Az Elefánt zenekar két tagja, Szendrői Csaba és Tóth András mesélt az „őrült” banda megalakulásáról. Bár még csak néhány éve zenélnek együtt, a dalaik és aktuális albumuk a Vérkeringő, sokatmondóak. A szerelem tematikájának aspektusait dolgozzák fel.
Megpróbálnak a változásokkal együtt élni. Ez nincs érzelmi kontextusba helyezve, nem mondják, hogy a változás jó vagy rossz, inkább szükségszerű.
A zenében is így tudnak egyre nyitottabbakká válni.
„Az a fajta érzékenység, ami szerintem egy művésznek muszáj, hogy legyen, az mindenképpen magával hordozza azt is, hogy sokkal intenzívebben tud átérezni bizonyos fájdalmakat. Az egy másik dolog, hogy nekünk tényleg itt van eszközként a zene.”
A Vérkeringő albumot úgy vették fel, hogy közösen egy térben játszottak egyszerre, tehát elejétől a végéig vágás nélkül rögzítették. Ilyen értelemben koncertlemeznek lehet nevezni. A lehető legtermészetesebb hangzásra törekedtek és ezt tervezik a közeljövőben is.
A Buda Folk Band két zenésze Csoóri Sándor (Sündi) és Éri Márton gyerekkori barátok, ugyanis mindkettejük édesapja a Muzsikás Együttesben zenélt. Aztán mindketten az Óbudai Zeneiskola tanulói lettek. Egymástól független zenei pályát futottak be, mégis sokszor találkoztak különböző fellépéseken.
2007-ben jött egy felkérés Lengyelországból, hogy az ottani Street Art Fesztiválon szeretnének vendégül látni egy olyan zenekart Magyarországról, akik minél sokoldalúbbak – így állt össze a Band.
A mai napig a bőgő, a brácsa, a hegedű állandó résztvevője a zenekari felállásnak, emellett megjelenik a harmonika, a bolgár tambura, a furulya és a cimbalom is.
„Egy jelszó alatt végezzük a dolgunkat: Legyen a népzene mindenkié! A magyar világi népzene a mi zenénk.”
/Fekete Timi/
