor azt sem tudja, hogy épp most döntenek a sorsa felől. Statisztikai adatok szerint Magyarországon évente mintegy 10-15 ezer esetben történik kényszerrel pszichiátriára szállítás, ami európai viszonylatban is soknak számít. Bár az ombudsman is jó néhányszor foglalkozott már a pszichiátriai kényszerkezelések témakörével, és több jelentést és ajánlást is kiadott már erről, ez idáig mégsem történt érdemi változás.
