2024. 06. 21. péntek

Alajos, Leila
1 EUR 397 HUF
1 GBP 470 HUF
Népszavazás Szerencsen - Munkahelyteremtés kontra Világörökség

Népszavazás Szerencsen – Munkahelyteremtés kontra Világörökség

Népszavazás Szerencsen - Munkahelyteremtés kontra VilágörökségA szerencsi iparfejlesztés körül az elmúlt időszakban kialakult anomáliák nyilvánvalóvá tették a világörökségi értékek védelmére vonatkozó jogi szabályozás hiányosságait. Világörökségi törvény és a Tokaji Borvidék egyetemes értékeinek a megőrzését szolgáló hatályos kezelési terv hiányában a mai napig nem ismert, hogy milyen mértékű és jellegű korlátozást kellene betartania a jelentős ipari hagyományokkal rendelkező településnek gazdaságának fejlesztése során.

Az egyes borászati cégekhez kapcsolódó civil szervezetek a  világörökségi cím esetleges elvesztését vélelmező, minden jogalapot nélkülöző állításai jelentős számú munkahely teremtésének a szándékával érkező befektetőket elriasztanak Szerencsről. Ezért menekült el városunkból az a befektető, aki klímaberendezések gyártására kívánt üzemet létesíteni az ipari parkban, nem valósulhat meg a kertészet, amely több mint száz embernek adna munkát. Papírgyár sem települhet az erőmű szomszédságába, hogy a hulladékhőt hasznosítva ötven embert foglalkoztasson, miközben immár kettő éve megszűnt a termelés a 119 éves tradícióval rendelkező Szerencsi Cukorgyárban. Az üzem bezárása közvetlenül 111 munkavállalót érintett, közvetve pedig közel négyszáz ember megélhetését befolyásolta hátrányosan.

Sajnos az eltelt három évben a Tokaj Történelmi Borvidék kultúrtájra elkészült két állapot megőrzési jelentés, valamint a szalmatüzelésű erőmű világörökségi szempontú hatástanulmánya sem adott választ arra a kérdésre, hogy milyen ipari fejlesztések valósíthatók meg a területen a védendő értékek veszélyeztetése nélkül.

A vizsgálatokból az sem derül ki, hogy milyen hatással voltak a megőrzendő értékekre a cím elnyerése óta a világörökségi területen végbement jelentős változások:  az új borászati technológiák alkalmazása, további nagyüzemi ültetvényeket létesítése, a hegyaljai gazdák által a veszteséges termelés miatt növekvő műveletlen, elhagyott, parlagosodó területek, a gyakoribbá váló szőlőkivágások, a világörökségi magterületen belül, a legkiválóbb szőlőültetvények közé ékelődött, a kitüntető cím elnyerését követően száz települést kiszolgáló kommunális regionális hulladéklerakó és építési törmelék feldolgozó üzem létesítése stb. Felmerül a kérdés, hogy a fenti tényekre figyelemmel, nem sérültek világörökségi listára történő felvétel alapjául szolgáló egyetemes értékek?

A szabályok még mindig nem tisztázottak, erre a felelős magyar szerveknek kevés volt a cím elnyerése óta eltelt nyolc év, de azt sem tudhatjuk, hogy az utóbbi évek változásai miatt maradéktalanul bír-e még a terület azokkal az értékekkel, amelyek védelme miatt olyan korlátozásokat kellene megtartanunk, amelyek nem illeszkednek városunk természeti, gazdasági és társadalmi adottságaihoz.

Az elmúlt időszakban civil szervezetek több alkalommal az UNESCO Világörökség Bizottságához fordultak a világörökségi értékek vélt, vagy valós veszélyeztetettsége miatt.  Ezt most mi is megtesszük: Szerencs város polgármestereként kezdeményezem a Világörökség Bizottságnál, hogy készíttessen a terület egészére vonatkozó, a jelenlegi helyzetet rögzítő állapotfelmérést, amely nem egyetlen tervezett fejlesztés szempontjából, annak várható hatásaira koncentrálva vizsgálja a védett területet és annak védőzónáját, hanem valóban komplexen, valamennyi környezeti, gazdasági és társadalmi adottságot, és ezek területen belüli eltéréseit is figyelembe veszi. Kérem, hogy a nemzetközi szervezet az állapotjelentés elfogadása előtt ne csupán a magterületen, hanem a védőzóna egészére kiterjedő világörökségi helyszínen ellenőrizze és elemezze az utóbbi években végbement változásokat és a jelenlegi állapotot.

