Beszélgetés a nem kicsit boldog Görög Péter pilótával a verseny után.
Görög Péter – Búzás Róbert
II. Diósgyőr Rally
2024.05.24-26.
Citroën C2
Stift Racing Kft.
A nyitónapon a gépátvételt követően a rajtceremónián
vettetek részt. Mit szóltok a kilátogató a sok nézőhöz?
– Szia Hajóka, köszi a kérdést. Ennyire nyugodt még sosem
voltam egy versenyem előtt sem, az okát nem tudom, de fejben
most nagyon ott voltam / voltunk mindahányan a kis
csapatunkból.
A sok néző látványa mindig örömmel tölt el, ezért is fogadtam
meg a ralis turista tanácsát, és fel is vettem POV (tehát a saját
szemszögemből) az eseményt egy kis kamera segedelmével.
Jó lesz az vágóképnek alapon.
Hat gyors várt rátok, amelyek mindegyike tradicionális volt.
Melyeket és miért vártátok a legjobban?
– Egyértelműen csak a mályinkai szakaszt tartottam igazi
Rallye-pályának, és ennek megfelelően is készültünk az első
körre. Oda volt beállítva a kocsi, csak azon járt a fejem, bár
még soha nem mentem ebben az irányban előtte. A taknyos
első körön sikerült is egy maradandót autózni, a "kis autók"
közötti csatát rögtön meg is nyertük első nekifutásra, Endrééktől
alig lemaradva. Ki gondolta volna?
P12-es kategória győzelemmel zártátok a szombati
versenynapot. Papírforma volt?
– Nagyon jókat küzdöttünk a két ladás tapasztalt párossal. Nekik
kettőjüknek (Gyuri és Laci) több verseny van a kezükben, mint
ahányat én valaha láttam egész életemben, így
természetesen nagyon motiválóan hatott rám, hogy ellenük
küzdhetek. Sajnos végül a zöld asztalnál kellett eldőlnie az
eredménynek, de nem gondolom, hogy a négy szép
szemünkért kaptuk volna a jóváírást. Viszont az élsport ilyen,
én azt mondtam korábban is, menjen mindenki a maga útján,
és majd az erre szakosodott döntéshozók eldöntik, hogy mi a
helyes megoldás, nincs személy szerint bennem sem harag,
sem kiábrándultság.
Maximum csak azért, hogy így nem a pályán dőlt el a pontok
kiosztása… tényleg nagyon-nagyon közel mentünk 3-an
egymáshoz, én nagyon élveztem, így jó versenyezni!
Abszolút harmadik helyen végeztetek. Miként éltétek meg a
túlélő túrát?
– Semennyire sem gondoltam túlélőtúrának. Örültünk nagyon,
hogy gyakorlatilag második próbálkozásunkra a rövid
szakaszokon rögtön ott tudtunk lenni időben a többiekkel
pariban. Olyan sofőrökkel, akik kvázi ott élnek, annyiszor
lemehettek már a sátai és a lyukóbányai gyorson az elmúlt
években.
Simon Gyuriék "szalagkorlátos esete" visszavetett-e titeket
a versenyzésben?
– Igen. Nagyon "rá voltam feszülve" a 2. körös mályinkai
szakaszra, ott akartunk nyerni egy abszolútot, vagyis én úgy
terveztem. Kizökkentett Gyuriék kicsúszása, megijedtem, és aki
bármilyen szinten is versenyez az azt hiszem tudja, hogy egy
lepkefing is elég ahhoz, hogy elmenjen a fókusz-kókusz. Ez
meg is történt, utána volt egy majdnem végzetes kalandunk is,
ugyanis egy BAL3 LEHET-ben kicsit elúszott az autó, alig
bírtam megfogni, majdnem beakadt a kocsi eleje a
szalagkorlátba. Ha ott nem fogom meg, csak úgy tudtunk volna
megfordulni, mint a platós Aro az egyirányú utcában a Manna
ABC lipótfalvi portája előtt.
Tanulságos versenyt tudhattok magatok mögött?
– Nemkülönösebben. Jobban el kell nyomni az elején a
tempókat, mert kiderült, hogy bőven képesek vagyunk rá. Ki
akartam mozogni a nyergesi bakit, ami 100%-ban sikerült,
és mindezek mellé begyűjtöttük a maximális power pontokat
életem első ilyen szakaszán! Mi kellhet még egy ilyen amatőr
hülyegyereknek?
Ha újra rajtolhatnátok mit és miért tennétek másként?
– Elnyomnám jobban az elejét, nem félnék a lassítóktól. Ez a
fajta lassítózás azt gondolom "forradalmi" ötlet, hiszen ha
balf*sz vagy, nem vet véget a versenyednek.
Nekem mindenképp nagy lelki előny volt ez így, persze meg
kellett szokni!
Köszönjük a farkasfalkának, a családnak, minden nézőnek
és komálósnak illetve nem utolsó sorban a
támogatóinknak!
Fotó: Hajóka SportFotó
– Hajósi Miklós –
