2024. 07. 20. szombat

Illés
1 EUR 391 HUF
1 GBP 464 HUF

Börtönpokol-járás

Újabb celeb-botránykönyv? A figyelem fenntartásának egy eszköze? Riport-beszámoló egy valós problémáról? Mi is hát voltaképpen Szalai Vivien legújabb, Magyar börtönpokol című, Stohl András büntetése alatt szerzett élményeinek leírását tartalmazó kötete? Valószínűleg ez így mind együtt – az azonban biztos, hogy a könyv messze túlmutat(hat!) önmagán és a Nemzeti Színház művészének személyes drámáján.

Rögtön az elején szeretném leszögezni: Stohl Andrást az egyik legkiválóbb magyar színművésznek tartom, és televíziós, valamint egyéb szerepléseivel szemben sincs kifogásom – már az alapvető bulvárundoron túl.  Az a médiahiszti azonban, ami az ominózus balesete után egészen a szabadulásáig tartott méltatlan mind hozzá, mind az áldozatokhoz, mind pedig az azt figyelemmel kísérőkhöz…

Más a helyzet viszont Szalai Vivien könyvével, melyet, ha eltekintve az egész felhajtástól, önmagában nézünk, kis (na jó, közepes) túlzással akár hiánypótlónak is nevezhetnénk. Bár botránykönyvnek kiáltották ki – jogosan, az is van benne elég –, azért egyben több is annál. Eltekintve Stohl Andrástól, és a személyes vélt vagy valós élményeitől, melyek igazságtartalmát majd az idő és a bíróság dönthetik tán el, olyan komoly problémákat feszeget, melyekről magára valamit is adó, igényes, európai társadalom tagjaiként beszélnünk kell.

Már csak azért is, mert jelentős, és sajnos még nem teljesen lezongorázott kriminálpszichológiai kérdés az, hogy a börtönnek az elrettentés vagy a nevelés legyen a funkciója (és eszköztára). És bár már sokkal többen szavaznak az utóbbira, pusztán a szavaktól semmi sem fog változni. És ha még csak a negyede is igaz Stohl leírásainak, az már elég ok arra, hogy legalább néhányan az illetékesek közül vegyenek egy mély lélegzetet, és elgondolkodjanak. Hisz függőségétől eltekintve Stohl András színművészként mégiscsak értelmiségi-szemüvegen keresztül, az érzelmekre és a kultúrára fogékony emberként tapasztalta meg ezt az egészet.

A könyv maga tehát nem feltétlenül elsősorban dokumentum-jellege miatt érdekes, hanem azért, mert egy, a mennyet is megjárt személy pokoljárását mutatja be. Mindazonáltal már így is túl sok fejezete van ennek a történetnek – olvassuk hát el a könyvet, majd tegyük félre ezt az egészet, hisz még ha valaki ennyire bulvábotrányokra éhezik is, megnyugodhat – újdonságok jönnek-mennek, valami úgyis mindig a terítéken lesz…

DicsukD

 

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

Ábrahám Edit: „Sosem késő”
„Sosem késő” – akár ez is lehetne Ábrahám Edit mottója. A színésznő hatvan felett sem hagyja el magát, bomba formában van, és nyitott az újdonságokra …

További cikkek