2024. 07. 15. hétfő

Henrik, Roland
1 EUR 392 HUF
1 GBP 466 HUF
  • Főoldal
  • »
  • Bulvár
  • »
  • Rácz Gergő, Rostás Árpád, Lajsz András Emlékekről

Rácz Gergő, Rostás Árpád, Lajsz András Emlékekről

Sztárportré minden héten: www.sztarportre.hu

Rácz Gergő: „Bölcsődés koromból is emlékszem apró foszlányokra. Nagyon
szerettem azt a környezetet, ahol felnőttem – beleértve a bölcsődét,
óvodát, iskolákat -, úgyhogy hála Istennek, nekem csupa jó emlékem van –
szeretet vett körül. Szerintem, ha az embert nagyon sok szeretet éri
gyerekkorában, akkor utána mindig keresni fogja azt a környezetet, ahol jól
érezheti magát.

Szerencsém volt, mert a társaim között is jól éreztem magam – velük is jól
kijöttem. Kedveltek a tanáraim is, az óvónéni – aki éppen volt -, hála
Istennek mindig nagyon kényelmesen éreztem magam abban a közegben, ahol
voltam.

Már akkor is nagyon érdekelt, ha a figyelem energiája rám hárul –
szerettem produkálni magam. Ha volt valamilyen lehetőség – verset
mondhatott az ember, vagy valamilyen kis produkcióval készülhetett,
énekelhetett -, akkor azt mindig egy jó lehetőségnek tartottam.

Ha nem volt lehetőség, akkor megteremtetted?

Még ilyen is volt. Általános iskola felső tagozatában volt, amikor nekem
nagyon megtetszettek különböző bűvésztrükkök, amit innen-onnan láttam, és
elkezdtem úgy foglalkozni vele, hogy hétről-hétre valami újdonsággal mindig
készültem, és az iskolatársaimat megleptem vele. Kialakult egy kis kör,
akik mindig várták, hogy valami új dologgal meglepjem őket, annyira, hogy
már ők is elkezdtek bűvészkedni – egész kis trend alakult ki a suliban.

Meghatározó emlékkép?

11 éves voltam, amikor megismertem a Europe együttest. Annyira megtetszett
a lemezük – amit megkaptam -, hogy bennem akkor fogalmazódott meg, hogy én
biztos, hogy a zenével akarok foglalkozni. Olyan erős volt ez az impulzus,
hogy ebben meg sem rendültem.”

Emlékek

Rostás Árpád: „Karácsony volt, nagyon hideg, 4 éves voltam, és vártam
Anyukámat. Jött egy néni – azt hittem, hogy Ő az én Anyukám -, futottam
felé felemelt kézzel, és mondta, hogy ő nem az én anyukám – ő egy
nevelőtanár. Mindig vártam Anyukámat – kiültem, rajzoltam, és azon
gondolkoztam, hogy mi lesz velem, amikor nagy leszek. Akkor elhatároztam,
hogy ha valamit csinálni fogok, akkor azt tisztességesen, becsületesen, és
alázatosan fogom csinálni. Asztalos lettem.

Mindenre szívesen emlékszel?

Tulajdonképpen igen. Amikor kollégista voltam, és nem volt hová mennem
hétvégén, vagy amikor ünnepnapok voltak, akkor az szomorú volt, de rengeteg
könyvet olvastam. Most jövök rá utólag, hogy érdemes volt akkor tanulnom.

A szüleiddel elkerültétek egymást…

Ez egy nagyon jó megfogalmazás. Amikor én megszülettem, engem bent hagytak
a kórházban. Szegények voltak, és nem tudtak volna eltartani. Én nem
haragszom a szüleimre, sőt büszke vagyok rá, hogy így szakmát tanultam,
gyerekek között nevelkedtem – ha ez nem így történik, nekem nincsen
szakmám.”

Lajsz András: „A legelső emlékképem az, hogy fogtam Édesanyámnak az ujját,
és ő kicserélte egy kulcsra. Fogtam a kulcsot tovább, és amikor felnéztem,
valami nem stimmelt, láttam, hogy elengedte a kezem, és a kulcsot fogom
tovább – azonnal leültem a földre.

Az első labdám egy olyan zokniból volt, amit a nagymama nem tudott
megstoppolni – újságpapírt bevizeztünk, összegyűrtük, beletettük. Aztán
arra is emlékszem, amikor esett az eső, akkor a fának a háncsát levágtuk –
abból csináltunk hajó formát -, és a cirokseprűnek a szálait vettük ki – az
volt az árbocrúd -, és papírból csináltunk vitorlát.

Boldog gyermekkorom volt, nincs semmi olyan, ami beárnyékolja. Biztos volt
olyan, ami nem tetszett, de ami drasztikus nyomot hagyott volna, olyan nem
jut eszembe. Általában szerintem ez a normális, ha a negatív dolgok is, egy
idő után megszépülnek. Én úgy vagyok vele, hogy ha esik az eső, akkor is
eszembe jut, hogy a felhők fölött mindig süt a nap – és ez annyira jó. Nem
is szabad úgy neki indulni, hogy nem süt a nap – mindig sütnie kell.”

A teljes beszélgetés a Sztárportré rádióműsorban meghallgatható:
www.sztarportre.hu

 

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

Ábrahám Edit: „Sosem késő”
„Sosem késő” – akár ez is lehetne Ábrahám Edit mottója. A színésznő hatvan felett sem hagyja el magát, bomba formában van, és nyitott az újdonságokra …

További cikkek

...címmel Kiss Gabriella népi iparművésznek nyílik kiállítása 2024. július 15-én, hétfőn 16 órától a József Attila Könyvtárban (Miskolc, Szentpéteri k…
Anziksz Finnországból
Most, hogy itt ülök 36 C fokban, az elsötétített szobában, még nagyobb örömmel, s kissé visszavágyakozva gondolok arra a két hétre, amit Finnországban…