A Szerencs és Környéke Fejlődéséért Egyesület aláírásgyűjtésbe kezd a városban, és javasolja, hogy az őszi helyhatósági választásokkal egyidőben, helyi népszavazáson mondjanak véleményt a város polgárai: „Fontosabbnak tartja-e Szerencs hagyományaira épülő iparfejlesztést és az ehhez kapcsolódó munkahelyteremtést, mint a világörökség védőzónájába történő tartozást?”

Elhivatottak vagyunk értékeink védelme mellett, azonban meggyőződésünk, hogy térségünkben a települések fejlődését nem lehet csak a turizmusra, egyes mezőgazdasági ágazatokra, a kézművességre, valamint a táj- illetve ökogazdálkodásra alapozni. Határozott szándékunk Szerencs történelmi hagyományain alapuló és a térség felzárkóztatására irányuló ipari fejlesztések megvalósítása.

 

 


 

TÖRTÉNELMI MÚLT: IPAR ÉS FEJLŐDÉS

Szerencs a Nagyalföld és az Eperjes-Tokaji-hegylánc találkozásánál fekszik. A településtől északra-északnyugatra húzódó hegyeken évszázadok óta szőlőt termesztenek a környékbeliek. A XIX. századvégi filoxéra-vész idején, a válság hatására született meg egy Zemplén vármegyei cukorgyár építésének gondolata. Számos elképzelés közül végül a gyár helyének Szerencset választották. Az ipartelepítés indította el Szerencs gyors fejlődését, a lakosság számának folyamatos emelkedését. 1923-ban a Magyar Cukoripari Rt. megépítette csokoládéüzemét, ezt követően a gyárak tisztes megélhetést biztosítottak dolgozóiknak. 1945 után a gyárakat államosították, Szerencs járási székhely lett. A korszerűsített cukorgyár és csokoládéüzem mellett felépült a kenyérgyár, a gépgyár, a vas- és fémipari szövetkezet. Fejlődött a könnyűipar, ruhagyár működött, bővült a szolgáltatórendszer. Megerősödött a Szerencsi Állami Gazdaság. Az ipar Szerencsre koncentrálódott, amelyek megalapozták a város mellett a térségnek a fejlődését, több ezer embernek biztosítottak munkát.

A rendszerváltozás után, az 1990-es évek elejétől azonban folyamatos volt a gazdaság leépülése. Az új befektetők azonban elkerülték ezt a vidéket, így nem jöttek létre olyan üzemek, ahol elhelyezkedhetett volna a felszabaduló, illetve az iskolákból kikerülő munkaerő. A súlyos munkanélküliségre a Tokaj-Hegyalján újonnan megalakuló borászati társaságok nem jelentettek gyógyírt.

 

A VILÁGÖRÖKSÉGI CÍM

A Tokaji Történelmi Borvidék 2002-ben kultúrtáj kategóriában világörökségi címet kapott. A védelem alapját az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőművelési hagyományok érintetlen, eredeti formában történő továbbélése indokolta. A borvidék legkiemelkedőbb termelőhelyei, összesen kilenc település képezi a világörökségi terület magját, illetve Sátoraljaújhelyen az Ungvári Pince, Sárospatakon a Rákóczi Pince, és a hercegkúti pincesor, Tolcsván a történelmi pincesor, az Oremus pincéi, valamint a Tokaj Kereskedőház Bormúzeuma. Szerencs kívül esik a magterületen és a világörökség védőzónájába tartozik.

Az értékek megőrzésére létrejött a Tokaj Világörökség Egyesület, azonban a civil szervezet által megalkotott világörökségi kezelési tervet – jogszabályi kötelezettség hiányában – nem minden érintett önkormányzat fogadta el, így az nem is lépett hatályba. Miután az örökségvédelmi törvény csak érintőlegesen szabályozza a világörökségi területek védelmét, így a világörökségi védelem értelmezésében számos ellentmondás mutatkozott.

