A Sztárportré vendégei a következő adásban a női szeszélyről beszélnek:
Szekeres Adrien: „Királynői állapot, amikor az ember lebeg tíz centivel a
föld fölött, senki nem fontos, talán csak ő – változtathatja a kedvét, a
hangulatát, a programját, mindent. Azoknak az embereknek, akik olyan
szigorú napirend szerint élnek, mint én, ez nem nagyon fér bele.
A szeszély az, amikor valaki kicsit kiszámíthatatlan, vagy éppen olyan
hangulata van, amilyen az időjárás – azt gondolom, hogy mostanában a nőkre
ez nem is annyira jellemző. Nagyon komoly az a teher, amit visznek – ami a
családot, a munkát, esetleg a karriert illeti -, és ebbe igazán nem fér
bele az, hogy az ember szeszélyeskedjen, hanem inkább kőkeményen próbálunk
helytállni.
Mostanában azt tapasztalom, hogy a férfiak sokkal szeszélyesebbek, mint a
nők. Nagyon sok helyen látom magam körül, hogy a férfiak nagyon szépen
megcsinálják a munkájukat – ezen a téren kiveszik a részüket a közös
életből -, és azon kívül pedig kicsit lebegnek. Arról nem is beszélve, ha
betegek, akkor meg akarnak halni rögtön – ha allergiásak, akkor vége van a
világnak. Tehát egy kicsit azt érzem, hogy a nők sokkal racionálisabbak
talán, mint a férfiak mostanában, vagy sokkal inkább kötelességtudóak…”
A
teljes beszélgetés itt meghallgatható:
http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasde=ld-id-331
A női szeszély:
Zoltán Erika: „Egy gyönyörű lila virág – nekünk volt olyan a kertben -, és
van egy sütemény is – női szeszély. Amikor azt mondjuk egy nőre, hogy
szeszélyes, akkor abban benne van, hogy kicsit esetleg kapkodós, nem
figyel
úgy oda a dolgaira, ahogy kellene, elfelejt dolgokat, másképp csinálja,
mint ahogy tervezte…
Én nem vagyok egy szeszélyes nő – engem arra tanított az anyukám is, és az
élet is, hogy legyek nagyon összeszedett, és fegyelmezett. Egy szeszélyes
ember megteszi azt, hogy telik-múlik a napja, és egyszer csak – mielőtt
menne a következő dolgára – úgy hozza a szeszély, hogy azt mondja:
Márpedig
én ezt most nem csinálom, nagyobb kedvem van beülni egy kávézóba, és
meginni egy jó capuccinot.
Ha valaki a baráti, vagy családi körből a szeszélyes kategóriába tartozna,
akkor azzal én számolok, kalkulálok vele, és mivel kedvelem, toleráns
vagyok. Az én imádott férjem például abszolút szeszélyesnek nevezhető, de
ez egy pozitív tulajdonság nála. Ha nincs olyan nagyon szigorú programja
egy napra beosztva, és ő úgy ébred föl, hogy azokhoz most nincs kedve,
mert
aznap tenni-venni fog a kertben, és az autót fogja rendbe tenni, akkor ezt
így bármikor megcsinálja. Nem halaszthatatlan dolgokat tesz félre, tehát
ha
határidőre kell munkát, vagy valamit csinálni, akkor az természetesen más.
Én sokkal szögletesebb vagyok, mert én átnézem este, hogy mik azok a
dolgok, amiket el kell végezni, és akkor vagyok nyugodt, ha úgy zárom a
napot, hogy mind kipipáltam, és rendben van.” A teljes beszélgetés ide
kattintva meghallgatható:
http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasde=ld-id-331
