Gyermekkorában olyan varázslatos karácsonyokat teremtettek számára a szülei, hogy Oszvald Marika úgy érezte látta, ahogy berepült egy angyal az ablakon, és letette a fát. A szubrett az idei szentesét különös izgalommal várja, hiszen unokája már hét hónapos lesz, így fáradhatatlanul dolgozik rajta, hogy neki is átadja a csodát.
Nem esik nehezére az ünnep Oszvald Marikának. A színésznő úgy érzi, kicsattan az erőtől, és minden vágya az, hogy unokájának, Vincének igazi téli csodavilágot teremtsen, karácsonykor a szívét és környezetét is ünneplőbe öltözteti.
„Nagyon sokat jelentenek számomra az ünnepek, sok éven keresztül külföldön töltöttem ezt az időszakot, de most végre megadatott, hogy itthon legyek, és nem lesz előadásom sem. Az idén a december azért is különleges, mert 7 hónapos az unokám, már valamit észlel ebből a dologból. A karácsony mindig is fontos volt számomra, emlékszem képekről az első ünnepemre, gyönyörű volt. Most megpróbáljuk Vincének is ilyen csodálatossá tenni. Én díszítem a fát, kitakarítom és kicsinosítom a lakást, szóval az előkészületek az én feladataim közé tartoznak. Szerencsére nem esik nehezemre az ünnep, pedig nemrég még nem voltam ilyen fürge. Úgy éreztem, mintha a lábszárcsontom ki akarna jönni a combcsontomon, iszonyatos fájdalom volt, szinte húztam magam után a lábam. Elhasználtam a testemet és bizony a fájdalom sem került el. Emiatt is kezdtem el egy ízületregeneráló gyógynövénykúrát, ami szerencsére elmulasztotta a bajaimat. Csupa olyan gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító van a napi adagomban, amit az egyiptomi és kínai receptúrákban már időszámításunk előtt is használtak. A fűzfakérget a reuma ellen, az indiai tömjénfát a gyulladás kezelésére, a violát az ízületi bajokra” – kezdte Marika, aki gyermekkora óta rajong az ünnepekért.
„A karácsony egy varázslat, gyerekkoromban a szüleim olyan meséssé tették, hogy a mai napig őrzöm ezt a csodát. Hiába tudtam 4-5 évesen, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, de én láttam, ahogy berepül az angyalka, leteszi a karácsonyfát és kirepül, olyan erős volt a fantáziám. Az ötvenes években nem volt ilyen gazdagság, mint most. Szerettem ajándékot kapni, a kis apróságoknak is nagyon tudtunk örülni, de a lényeg az volt, hogy együtt legyen a család. Volt, hogy harmincan gyűltünk össze. Igyekszem ezt megőrizni most is, hogy a szeretet legyen a lényeg, és a varázslatos atmoszféra legyen az, amitől Vince számára is egy csoda lesz az ünnep” – mondta a büszke nagymama, akinek az ünnepi asztaláról természetesen a finomságok sem maradhatnak el.