 

HISZTÉRIAKELTÉS ÉS ÉRTÉKMEGŐRZÉS

A Szerencsi Ipari Parkba tervezett szalmatüzelésű erőmű 2007. év végén lezárult engedélyezési eljárásában merült fel, hogy érvényesültek-e a speciális világörökségi értékvédelmi szempontjai. 2010. év elejére bebizonyosodott, hogy bár sem a beruházó, sem a beruházást fogadó önkormányzat, sem pedig az engedélyező hatóságok nem követtek el jogsértést, ennek ellenére a tervezett beruházás megvalósítását a világörökségi értékek megőrzésére hivatkozva egyes borászati cégekhez kapcsolódó civil szervezetek képviselői minden elkövettek, hogy az építkezés meghiúsítsák, a pénzügyi befektetőket a világörökségi cím elvesztésére történő hivatkozással megfélemlítették és elriasztották a beruházás finanszírozásától.

Az eltelt időszakban az is egyértelművé vált, hogy a helyzet kialakulását elsősorban a világörökségi értékek védelmére vonatkozó jogi szabályozás hiányosságai okozták. Bár erre a Szerencsre tervezett konkrét fejlesztés irányította rá a figyelmet, azonban az országban kiemelkedően sok, nyolc világörökségi helyszín esetében a levonható a következtetés: a cím elnyerése mellett, annak megőrzése is fontos, így ez általános érvényű problémának tekinthető. A tervezett erőmű építése konfliktusokat hozott felszínre, amelyek kezelésének elmaradása valóban veszélyezteti a világörökségi cím megtartását. Mára egyértelműen kijelenthető, hogy amennyiben az érintett területeken élőknek az egyetemes értékek védelme túlzott, vagy indokolatlan korlátozást jelent, akkor ellenükben a világörökségi cím hosszú távon nem fenntartható.

 

ELVEK ÉS A VALÓSÁG

A részes állam, mint a nemzetközi jog alanya számára jelent kötelezettséget az, hogy megalkossa a világörökségi értékek védelmét hatékonyan biztosító jogszabályokat. A Világörökség Bizottság tagjai által 2002 évben kiadott Budapesti Nyilatkozat szerint törekedni kell a megfelelő és méltányos egyensúly megtartására a megőrzés, a fenntarthatóság, és a fejlesztés között úgy, hogy a világörökségi javak olyan testre szabott tevékenységek segítségével kerüljenek megvédésre, amelyek hozzájárulnak a társadalmi és gazdasági fejlődéshez, valamint a közösségek életminőségének javulásához. A nyilatkozat tartalmazza továbbá, hogy törekedni kell annak biztosítására, hogy a helyi közösségek minden rétege tevékenyen részt vegyen a világörökségi helyszínek kiválasztásában, védelmében és kezelésében.

A tokaj-hegyaljai helyszín esetében ezek a követelmények, irányelvek egyike sem teljesül. A problémák felmerülése óta több év eltelt. A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság 2007. év elején megtartott ülésén foglalkozott a világörökség részletes szabályozásának szükségességével, ugyanakkor a tervezett világörökségi törvény a mai napig nem született meg. A 2009-ben egyeztetésre bocsátott koncepcióból, és törvény-tervezetből pedig a végrehajtására vonatkozó jogszabályok ismerete nélkül – melyek többek között az egyes helyszínek védelmét biztosító kezelési tervek készítésének és elfogadásának rendjét, a kezelő szervezetek kiválasztását és jogi státuszát szabályoznák – nem állapítható meg, hogy mennyire szolgálja a közmegegyezésen alapuló, a fenntarthatóság szempontjait is figyelembe vevő értékmegőrzést.

