2024. 07. 19. péntek

Emília
1 EUR 391 HUF
1 GBP 464 HUF
  • Főoldal
  • »
  • Bulvár
  • »
  • A következő Sztárportréban: Király Attila és Vadász Zsolt!

A következő Sztárportréban: Király Attila és Vadász Zsolt!

Szakmák, Titkok!

Király Attila: „Leginkább színész vagyok, aki emellett foglalkozik koreografálással, és rendezéssel is. Nagyon szeretem, amikor megmondják nekem, hogy mit kell csinálnom – tehát, amikor teljesen hagyományosan, színész tudok lenni. Eközben szeretek rendezni, és nagyon szeretek koreografálni is.

Természetesen vannak szakmai alapelvek, amelyekhez próbálom magam tartani,
de közben azt gondolom, hogy a mi szakmánkban az ember akkor tud jó lenni,
ha ezek a szakmai alapelvek felülírhatóak, vagy megkerülhetőek – ha az
adott helyzet, vagy a kolléga úgy kívánja. Az ember a saját ötletéhez
általában a végletekig ragaszkodik, de szerintem nem szabad. Szerintem meg
kell hallani azt, ha van egy másik ember, akinek jobb ötlete van…

Szabolcs: Otthon, szakmai kérdésekről szoktatok rendszeresen beszélni?
(Édesapád Király Levente a Nemzet Színésze, feleséged Haumann Petra
színésznő.)

Természetesen nem elkerülhető, hogy otthon a szakmáról szó essen, de
amikor hazamegyek, akkor apa vagyok, és férj – megpróbálok nem színházi
ember lenni.” Hallgasd itt: www.sztarportre.hu


Vadász Zsolt:
„Elsősorban énekesnek tartom magam, eddig főleg az opera, és
az operett műfajában tevékenykedtem. Az eredeti szakmám teljesen más: A
Pázmányon végeztem teológia szakon, és ebből is diplomáztam. Nekem mindig
is nagyon tetszett a színház, az éneklés – rengeteget hallgattam opera
lemezeket, már gyermekkoromban is… Egyszer csak elmentem felvételizni a
Színház- és Filmművészeti Főiskola prózai szakára, és nem sikerült.
Következő évben elmentem az operett tagozatra, és oda sem vettek fel, de
végül a főiskola egyik tanára Gencsy Sári azt mondta, hogy nekem olyan szép
hangom van, szívesen foglalkozna vele. Elkezdtem hozzá járni, utána
elkezdtem színházakhoz próbát énekelni, bejelentkezni, és végül is
sikerült. Otthagytam a hittudományt.

Az énekeseknek nagyon fontos a technika – hogy megfelelő támasszal,
légzéssel, megfelelő pozícióban énekeljünk. Ezt az ember, ha az évek alatt
elsajátítja, és egy jó technikai szintet fejleszt ki magának, akkor
szerintem minden kisebb nehézségen – fáradtságon, náthán, megfázáson,
kisebb rekedtségen -, túl tud lépni. Tehát nem kell feltétlenül lemondani
az előadást egy ilyen esetben, és a közönség ebből talán észre sem vesz
semmit.

Van egy nyaklánc, amit még valamikor Édesanyámtól kaptam, és ezt mindig a
nyakamban hordom. Ha olyan a jelmez, hogy nem lehet a nyakamban, akkor
pedig beteszem a zsebembe – mindig nálam van, és ad egy megnyugtató
érzést.” (Folytatás adásban.) Hallgasd itt: www.sztarportre.hu

 

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

Ábrahám Edit: „Sosem késő”
„Sosem késő” – akár ez is lehetne Ábrahám Edit mottója. A színésznő hatvan felett sem hagyja el magát, bomba formában van, és nyitott az újdonságokra …

További cikkek

Fejtörő az öt karika jegyében
A korábbi nyári olimpiákhoz hasonlóan idén immár harmadszor invitálja olimpiai játékra a sportkedvelőket a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár. A kérdések a p…