Megkérdeztük: miért ilyen rossz a szakember képzésünk helyzete?

Valamikor a XIX. században olyan híresek voltak mester embereink, hogy  Európa szerte szívesen látták Őket híres műhelyekben is. A XX. század második felében sem kellett szégyenkeznünk, mert a szomszédos Ausztriában és Németországban is keresettek voltak a szakmunkások. Szakmai ismereteik, intelligenciájuk miatt bármilyen feladatot elvégeztek. A rendszerváltás óta azonban egyre lejjebb és lejjebb.  Illetve aki a fenti kondíciókkal bír, az inkább külföldön keres boldogulást, mert mint mondják, itthon se fizetés, se megbecsülés. Ez is olyan kérdés, mint a tyúk meg a tojás, nem tudjuk mi volt előbb, a silány képzés, vagy a gyenge képességű tanulók? Nagy Istvántól, aki Nagy-Bükk Kft. tulajdonosa, nagyon régen oktat, foglalkozik a tanulókkal, – s ma is 30 szakmunkástanuló van a cégénél – azt kérdeztük, hogy mi lehet ennek az oka, s hol van ebből a kiút?
–    A szakképzés elve jó lenne, csak sajnos végtelenül gyenge képességű gyerekek akarnak ma szakmát választani. Írás, olvasás, rajzolvasás hiányával érkeznek a tanulók egy olyan közegbe, ahol ma már a legkorszerűbb technikával kellene dolgozniuk. Egy osztályban mindössze egy-két jobb képességű gyermek van, akivel persze nem tudnak az oktatók megfelelően foglalkozni, mert a többi utol sem éri. Nekem az a személyes véleményem, s talán az lenne a kiút,  ha a gyerekekben minél előbb megérne az a gondolat, hogy szakmát akarnak tanulni, s ehhez a szülő is hozzájárulna azzal, hogy nem erőlteti a gimnáziumba a gyermekét, s nem akar fölösleges, drága, semmire sem jó diplomát adni a kezébe. Egy jól elsajátított hiányszakmával ugyanis sokkal többet profitálhat az életben, mint állástalan diplomásként. A másik dolog pedig, hogy ha minél több cég vállalna részvételt a képzésben, – s nem tartanák ezt tehernek – talán újra becsülete lenne a szakembereknek itthon is.