Szerencs Város Önkormányzata, és az erőmű építését tervező gazdasági társaság az eltelt közel három évben kereste a kompromisszumot arra, hogy a rajtuk kívülálló ok – a nem megfelelő jogi szabályozás – miatt felmerült problémákra megoldásokat keressen. Törekvésünk eredménytelen volt, a bizonytalan helyzet már eddig is jelentős anyagi kárt okozott a beruházónak, a városnak pedig a munkahelyteremtés és az elmaradó adóbevételtől is súlyosabb veszteség, hogy a mai napig nem ismert: Milyen mértékű és jellegű korlátozást kellene betartania a jelentős ipari hagyományokkal rendelkező településnek iparának fejlesztése során?

 

EZERÉVES HAGYOMÁNYOK ÉS A JELEN

A Tokaji borvidék 1737 óta élvez védettséget, a Világörökségi Listára való felvétel alapja 2002-ben „az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőművelési hagyományok érintetlen, eredeti formában való továbbélése és a borvidék évezrede tartó egysége” volt. A borkultúra és a táj kölcsönhatásából kialakult hagyományos területhasználat kimagasló példájaként került a listára a terület, ahol a szőlőművelés és az ásványbányászat évszázadok óta együtt volt jelen. A közelében Szerencs olyan település volt, amelynek a fejlődését nem a borkultúra, hanem az ipar alapozta meg. A város lakossága a gyárak megépítést követően a 19. század végétől néhány évtized alatt a négyszeresére nőtt.

Érthetetlennek tartjuk, hogy ha a világörökségi cím megszerzését nem akadályozta a bányászat okozta tájsebekkel szabdalt szőlőtáblák, a hegyek lábánál évtizedek óta meglévő ásványfeldolgozó és egyéb üzemek, Szerencs ipari létesítményeinek látványa, továbbá a bányászatból, az ásványfeldolgozásból és ipari tevékenységből eredő környezetterhelés, akkor az előbbi tevékenységek körébe tartozó fejlesztések miért veszélyeztetik az értékek megőrzését?

Az eltelt három évben a Tokaj Történelmi Borvidék kultúrtájra elkészült két állapot megőrzési jelentés, napvilágított látott a műfajában egyedül álló komplex világörökségi hatástanulmány, de ezekkel sem kaptunk választ a kérdésünkre: milyen fejlesztéseket valósíthatunk meg úgy, hogy a védendő értékeket ne veszélyeztessük? Az állapotfelmérő dokumentumokból az sem derül ki, hogy:

Milyen hatással voltak a megőrzendő értékekre a cím elnyerése óta a térségünkben végbement jelentős változások?

A borkészítésben az évszázados hagyományok háttérbe szorulnak az utóbbi években elterjedt új borászati technológiák mögött. Átalakulnak a szőlőhegyek. A tőkeerős, zömében területen kívüli befektetők új nagyüzemi ültetvényeket létesítenek. Ezzel egy időben a hegyaljai gazdák által a veszteséges termelés miatt egyre nagyobb területen található műveletlen, elhagyott, parlagosodó területek, gyakoribbá váltak a szőlőkivágások. A világörökségi magterületen belül, a legkiválóbb szőlőültetvények közé ékelődött, a világörökségi cím elnyerését követően száz települést kiszolgáló kommunális regionális hulladéklerakó és építési törmelék feldolgozó létesült.

Felmerül a kérdés, hogy a fenti tényekre figyelemmel, nem sérültek világörökségi listára történő felvétel alapjául szolgáló egyetemes értékek?

A szabályok még mindig nem tisztázottak, erre a felelős magyar szerveknek kevés volt a cím elnyerése óta eltelt nyolc év, de azt sem tudhatjuk, hogy az utóbbi évek változásai miatt maradéktalanul bír-e még a terület azokkal az értékekkel, amelyek védelme miatt olyan korlátozásokat kellene megtartanunk, amelyek nem illeszkednek városunk természeti, gazdasági és társadalmi adottságaihoz.

A térség fejlődéséhez elengedhetetlen a munkahelyteremtés, és nincsenek további éveink annak kivárására, hogy megszülessen egy olyan kezelési terv, amely széleskörű konszenzuson alapul és az értékek védelmét, valamint a fenntartható fejlődést úgy biztosítja, hogy figyelembe veszi a területen belüli települések eltérő adottságait, és nem kényszeríti azok egyikét sem korábbi – adottságaiból eredő természetes – fejlődési irányának megváltoztatására.

