Az Európai Bizottság által létrehozott szakértői csoport ma közzétette az európai szerződési jogra vonatkozó jövőbeli kezdeményezésről szóló megvalósíthatósági tanulmányát. A Bizottság 2010 áprilisában hívta össze a gyakorló jogászokból, korábbi bírákból és elméleti szakemberekből álló csoportot az Európai Unió minden részéből, hogy térképezzék fel annak lehetőségeit, hogyan lehetne jobbá tenni a szerződési jogot az EU-ban (IP/10/595). A csoport havonta ülésezett, és rendszeresen konzultált az üzleti élet (így a a kis- és középvállalkozások) képviselőivel, a fogyasztói szervezetekkel és jogászokkal. A konzultációkban megfigyelők útján az Európai Parlament és a Tanács is részt vett. A tanulmány kiterjed a szerződéses viszonyban felmerülő legfontosabb gyakorlati kérdésekre, mint amilyen a hibás árukhoz kapcsolódó jogok, vagy az arra vonatkozó szabályok, hogy a szerződési feltételek mikor minősülnek a jó erkölcsbe ütközőnek. A mai közzétételt követően az érdekelt felek 2011. július 1-ig tehetik meg észrevételeiket a szakértői csoport által kidolgozott egyes cikktervezetekkel kapcsolatban. A Bizottság mind ezeket, mind a 2011 januárjában lezajlott nyilvános konzultáció eredményeit (MEMO/11/55) figyelembe fogja venni. Következő lépésként a Bizottságnak arról kell majd határoznia, hogy a szakértői csoport által kidolgozott szöveg szolgálhat-e, és ha igen, milyen mértékben egy, a szerződési jogra vonatkozó európai politikai kezdeményezés kiindulópontjaként.
„Az Európai Uniónak a szerződési joggal kapcsolatos több mint 10 évi intenzív munkájára visszatekintve hálás vagyok a szakértői csoport tagjainak, amiért az eddigi előkészítő munka eredményeit konszolidálták, egyszerűsítették, modernizálták és leszűkítették egy megvalósíthatósági tanulmánnyá. Jó látni továbbá, hogy nagyon eltérő jogi hagyományokkal és szakmai háttérrel rendelkező szerződési jogi szakértők konszenzusra jutottak a dokumentummal kapcsolatban”– mondta Viviane Reding, alelnök, az Unió jogérvényesülési biztosa. „A szakértői csoport munkája kétségkívül jelentős előrelépést jelent egy jövőbeli európai szerződési jogi eszköz irányába, amely eszközt az Európai Parlament Jogi Bizottsága is támogatta a múlt hónapban tartott szavazása alkalmával. A tanulmány eszköztárként szolgál az uniós intézmények számára bármely jövőbeli, a szerződési jogra vonatkozó uniós kezdeményezés esetén. Terveim szerint tovább folytatjuk a megbeszéléseket az Európai Parlamenttel, a közelgő lengyel elnökséggel és az érdekeltekkel annak érdekében, hogy láthassuk, ez az eszköztár szolgálhat-e, és ha igen, miként szolgálhatna egy szerződési jogi politikai kezdeményezés alapjául idén ősszel. Célom egy olyan, a kis- és középvállalkozások és a fogyasztók javára szolgáló felhasználóbarát szerződési jogi eszköz létrehozása, amely különösen az egységes piacon belüli határon átnyúló tranzakciók esetében lenne előnyös.”
Előzmények
A vállalkozások működtetéséhez és a fogyasztók általi vásárláshoz nélkülözhetetlenek a szerződések. Ezek a felek közti megállapodást rögzítik, és sokféle kérdésre kiterjedhetnek, ideértve az áruk, valamint a kapcsolódó olyan szolgáltatások, mint a javítás vagy a karbantartás értékesítését.
A jelenlegi jogi helyzetben az egységes piacon működő vállalkozásoknak, illetve az ottani fogyasztóknak különféle nemzeti szerződési jogokkal kell megbirkózniuk a határon átnyúló tranzakciók esetében. Ez jelentősen eltér az egyesült államokbeli helyzettől, ahol egy kereskedő 50 államban adhat el termékeket egy szabályrendszer alapján annak ellenére is, hogy a törvények eltérnek New York-tól Kaliforniáig.
Az EU-n belül az egységes szerződési jog jelenlegi hiánya hozzájárul a magas költségekhez, a vállalkozások fokozott jogbizonytalanságához, valamint az egységes piacon belüli alacsonyabb fogyasztói bizalomhoz. A tranzakciós költségek (mint amilyen például a szerződési feltételek és a kereskedelempolitikák 27 jogrendszerhez történő hozzáigazítása) és a külföldi szerződési jog alkalmazásával járó jogbizonytalanság különösen a kis- és középvállalkozások – melyek az uniós vállalkozások 99 %-át teszik ki – számára nehezíti meg, hogy terjeszkedjenek az egységes piacon belül.
Képzeljük el például, hogy egy hat alkalmazottat foglalkoztató, évi 150 000 EUR árbevételű egyesült királyságbeli vállalkozásnak van egy sikeres terméke, amit Európa-szerte árulni szeretne. A társaságnak körülbelül 275 000 EUR-s tranzakciós költséggel kellene számolnia. Ennyibe kerülne ugyanis, hogy a többi huszonhat ország jogrendszerében való eligazodáshoz szerződési jogi szakértőket fogadjanak fel.
A fogyasztók szintén vonakodva használják ki az egységes piac nyújtotta előnyöket, mivel bizonytalanok a jogaikkal kapcsolatban. Egy finn nő megvehetné egy francia online bolttól kedvenc cipőmárkáját 110 EUR-ért (a szállítási költségek nélkül), de mégis kényelmesebb lehet számára 150 EUR-t fizetnie Finnországban. Ez azért van, mert bizonytalan lehet azzal kapcsolatban, hogy az online vásárlás feljogosítja-e arra, hogy cserét kérjen, ha a cipő talpa egy hét után leválik.
Az Európa 2020 stratégia (IP/10/225) értelmében a Bizottság jelenleg az egységes piacon fennálló akadályokat igyekszik elhárítani, hogy ösztönözze a gazdaság helyreállását. Ennek részét képezik az európai szerződési jog irányába tett lépések is.
2010 júliusában a Bizottság több lehetőséget vázolt fel Zöld Könyvében (Green Paper) a szerződési jog koherensebb megközelítésére. A Bizottság ezt követően nyilvános konzultációt tartott 2011. január 31-ig, amely 320 választ eredményezett (MEMO/11/55).
2011. április 12-én az Európai Parlament Jogi Bizottsága jóváhagyta Diana Wallis saját kezdeményezésű jelentését, amely az opcionális európai szerződési jog mellett foglal állást (MEMO/11/236). A bizottság nyilatkozata szerint továbbá az opcionális eszközt egy referencia „eszköztár” egészíthetné ki az európai szerződési joggal kapcsolatos jogalkotás koherenciájának és minőségének biztosítása érdekében.