Az elmúlt időszakban többször kifejeztük elkötelezettségünket a térség értékeit nem veszélyeztető iparfejlesztés mellett. Az azonban elfogadhatatlan számunkra, hogy egyesek civil szervezetek mögé bújva, vélelmezve a világörökségi cím esetleges elvesztését meghiúsítsanak munkahelyteremtő beruházásokat a városban. Ennek rossz üzenete van minden, a térségben most és a jövőben befektetni szándékozó vállalkozó számára.

Ezért menekült el városunkból az a befektető, aki klímaberendezések gyártására kívánt üzemet létesíteni az ipari parkban, nem valósulhat meg a kertészet, amely több mint száz embernek adna munkát. Papírgyár sem települhet az erőmű szomszédságába, hogy a hulladékhőt hasznosítva ötven embert foglalkoztasson, miközben 2008. március 10-én bejelentette a tulajdonos, hogy alapanyag hiányában megszünteti a termelést a 119 éves tradícióval rendelkező Szerencsi Cukorgyárban.

Az üzem bezárása közvetlenül 111 munkavállalót érintett, közvetve pedig közel négyszáz ember megélhetését befolyásolta hátrányosan.

 

A város polgármestereként, a szülő- és a lakóhelyéért felelősséget érző helyi politikusként azt mondom:

EDDIG ÉS NE TOVÁBB!

Az erőmű építését ellenző szervezetek és képviselőik az UNESCO Világörökség Bizottságához fordultak a világörökségi értékek vélt, vagy valós veszélyeztetettsége miatt. Ezt most mi is megtesszük.

Kezdeményezzük a Világörökség Bizottságnál, hogy készíttessen a terület egészére vonatkozó, a jelenlegi helyzetet rögzítő állapotfelmérést, amely nem egyetlen tervezett fejlesztés szempontjából, annak várható hatásaira koncentrálva vizsgálja a védett területet és annak védőzónáját, hanem valóban komplexen, valamennyi környezeti, gazdasági és társadalmi adottságot, és ezek területen belüli eltéréseit is figyelembe veszi, megalapozva ezzel a még meglévő értékek védelmét biztosító, konszenzuson alapuló szabályozást.  Kérjük, hogy a nemzetközi szervezet az állapotjelentés elfogadása előtt ne csupán a magterületen, hanem a védőzóna egészére kiterjedő világörökségi helyszínen ellenőrizze és elemezze az utóbbi években végbement változásokat és a jelenlegi állapotot.

 

A Szerencs és Környéke Fejlődéséért Egyesület aláírásgyűjtésbe kezd a városban, és helyi népszavazáson kérdezi meg a város polgárait:

„Fontosabbnak tartja-e Szerencs hagyományaira épülő iparfejlesztést és az ehhez kapcsolódó munkahelyteremtést, mint a világörökség védőzónájába történő tartozást?”

 

Kijelentjük, hogy elhivatottak vagyunk értékeink védelme mellett, azonban meggyőződésünk, hogy térségünkben a települések fejlődését nem lehet csak a turizmusra, egyes mezőgazdasági ágazatokra, a kézművességre, valamint a táj- illetve ökogazdálkodásra alapozni. Az elmúlt időszak bizonyította, hogy a lakosság megélhetését ezek az ágazatok önmagukban nem tudják biztosítani. Szerencsnek a cukorgyára és a csokoládégyára világhírnevet hozott. A százhúsz évvel ezelőtt megépített, a térségben soha nem látott fejlődést elindító és a 2008-ban bezárt szerencsi cukorgyár igazolja, hogy jelentős ipari létesítmények megléte sem befolyásolta a borvidéknek a mikroklímáját, nem volt gátja a világörökségi címnek.

Határozott szándékunk a település történelmi hagyományain alapuló és a térség felzárkóztatására irányuló ipari fejlesztések megvalósítása.

 

 

 

Rónavölgyi Endréné

Szerencs város polgármestere

 

 

Takács Zoltán

Szerencs és Környéke Fejlődéséért Egyesület elnöke

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

További cikkek